Férfias pályák - a nők helyzete a tudományban

Bár a nők felsőoktatáson belüli száma az 1950-es évek óta folyamatosan emelkedik, a tudományos intézetek munkájában jóval kisebb arányban vesznek részt, mint arra az értelmiségen belüli arányukból következtethetnénk. Az úgynevezett "ollódiagram" által leírt jelenség Magyarországra is érvényes: bár az ország sok fiatal női és férfi tehetséget képez, a nők az idő múlásával fokozatosan "elfogynak" a kutatói pályáról. Három sikeres, műszaki területen alkotó kutatónőt kérdezünk arról, befolyásolta-e pályájukat az, hogy egy hagyományosan férfiak uralta tudományterületen tevékenykednek.

Hargittai Magdolna - kutatóprofesszor, MTA Anyagszerkezeti és Modellezési Kutatócsoport, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vegyészmérnöki Kar, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, az MTA levelező tagja

- Miért választotta foglalkozásául ezt a szakterületet?

Pécsett születtem és ott érettségiztem a Leöwey Klára gimnáziumban. Az ELTE-TTK vegyész szakán szereztem diplomát, és azóta a Magyar Tudományos Akadémia kutatója vagyok. Molekulaszerkezet kutatással foglalkozom kísérleti és elméleti módszerekkel. Többször voltam vendégkutató külföldön, főleg az Egyesült Államokban. 1991-ben lettem a kémiai tudomány doktora. Fontos megjegyeznem, hogy a férjemmel azonos a szakterületünk, én voltam az első diplomázója. 1996-ban megosztva kaptunk Széchenyi díjat. 2000-ben az USA Észak-Karolinai Egyetemen tiszteletbeli doktorrá avattak. 2004-ben az MTA levelező tagjává választottak. 2006-ban tagja lettem az Academia Europaea-nak (London).

Tevékenységem fontos részét képezik a könyveim. Eddig 18 könyvet írtam vagy szerkesztettem (fordításokkal és átdolgozásokkal együtt 27-et, többségében férjemmel közösen), molekulaszerkezetről, a szimmetriáról és híres tudósokról. Legsikeresebb a Szimmetria egy kémikus szemével (Symmetry though the Eyes of a Chemist) című könyvünk (most adtuk le a harmadik kiadás kéziratát), amelyet több külföldi egyetemen is használnak tankönyvként. Rendszeresen tartok meghívottként előadásokat konferenciákon és egyetemeken molekulaszerkezetről, szimmetriáról, és sikeres női tudósokról; eddig 15 ország 35 egyetemén és konferenciákon.

Mindkét gyermekünk az Egyesült Államokban él. Fiunk, Balázs kémia professzor a Pennsylvaniai Egyetemen, míg lányunk, Eszter Chicago mellett, a Northwestern Egyetem kommunikáció tanszékén professzor és az internet szociológiájával foglalkozik. Két unokánk van.

Hogy miért választottam ezt a pályát? Nem volt könnyű a döntés, mert ugyan szerettem a természettudományos tárgyakat és a matematikát, ugyanúgy érdekelt a történelem is, sokáig régész szerettem volna lenni. Végül, talán gyakorlati meggondolásból, a kémiát választottam - és nem bántam meg.

- Mit gondol, befolyásolta-e pályáját ezen a hagyományosan férfiak uralta területen, hogy Ön nő?

Először is, összekapcsolnám ezt a kérdést az előbbivel. Elgondolkoztam azon, vajon gondoltam-e arra a pályaválasztáskor, hogy a természettudományos pályák nem tipikusan női pályák? Érdekes módon, eszembe sem jutott, hogy a pályaválasztásban az ember neme szerepet játszhat; így utólag csodálkozom, hogy ez fel sem merült bennem. Talán azzal tudom magyarázni, hogy lánygimnáziumba jártam (annak idején Pécsett még nem voltak koedukált gimnáziumok), így a nemek szerinti versengés ismeretlen volt számomra, és nem vezethetett egy esetleges kisebbrendűségi érzés kialakulásához. A lányom az Egyesült Államokban járt egyetemre, a Smith College-ba, ami egy igen jónevű magánegyetem, csak lányoknak, még ma is. Mesélte, hogy ott ez a téma sokszor felmerült a beszélgetésekben. Ők ma is úgy tartják, hogy nagyban hozzásegítette a diákokat ez a felállás abban, hogy megfelelő magabiztosságot fejlesszenek ki.

A kérdésre, befolyásolt-e a pályán az, hogy nő vagyok, nem könnyű válaszolni, de azt hiszem, hogy nem. Eltekintve a leereszkedő és vállveregető stílustól, amit konferenciákon, leginkább régebben tapasztaltam, előmenetelemben és egyéb fontos dolgokban, mint például a cikkeim elfogadása rangos nemzetközi folyóiratokban, soha nem találkoztam ilyen megkülönböztetéssel.

- Ön minek tulajdonítja sikeres pályáját?

Erős akaratnak, nagy munkabírásnak és sok szerencsének.

- Ajánlaná-e fiatal nőknek a műszaki pályát, és miért?

A válaszom nyomatékos igen! Nem szeretnék senkit sem félrevezetni azzal, hogy a pálya könnyű, de akiben megvan a természettudományos és műszaki érdeklődés, bátran vágjon bele. Nem lehet persze elmenni amellett sem, hogy a nőknek, különösen a sorsdöntő pályakezdő években nehezebb, mint a férfiaknak, elsősorban akkor, ha családot akarnak alapítani. Ugyanakkor, ma már egyre jobban odafigyelnek arra, hogy ebben a vonatkozásban ne érje a nőket hátrány. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden könnyen megy - de nem hiszem, hogy a hagyományosan a nőkhöz közelebb állónak tekintett humán területeken bármi könnyebb lenne, vagy egyszerűen más lenne. Adottságainknál fogva, és a hagyományos család ideál miatt, több teher hárul a nőkre, mint a férfiakra.