Eltérített egy amerikai repülőgépet egy férfi, aztán rengeteg pénzzel kiugrott a gépből

A 305-ös járatot teljesítő Boeing 727-es a felszállás előtt

Az Egyesült Államok Szövetségi Nyomozó Irodájának (FBI) történetében mind a mai napig pironkodó szégyenfoltnak számít az a James Bond filmeket meghazudtoló gépeltérítés, ami 1971. november 24-én történt egy belföldi járaton. A kriminalisztika történetébe csak D. Cooper néven bevonult gépeltérítő kiléte soha nem vált ismertté, aki miután magához vette a hatóságoktól sikeresen kizsarolt tetemes pénzösszeget, ejtőernyővel a hátán, angolosan távozott az eltérített Boeing 727-es utasszállító fedélzetéről. Rossz nyelvek szerint az FBI impulzív természetéről ismert nagy hatalmú főnöke, Edgar Hoover hirtelen halálában is komoly szerepet játszott a szövetségi nyomozó irodából bolondot csináló öltönyös géprabló, D. Cooper.

Valamennyi részletre kiterjedt a géprabló tervezőelméje

Seattle betonjáról a Boeing ismét a magasba emelkedett. A pilótafülkében tartózkodó Cooper rendkívül udvariasan arra utasította a kapitányt, hogy vegye Mexico City felé az útirányt. Ehhez azt is hozzáfűzte, hogy nem szabad 3000 méternél magasabbra emelkedniük,

valamint a sebességet is a legalacsonyabb tartományban kell tartaniuk,

vagyis hozzávetőleg 190-200 km/órás sebességen. Cooper – szintén roppant választékos modorban – arról tájékoztatta a kapitányt, hogy van nála magasságmérő, tehát nincs értelme a „variálásnak". Megtiltotta továbbá a futóművek behúzását, az ajtókat nyitva hagyatta a külső és belső nyomás kiegyenlítése miatt, a fékszárnyakat pedig 15 fokos szögre állíttatta.

A géprabló kitűnően ismerte a Boeing 727-es típust Forrás: Airliners.net/Ellis M. Chernoff

Amikor Scott kapitány arról tájékoztatta Coopert, hogy ilyen repülési paraméterek mellett az üzemanyag nem lesz elegendő Mexico Citiy eléréséhez, a géprabló hozzájárult, hogy tankolás céljából leszálljanak a kaliforniai Renóban. A technikai megálló után ismét felszálltak, és a Boeing a géprabló által megadott magasságot, illetve sebességet tartva tovább poroszkált dél felé. Az FBI kérésének eleget téve a McChord katonai légibázis betonjáról két F-106 Delta Dart szuperszonikus elfogóvadász emelkedett a magasba, és eredt a Boeing után.

F-106 Delta Dart szuperszonikus elfogóvadász Forrás: Wikimedia Commons/U.S. Air Force

Az eltérített gép azonban túl lassan repült ahhoz, hogy ezek a nem alacsony sebességű repülésre tervezett gépek „be tudják fogni" és megpróbálják leszállásra kényszeríteni az utasszállítót.

Cooper tervezőelméje valamennyi részletre kiterjedt.

Nem véletlenül kért kettő szigorúan polgári, tehát nem katonai rendeltetésű ernyőkészletet is, mert ezzel akarta elkerülni, hogy „manipulált" ernyőt kapjon. Így a hatósági emberek nem tudhatták, hogy nem akar-e túszt is magával vinni, Cooper tehát abból indult ki, hogy emiatt garantáltan „tiszta" ernyőket mernek csak a rendelkezésére bocsátani.

Angolosan kiugrott a zsákmányolt pénzzel; ma sem tudni, hogy ki volt és mi lett vele

Helyi idő szerint 19 óra 52 perckor Cooper udvarias hangon megkérte Tina Murcklow-t, hogy ő is fáradjon a pilótafülkébe, és zárják be a fülke ajtaját. D. Cooper így teljesen egyedül maradt az utastérben. Pontban 20 órakor a kapitány arra figyelt fel, hogy a műszerpanelen felvillant a hátsó rámpa nyitott helyzetét jelző indikátor. A fedélzeti telefonon ezért hátraszólt Coopernek, megkérdezve a gépeltérítőt, hogy kell-e segíteniük valamiben. Cooper nemleges választ adott azt is meghagyva, hogy mindenki maradjon a helyén a pilótafülkében.

Fantáziarajz arról, hogy D. Copper a hátsó lenyitott rámpáról kiugrik a Boeingből Forrás: Airline Ratings

A személyzet ekkor hallotta utoljára Cooper hangját. 20 óra 11 perckor a kapitány egy apró döccenésre figyelt fel; a legnagyobb valószínűség szerint Cooper ekkor ugorhatott ki a gépből. A személyzet végig követte a gépeltérítő utasításait, és csak akkor léptek ki ismét a pilótafülkéből, amikor visszafordulva leszálltak Reno repterén. A landolás után az FBI ügynökei szabályszerűen megszállták a Boeing fedélzetét. Ujjlenyomatokat rögzítettek, összeszedték a cigarettacsikkeket, és megtalálták Cooper gumiszalagos nyakkendőjét a gyöngyházberakásos nyakkendőtűjével együtt.

Ralph Himmelsbach, a D. Cooper-ügy nyomozócsoportjának egyik vezetője Forrás: R. Himmelsbach

Mindenkit többször is kihallgattak, de az ég egy adta világon nem jutottak semmire. A nagy sajtóvisszhangot kiváltó ügy miatt az FBI vezetése mindent bevetett, hogy valami kézzelfoghatót tudjanak felmutatni a szövetségi nyomozó iroda számára egyre kínosabbá váló ügyben. A Norjak kódnevű akcióban több ezer nyomozó, nemzeti gárdista és katona vett részt, mintegy ötezer négyzetkilométeres területet fésültek át, ám de minden eredmény nélkül.

Az ejtőernyővel kigrott gépeltérítőnek örökre nyoma veszett Forrás: Seattle Met

A gépeltérítőről a szemtanúk leírása alapján elkészített fantomképet az összes napilap lehozta. Sem ez, sem pedig a több százezer példányban kinyomtatott arckép terjesztése sem produkált értékelhető nyomot.

Nagy erőket vetettek be az elkövető felkutatására, minden eredmény nélkül Forrás: AP/Anonymous

Az FBI számára egyre kellemetlenebbé vált a tökéletes kudarc.

A szervezet nagyhatalmú igazgatója, a dühkitörésekre amúgy is hajlamos Edgar Hoover – aki személyes sértésként élte meg D. Cooper „arcátlanságát" –, naponta kétszer kért személyes jelentéstételt a vezető nyomozóktól, de hiába dühöngött, egy tapodtatot sem jutottak előrébb. Az FBI később azzal „vigasztalta" magát, hogy a D. Cooper néven elhíresült géprabló aligha élhette túl az ugrást. Ennek viszont ellentmondott az a körülmény, hogy a kiugrás szinte négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre átvizsgált körzetében sem találtak semmit.

Edgar Hoover, az FBI főnöke személyes sértésként élte meg Cooper ügyét Forrás: Wikimedia Commons/FBI

Ami a tanúvallomásokból megállapítható, hogy az ismeretlenség homályában maradt gépeltérítő kitűnően ismerte a repülés fortélyait, a Boeing 727-es típust, és az ejtőernyőzést is. Hogy ki volt és mi lett a 20. század valódi James Bondjával, arra ma sem tudjuk a választ.