Budapest ostroma volt a második világháború egyik legpusztítóbb városharca

155 mm-es szovjet tarackok lövik Budapest belső kerületeit az 1945-ös ostrom idején

1945. február 13-án az utolsó budai ellenállási gócok felszámolásával ért véget Budapest 52 napig elhúzódó ostroma. (Az évfordulón, azaz vasárnap interjút közöltünk az ostrom megítéléséről.) Sztálingrád után a magyar főváros elfoglalásáért vívott csata bizonyult a világháború második leghosszabb helységharcának. Az ostrom voltaképpen a náci diktátor, Adolf Hitler harcászatilag értelmetlen, Festung nevű, kegyetlen parancsával kezdődött. A polgári áldozatok száma meghaladta a 25 ezer halottat és 52 ezer sebesültet, több mint 32 ezer lakás teljesen megsemmisült vagy lakhatatlanná vált, az összes Duna-hidat felrobbantották, a világhírű budai várnegyed pedig füstölgő romhalmaz lett. A városban bekerített német-magyar egységek vesztesége elérte a százezer főt, a Vörös Hadsereg pedig csaknem 80 ezer halottat és 240 ezer sebesültet vesztette az öldöklő budapesti csatában.

Eleinte úgy tűnt, a Vörös Hadsereg csak körbezárja és kiéheztetei a várost

1944. október 15-én Horthy Miklós kormányzó kiugrási kísérlete a rossz előkészítés, és belső árulás miatt összeomlott. A német segítséggel végrehajtott fegyveres államcsíny október 16-án Szálasi Ferencet, a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom fantaszta vezérét állította az ország élére. Szálasi és hívei a katasztrofális hadi helyzet ellenére is fanatikusan hittek a náci Németország végső győzelmében.

Egy német Királytigris nehézharckocsi a budai Várban. Szálasi német szuronyok hátán, puccsszerűen jutott hatalomra Forrás: Bundesarchiv/Faupel

Az 1944. október 16-án megalakult nyilas kormány elrendelte a 14 és 70 év közötti férfi lakosság fegyveres szolgálatra való besorozását, felemelte a megszálló náci Németországnak fizetendő úgynevezett hadi hozzájárulás összegét, Szálasi pedig ígéretet tett további egymillió ember hadba állítására. A nyilas puccs idején a szovjet Vörös Hadsereg már az ország trianoni határain belül állt, a Debrecen és a Hortobágy térségében kibontakozó alföldi csata, a második világháború egyik legnagyobb páncélos ütközete pedig már a végéhez közeledett.

Szálasi 1944 október 16-án a várbeli Honvédelmi Minisztérium épülete előtt Forrás: Bundesarchiv/Faupel

A német és magyar erők nem tudták feltartóztatni a nyomasztó számbeli és technikai fölényben álló szovjet hadseregcsoportokat, és október végére kénytelenek voltak kiüríteni a Tiszántúlt. 1944. október derekán Malinovszkij marsall 2. ukrán frontjának az első páncélos ékei már Kecskemét határában álltak, alig 100 kilométerre a magyar fővárostól. Horthy kiugrási kísérletének kudarcba fulladásával és a németek támogatta nyilas puccs következményeként az ország végérvényesen hadszíntérré vált.

1944 októberében a Hortobágyon több napig tartó hatalmas páncélos ütközet zajlott le a német és szovjet egységek között Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Vörös Hadsereg első alakulatai 1944. szeptember 23-án lépték át Magyarország trianoni határait Battonya illetve Makó térségében,

egy hónappal később pedig már a magyar főváros határában álltak.

Ilyen, a szovjetek számára rendkívül kedvezően alakuló katonai helyzetben vetődött fel Budapest sorsának kérdése.

A Vörös Hadsereg első alakulatai 1944 szeptember végén lépték át Magyarország trianoni határait Forrás: Ria/Novosti

Rogyion Malinovszkij hadseregtábornoknak – akit egy bő hónappal korábban, szeptember 8-án léptettek elő a Szovjetunió marsalljává –, a 2. ukrán front parancsnokának eredendően az volt a szándéka, hogy hadseregcsoportjának lendületét kihasználva minél előbb maga mögött hagyja a magyar fővárost, és a Dunántúlon át az Ostmark (Ausztria) irányába fejlessze tovább a nyár óta folyamatosan tartó offenzívát.

Malinovszkij marsall a 2. ukrán front paransnoka kételkedett a magyar főváros menetből történt bevehetőségében Forrás: Ria/Novosti

Sztálin, a szovjet haderő főparancsnokságának (Sztavka) feje még a magyar kiugrási kísérlet kudaraca után is a Moszkvában 1944. október 11-én létrejött szovjet-magyar fegyverszüneti megállapodás hatására a diktátor

eleinte valamiféle politikai megoldásban gondolkodott.

