Mi lehet ez? Jól megszívja, akivel a vízben találkozik

Sea lamprey (Petromyzon marinus). Credit: T. Lawrence, Great Lakes Fishery Commission.

Szerencsére az embert békén hagyja, de a halak tarthatnak tőle.

A képen egy tengeri ingola (Petromyzon marinus) látható, melynek szája tökéletes szívószerszámként képes megtapadni más halak testfelületén. A nyelv szarufogai felsértik a bőrt, és már kezdődhet is a vérszívás. A tengeri ingolák szerencsére az embert csak igen ritkán támadják meg, azonban Észak-Amerikában, ahol a csatornaépítések miatt eljutottak a Nagy-tavakig, jelentős károkat okoznak a helyi halállományban. Távoltartásukra mindenféle módszerrel próbálkoznak, feromonokkal csalogatják és dögszaggal próbálják elriasztani őket.

Forrás: Flickr/T. Lawrence, Great Lakes Fishery Commission

Az ingolák (Petromyzontida) különálló, ősi gerinces osztályt alkotnak, legnépesebb családjuk, az ingolafélék (Petromyzontidae) pedig arról nevezetes, hogy a tagjai a gerincesek körében a legtöbb kromoszómával (akár 174-gyel) rendelkeznek. A kutatók szerint szervezetük felépítése a gerincesek törzsfejlődésének korai időszakába ad betekintést, különösen az immunrendszer és az agy evolúciójával kapcsolatban vizsgálják őket. Magyarországon a dunai és a tiszai ingola képviseli ezt az állatcsoportot, e fajok azonban ritkaságuk és természetes ellenségeik megléte miatt nem okoznak jelentős halpusztulást. Mindkét hazai ingolafaj védett.