Tíz kép a tíz éve indult Cassini-űrszondától

1997. október 15-én, tíz éve indították útnak a Cassini-Huygens űrszondapárost a floridai Cape Canaveralból. Hétéves utazás után, 2004 júliusában a Cassini, minden idők legdrágább bolygókutató szondája pályára állt a hatalmas gyűrűrendszerrel övezett gázóriás, a Szaturnusz körül, ahonnan azóta is ontja a képeket és a mérési adatokat. 2005 januárjában a Huygens leereszkedett a Titan nevű óriáshold felszínére, és lélegzetelállító képeket küldött a Földre. Összeállításunkban a küldetés tíz fontos tudományos eredményét idézzük fel, tíz kép segítségével.

A Szaturnusz körüli, töltött részecskéket tartalmazó mágneses tér, a magnetoszféra több szempontból is meglepte a kutatókat. A legváratlanabb fordulat az volt, hogy a mágneses tér és a bolygó tengelyforgási sebessége enyhén hosszabbnak látszott a Voyager-szondák korábbi méréseihez viszonyítva. A rejtély megoldása az Enceladus hold vulkáni jellegű kitöréseivel kapcsolatos: a Szaturnusz körüli térbe kipöfékelt anyag egy része ionizálódik, a mágneses tér erővonalaiba ragad, és az erővonalak mozgását enyhén lassítja. Amikor a hold anyagkibocsátása és így a részecskefelhő tömege megnő, a magnetoszféra kérdéses része jobban lemarad a belső tartományokhoz viszonyítva a forgás során, látszólag csökkenve a tengelyforgás sebességét.

Fantáziarajz egy villámról és a belőle kiinduló elektromágneses sugárzásról. A szonda által észlelt rádióhullámok frekvenciájának eloszlása a Szaturnusz ionszférájának jellemzőire utal (NASA, JPL, SSI)