Kalandozás bolygónk múltjában - 2. rész: A "hógolyó Föld" és a többsejtű állatok felbukkanása

Néhány százmillió évvel ezelőtt, a prekambrium vége felé a földtörténet legnagyobb és leghosszabb jégkorszaka sújtotta a Földet, amikor még a trópusi területek is eljegesedtek. A "hógolyó Földet" később a légkörben felhalmozódó, vulkáni eredetű szén-dioxid üvegházhatása tudta megolvasztani. A fejlett állatok robbanásszerű megjelenése is ehhez a meleghullámhoz kapcsolódhat.

A késő-prekambriumi élővilág - az Ediacara fauna

Az ősmaradványok arra utalnak, hogy a soksejtű szervezetek a magasabb rendű növények kivételével már a prekambrium végén kifejlődtek. Ezt megerősíti egy viszonylag új kutatási módszer, az ún. "molekuláris óra" vizsgálata.

A genetikai változások (mutációk) sebességét és a ma élő állatcsoportok közötti genetikai különbségeket ismerve megállapították, hogy a többsejtű állatok kifejlődése és első nagyobb csoportjaik szétválása 600 millió - 1 milliárd évvel ezelőtt következett be. Mivel ezek még nem rendelkeztek szilárd vázzal, legtöbbjük nem hagyott maga után fosszilis bizonyítékot.

A szerencsés kivételt az Ediacara fauna jelenti, ahol a lágytestű fajok kissé szétlapított, de háromdimenziós lenyomatai kiváló állapotban őrződtek meg (2. ábra). A kivételes lelőhelyet 1946-ban fedezték fel Dél-Ausztráliában (Flinders Range, Ediacara-hegy).

Később a bolygónk számos pontján találtak hasonló korú és megtartású maradványokat, például Szibériában, Namíbiában és Új-Foundlandon. E lelőhelyek mindegyikének kialakulása a nagy prekambriumi jégkorszak utáni felmelegedés idejére tehető.

Az ausztráliai Ediacara fauna ismertető táblája a lelőhelyen (Matthew Klein)

Az 1 centiméter és 1 méter közötti méretű lágytestű állatokat kezdetben a ma élő gerinctelen állatok őseinek tekintették. Többek között a medúzák, a férgek, a tollkorallok elődeiként azonosították őket. A kutatók egy része később úgy gondolta, hogy az ediacarai fajok evolúciós zsákutcát jelentő kihalt élőlényeket képviselnek (Vendobionta).

Ennek az elméletnek ma már kevés támogatója van, és kétségtelen, hogy a például Charnia és a Pteridinium nevű élőlények a tengeri tollkorallokra hasonlítanak (3. ábra), a Spriggina pedig a háromkaréjos ősrákokra emlékeztet.

Néhány Ediacara-fosszília (forrás: snowballearth.com)

A leletegyüttes egyik legnagyobb méretű képviselője a 60 centiméteres átmérőt is elérő Dickinsonia. Szelvényekre osztott teste kétoldali szimmetriát mutat (4. ábra). Eddig több mint 30 különböző nemzetséget különítettek el.

Az Ediacara fauna egyik legismertebb élőlénye a Dickinsonia (Matthew Klein)

A lelőhely és a fauna jelentőségét mutatja, hogy 2004 óta a proterozoikum legvégső, kambriumot közvetlenül megelőző szakaszát ediacarai időszaknak nevezik (565-543 millió évvel ezelőtti időszak). Ezt megelőzően 120 évvel korábban neveztek el utoljára új geológiai időszakot.

Következik: A kambrium és a kambriumi robbanás