A Homo antecessor körülbelül 800 000 és 1,2 millió évvel ezelőtt élt Európában.
Miután 1994-ben a spanyolországi Gran Dolina-barlangban először fedezték fel maradványaikat, hivatalosan a modern ember és a neandervölgyiek utolsó közös őseként írták le őket. Későbbi munkák kimutatták, hogy ez nem egészen így volt, bár talán a hominina egy olyan ágáról van szó, amely közvetlenül a modern ember és a neandervölgyi ember közötti szakadás előtt alakult ki.
A fosszíliák azt mutatják, hogy a Homo heidelbergensis körülbelül 700 000 és 200 000 évvel ezelőtt élt Afrikában, Európában és valószínűleg Ázsiában.
A faj a korábbi hominináknál, például a H. erectusnál, és a későbbi fajoknál, például a H. sapiensnél megfigyelhető tulajdonságok keveréke volt. Ahogyan ezek a jellemzők is sugallják, sokoldalú és átmeneti hominina volt, amely viszonylag nagy agyvelővel rendelkezett, kifinomult szerszámokat tudott készíteni, és változatos környezeteket lakott.
A csoport egyik újabb tagját, a Homo naledi maradványait először 2013-ban fedezték fel a dél-afrikai Emberiség Bölcsőjében található Rising Star-barlangrendszer feltárása során.
A korai munkák arra engednek következtetni, hogy a H. naledi több millió évvel ezelőtt élt, köszönhetően viszonylag kis agyméretüknek. A későbbi kormeghatározás azonban kimutatta, hogy mintegy 250 000 évvel ezelőtt átfedésben voltak a H. sapiensszel.
A faj a kihalt emberek egyik legvitatottabb szereplőjévé vált. Amint azt egy népszerű Netflix-dokumentumfilm részletesen bemutatta, a Rising Star barlangrendszerben sziklarajzok és díszített sírok találhatók, amelyeket egyesek szerint a H. naledi készített. A barlang arra is utal, hogy a faj eltemette halottait, ebből következően fejlett érzelmi intelligenciával rendelkeztek.
Ez az állítás figyelemre méltó, mivel a N. naledi agya nem sokkal volt nagyobb, mint egy csimpánzé. Annyira figyelemreméltó, hogy sok paleoantropológus nem is fogadja el.
A Homo floresiensis az egyik legkülönlegesebb hominina. A "hobbitnak" becézett faj alig több mint 1 méter magas volt, és icipici agya volt.
Kis termetük azonban nem jelenti, hogy archaikusak voltak. Az indonéziai Flores szigetén éltek mindössze 100 000-50 000 évvel ezelőtt, amíg a modern emberek meg nem érkeztek a térségbe. E szerint elképzelhető, hogy élőben is találkoztunk ezzel a fajjal.
A Homo neanderthalensis, közismertebb nevén a neandervölgyiek, egy kicsit olyan, mint a H. sapiens "testvérfaja". Genetikailag 99,7 százalékban azonosak vagyunk, és jól látszik, hogy a fajok között újra és újra féktelen kereszteződések történtek.
Az elmúlt években a neandervölgyieket gyakran a H. sapiens vastag szemöldökű, nehézkes "ősember" unokatestvérének ábrázolták. Azonban egyre több lelet bizonyítja, hogy művészi képességűek, alkalmazkodóképesek és rendkívül intelligensek voltak.
Körülbelül 40 000 évvel ezelőtt haltak ki, a tudósok által hevesen vitatott okok miatt. Egyes antropológusok szerint az éghajlatváltozás vagy egy járvány kitörése okozhatta a kihalásukat, míg mások a Homo sapiensre hárítják a felelősséget, amiért az Afrikából való vándorlása során kiszorította őket a versenyből, vagy trópusi betegségeket hozott be. Egyesek még azt is állítják, hogy a neandervölgyiek pusztulását a modern ember által elkövetett népirtás okozhatta.
Végül, de nem utolsósorban a H. sapiens, azaz a modern ember. Etimológiailag a nevük azt jelenti, hogy "bölcs ember" vagy "tudós ember", ami elég arrogáns, tekintve, hogy mi alkottuk meg ezt a nevet.
Ez a faj körülbelül 300 000-200 000 évvel ezelőtt alakult ki, de csak 100 000 évvel ezelőtt vált az agyuk formája a mai egyedekhez hasonlóan "modernné". A H. sapiens először Afrikában jelent meg, majd a Föld minden kontinensét benépesítette. A H. sapiens a Homo nemzetség egyetlen élő képviselője - méghozzá véglegesen.