Sztálin számára az ausztriai térség mielőbbi elérése volt a legfőbb prioritás, ezért elsőre nem vetette el Antonov hadseregtábornoknak, a Sztavka vezérkari főnökének azt a javaslatát, hogy a magyar főváros megkerülésével és a Vörös Hadsereg lendületét kihasználva Bécs felé bontakoztassák ki a fő csapást.

Sztálin menetből is elfoglalhatónak gondolta a magyar főváros Forrás: AFP/Ria/Novosti

Antonov úgy vélte, hogy Budapest bekerítése illetve kiéheztetése elegendő lesz a város megszerzéséhez, ezért szükségtelennek tartotta az időben elhúzódó és komoly veszteségekkel járó helységharcot. Malinovszkij 2. ukrán frontjának gyors előretörése miatt azonban Sztálin meggondolta magát.

Sztálin azt hitte, hogy menetből beveheti a magyar fővárost

Sztálin ugyanis azt remélte, hogy a magyar főváros gyors bevétele a honvéderők többségét átállíthatja szovjet oldalra, és így mégis realizálhatóvá válik az október 11-i fegyverszüneti megállapodás.
Sztálin ezért október 28-án megparancsolta Malinovszkijnak, hogy kísérelje meg menetből bevenni Budapestet.

Sztálin megparancsolat Mailnovszkijnak Budapest menetből való bevételét Forrás: Ria/Novosti

A szovjet diktátor úgy vélte, hogy öt nap elegendő lehet a magyar főváros elfoglalására. Malinovszkij marsall azonban kételkedett ebben, mert a gyors előretörés miatt utánpótlási nehézségei keletkeztek, másrészt pedig szükségesenek tartotta a nyár óta folyamatosan harcoló seregtestei rövid pihentétését a továbbnyomulás előtt. De Sztálinnal, a tömeggyilkos szovjet diktátorral nem volt tanácsos vitatkozni, ezért a marsall – jobb meggyőződése ellenére – a főparancsnok utasításának engedelmeskedve, október 29-én elrendelte a Budapest elleni támadóművelet megindítását.

Szovjet T-34-es tankokból álló harckocsi oszlop Magyarországon. A Vörös Hadsereg lendületesen tört Budapest irányába Forrás: Origo

A 2. ukrán front Kecskemét térségéből kibontakoztatott támadása azonban a Budapest előterében létesített védelmi álláson, az úgynevezett Attila-vonalon heves német-magyar ellenállásba ütközött.

November 2-án Malinovszkij gépesített egységei már csak 15 kilométerre álltak Budapest határától.

Néhány egysége november 3-án elfoglalta Ferihegyet, sőt, kijutott az Üllői út bevezető szakaszáig is, de a szovjet erőket egy összpontosított német ellentámadás visszaszorította az Attila-vonalon túlra. Ezzel világossá vált, hogy a magyar főváros bevételét nem lesz lehetséges menetből végrehajtani.

Pak 40-es német páncéltörő löveg a magyar főváros déli határában, a budapesti csata idején Forrás: Bundesarchiv/Faupel

Ezért Sztálin november végén Fjodor Tolbuhin marsall 3. ukrán frontját Belgrád térségéből Magyarországra vezényelte, a Budapest bevételére készülődő 2. ukrán front megerősítésére. Tolbuhin hadseregcsoportja azt a parancsot kapta, hogy délnyugati irányból északnak nyomulva, nyugatról kerítse be a magyar főrvárost. Malinovszkij azonban nem akart Tolbuhinnal osztozkodni Budapest bevételének dicsőségében, ezért december 4-én Ercsi térségében erőszakos folyamátkelést hajtott végre a Dunán.

Fjodor Tolbuhin marsall, a 3. ukrán front parancsnoka Forrás: Ria/Novosti

Noha a műveletben részt vett szovjet egységek súlyos veszteségeket szenvedtek, de sikerült hídfőállást kiépíteniük a Duna nyugati partján.

Másnap, december 5-én Malinovszkij északon lendült támadásba,

és december 9-én elfoglalta Vácot illetve Balassagyarmatot. A Sztavka a két szovjet hadseregcsoport harctevékenységének összehangolására december közepén új haditervet készített. Ennek értelmében Tolbuhin marsall magasabb egységei Székesfehérvár irányában támadva nyugatról zárják le Budát, míg Malinovszkij seregtestei Esztergomnál csukják össze a magyar főváros körüli harapófogót.

