Egyre kékebb a vörös bolygó

Nem lehet túlhangsúlyozni az amerikai Phoenix-űrszonda legfrissebb eredményének tudománytörténeti jelentőségét, ugyanis több évtizednyi módszeres kutatómunka után - rácáfolva a legkülönfélébb, olykor teljesen egzotikus elméleti modellek feltevéseire - végre igazolta, hogy a vörös bolygó felszínén napjainkban is található fagyott víz.

A jeget régóta várták a kutatók

A Mars körüli keringőegységek korábbi megfigyelései alapján a Phoenix leszállásának helyén jelentős mennyiségű jég lehet a felszíni törmeléktakaróban. A korábbi felvételek szerint a vidéket télen vízjég, felette széndioxid-jég borítja, ezek tavasszal elszublimálnak. A felszín alá "behatoló" ún. neutronspektrométeres mérések alapján azonban több centiméter mélyen nyáron is bőségesen marad vízjég a talajban.

A neutronspektrométeres mérések alapján a vízjég eloszlása a felszín alatti 1-2 méter vastag rétegben a Marson. A Phoenix leszállásának szélességén északon mindenhol kék szín figyelhető meg, ennek alapján a felszín alatti anyagnak közel felét vagy még nagyobb hányadát vízjég alkothatja (NASA)

A Phoenix leszállása utáni első megfigyelések is vízjég jelenlétét erősítették meg, közvetett módon. Itt említhető a terület közelről megfigyelt sokszögletű, ún. poligonális mintázata, amely a felszín alatti jég jelenlétére, illetve az azzal kapcsolatos térfogatváltozásokra utal. Ilyen a talajszemcsék összetapadása, a mintavétel során megfigyelt világos foltok jelenléte, valamint a Phoenix hajtóműve által a szonda alatt kihantolt világos és sima felület, amelyet a legtöbb szakember vízjégnek tart.

A szonda alatt, a leszállás fékezéskor a hajtómű gázai által letisztított terület, ahol kibukkant egy felszín alatti keményebb réteg. Feltehetőleg vízjég alkotja (NASA, JPL, Caltech, UA)

A felfedezés jelentősége az élet utáni kutatás szempontjából

A felfedezés nem jelenti sem azt, hogy mai élet nyomára akadt a szonda, sem azt, hogy egykori élőlényekre utaló jeleket azonosított, mégis fontos lépés az élet utáni kutatásban.

A jég eloszlásának, jellemzőinek vizsgálatából kiderülhet, hogy a sarkvidéki területen alkalmanként, a bolygó erős éghajlati változásai során megjelenhetett-e folyékony formában a víz vagy sem. Ha ez megtörtént, és megfelelő hőmérséklet- és nyomásviszonyokkal párosult, akkor a múltban talán az általunk ismert extrém (szélsőséges körülményeket elviselő) életformák is kialakulhattak. Az egykori lakhatósági viszonyok felderítése a Phoenix küldetésének egyik fontos feladata. Az sem kizárt, hogy a talaj elemzése során az egykori feltételezett marsi életre utaló nyomokat is talál. Egyelőre azonban nem tudjuk megmondani, hogy volt-e a Marson élet, azt pedig még kevésbé, hogy a mai napig fennmaradhatott-e. A nagy eredmény mindenesetre arra utal, hogy a sarkvidékek válhatnak a következő évek egyik kiemelt kutatási területévé a Marson.