Waffen-SS katonák a budai várban Forrás: Bundesarchiv/Boyer

Tolbuhin offenzívája a szívós ellenállást legyűrve december 24-én elfoglalta Bicskét, Malinovszkij pedig karácsony másnapján, Esztergomnál sikeresen bezárta a Budapest körüli szovjet ostromgyűrűt.

Hitler megparancsolta Budapest „tégláról téglára" való értelmetlen védelmét

Budapest nyílt várossá tételén eleinte még Szálasi Ferenc is elgondolkodott. „Budapest tartását csak abból a szempontból tartanám szükségesnek, ha erről a területről offenzív hadműveletek fognak kiindulni. Ha ezt nem akarják, akkor Budapest kiürítését feltétlen végre kell hajtani..." - jelentette ki a nyilas „nemzetvezető" (tömeggyilkos) az egyik kormányülésen.

Szálasi megérkezik a miniszterelnökségre, október 16-án délelőtt Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A német szárazföldi véderő főparancsnokság, az OKH (Oberkommando des Heeres) a Sztavkával ellentétben eleinte feltétlenül fontosnak tartotta Budapest megtartását a dunai védővonal miatt. De amikor a 3. ukrán front betört a Dunántúlra, illetve Malinovszkij Ercsinél hídfőt létesített a Duna nyugati partján, az OKH stratégái felismerve a bekerítés veszélyét,

ekkor már arra tettek javaslatot, hogy az összes német erőt vonják ki Budapestről,

és a Dunántúli-középhegység térségében építsenek ki egy új és jól védhető arcvonalat.

Guderian vezérezredes értelmetlennek tartotta Budapest védelmét Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Adolf Hitler azonban hallani sem akart Budapest feladásáról, noha Heinz Guderian vezérezredes, az OKH vezérkari főnöke nyomatékosan felhívta a Führer figyelmét arra, hogy Budapest védelme a sztálingrádi katasztrófához hasonló súlyos veszéllyel fenyeget. Hitler Sztálingrád óta mániákusan elutasított minden területfeladást illetve visszavonulást a hadászati helyeztre tekintet nélkül, ami egész német seregtestek szükségtelen bekerítéséhez és pusztulásához vezetett.

Hitler a hadászati helyzet figyelmen kívül hagyásával Budapest "tégláról téglára" való védelmét rendelte el Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A náci diktátor már december elsején, még Szálasi Ferenc és a nyilas kormánydelegáció berlini hivatalos látogatása előtt elrendelte Budapest „tégláról téglára" való védelmét. Hitler a birodalmi kancellárián 1944. december 4-én megtartott német-magyar csúcstalálkozón

egyrészt a csodafegyverek hazug meséjével igyekezett elkápráztatni a magyar „nemzetvezetőt",

másrészt pedig kijelentette Szálasinak, hogy szó sem lehet Budapest nyílt várossá nyílvánításáról, mivel kora tavasszal innen fogja elindítani azt a hadműveletet, ami „visszakergeti az oroszokat Ázsiába".

Szálasi már mint "nemzetvezető" 1944 december 4-én Hitlernél tett látogatása alkalmával Forrás: Europress/Getty

A hitleri ígéretektől fellekesült gátlástalan nyilas vezetők - nyilván az általuk állandóan hangoztatott „hősi életszemlélet" jegyében - azonban már karácsony előtt sietősen elhagyták az ostrommal fenyegetett fővárost. Elmenekültek. Hitler a december 11-én kiadott 11. számú hadműveleti utasításával Budapestet az utolsó töltényig védendő „erőddé" (Festung) nyilvánította, és „Budapest erőd" védelmének irányítására – Heinrich Himmler javaslatára – Karl-Pfeffer von Wildenbruch SS-Obergruppenführert (altábornagyot) nevezte ki, alárendeltségébe helyezve a IX. SS hegyi-hadtestet, és az összes, Budapesten állomásozó német valamint magyar alakulatot.

Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok, a budapesti német-magyar haderő parancsnoka Forrás: Bundesarchiv/Hermann Ege

Az 1944 karácsonya előtt kibontakozó hatalmas szovjet bekerítő hadműveletet látva Hans Friessner vezérezredes, a Dél Hadseregcsoport parancsnoka december 19-én – Guderian tábornokhoz hasonlóan – azt a javaslatot tette Hitlernek, hogy haladéktalanul rendelje el a budapesti német erők kivonását még a szovjet gyűrű bezáródása előtt, elkerülendő egy újabb Sztálingrádot. Hitler válasza Friessner vezérezredes felvetésére a tábornok azonnali hatályú leváltása volt.

A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozzon!