Ösztönös nyelvtanulás és nyelvtanítás <br/>

Hogyan tanulunk meg beszélni? Hogyan sajátítja el a kisgyerek ezt a hihetetlenül bonyolult rendszert, a nyelvet? Ezek a legmakacsabb kérdések egyike, amit az ember évezredekkel ezelőtt feltett magának, de végső választ nem talált. A modern tudomány eszközeivel úgy tűnt, közel kerültünk a rejtély megfejtéséhez. Egy amerikai kutatás meglepő eredményei azonban gyökeresen megváltoztathatják az eddigi elképzeléseket.

Michael Brent, a Washington University számítástechnika-professzora 15 hónapos gyerekeket tanulmányozva rájött, a kisgyerekek azokat a szavakat tanulják meg először, melyeket szüleik a szövegből kiemelve hangsúlyoznak. Ha magukban állva találkoznak a "cica", "piros" vagy "gyere" szavakkal, könnyebben elsajátítják őket, mint egy hosszabb mondatban.

Mindebben nem is lenne semmi meglepő, mégis, Brent eredményei a kutatók körében némi zűrzavart okoztak: a nyelvelsajátítás jelenlegi elméletei szerint ugyanis a gyermek elsősorban a hosszabb nyelvi egységek szakaszokra osztásával, szavakra bontásával sajátítja el a nyelvet. Ez az elmélet is a közelmúlt laboratóriumi eredményeire épült, ugyanis csak az elmúlt évtizedekben sikerült kimutatni, hogy a nyelvet tanuló gyerekek képesek a hosszabb mondatok felbontására.

Nyolc édesanya és kisgyermekük párbeszédét elemezve azonban Brent és munkatársai úgy találták, az anyák gyermekeikhez intézett szavainak kilenc százaléka elkülönül a beszédfolyamtól. Ráadásul nemcsak főnevekről van szó, hanem melléknevekről és határozószókról is. A gyermekeknek így bőven van alkalmuk az elszigetelt szavakat megtanulni - ami ellentmond a vonatkozó irodalom feltételezéseinek.

Ezen túl azt is sikerült megállapítaniuk, hogy annak gyakorisága, milyen gyakran mond egyes szavakat elkülönítve az anya, előre jelzi, emlékezni fog-e a gyermek az adott szóra. Az viszont, hogy milyen gyakran mond ki egyes szavakat általában, nem mutatja, rögzülni fognak-e azok a szavak.

A kísérlet

Tizennégy alkalommal 9-15 hónapos gyerek és anyuka mintegy másfél órás beszélgetését rögzítették, így összesen kétszáz órányi hanganyagot gyűjtöttek. (A beszélgetések alatt a kutatók nem voltak jelen.)

A felvett anyagokat aztán számítógéppel, egy kifejezetten erre a célra kifejlesztett program segítségével dolgozták fel. Az egyes nyelvi egységek, megszólalások hosszát huszadmásodpercnyi pontossággal rögzítették, ami a kutatóknak lehetővé tette, hogy az elszigetelt szavak távolságát az őket környező szövegfolyamtól elkülönítve pontosan megállapítsák.

Hogy kiderítsék, mely szavakat sajátították el a gyerekek, a kutatók folyamatosan kérdezték az édesanyákat, hogy éppen mely szavakat ismerik már a gyerekek. Az anyák válaszaiból nyert információt folyamatosan összevetették a gyerekek felvételeken rögzített megnyilvánulásaival.

A következtetések

"A korábbi laboratóriumi vizsgálatok megmutatták: a csecsemők képesek a szavakat felismerni az összefüggő beszéd 'feldarabolásával'. Így az alapvető feltételezés az volt, hogy a gyerekek a beszéd szakaszolására hagyatkozva építik szókincsüket. A kísérlet eredményei azonban azt mutatták, hogy bár a gyermekek képesek a beszéd kisebb egységekre bontására, mégis úgy tűnik, viszonylag ritka, hogy a nagyon fiatal gyerekek olyan szavakat tanulnak meg, amelyek nem elszigetelve hangzottak el."

Tehát a gyerekek valóban tudnak szegmentálni, de kérdés, hogy tényleg erre a készségre hagyatkoznak-e a nyelvtanulás korai szakaszában. "Az eredmények tükrében most úgy gondoljuk, a szakaszolás fontos a későbbiekben, amikor a gyerekek egész nagy sebességgel tanulnak új szavakat, de elképzelhető, hogy kezdetben nem erre építenek, amikor még lassabb az elsajátítás."

Ösztönös nyelvtanítás

Brent jelen vizsgálódását a beszédszakaszolás (szegmentáció) számítógépes modellezése indította el, amit a kilencvenes évek végén fejlesztett ki. A modell előrejelzi a szakaszolás bizonyos mintáit. Például a "dinnye" elkülönített hallása megkönnyíti a "görög" megkülönböztetését a "görögdinnye" szóösszetételben.

Brent ellenőrizte felnőtteken az elméletet, és a vizsgálat eredménye megerősítette a modellt. Mikor azonban 12 hónapos csecsemőket vizsgáltak, a megjósolt szegmentációs mintázatoknak csekély bizonyítékát találták. A csecsemők tehát vagy más szakaszolási folyamatokat követnek, mint a felnőttek, vagy pedig nem is használnak szegmentációt. Brent az utóbbi elképzelést tartja valószínűnek. "Világossá vált, hogy noha tudtuk, a gyerekek ki tudnak emelni egyes szavakat az összefüggő beszédből, és azt is tudtuk, hogy emlékeznek azok hangzására, de nem tudtuk, hogy e szavak jelentését kezdetben is tényleg ezen a módon sajátítják-e el."

Az új kutatási eredmények arra utalnak, a csecsemők először azokat a szavakat tanulják meg, melyeket a szülők kiemelve mondanak, majd az ily módon elsajátított szavak képezhetik alapját a szegmentációs folyamatnak, így a további szókincsfejlesztésnek is. Ez az elképzelés egy tágabb elméletbe illeszkedik, melynek központi eleme, hogy a szülők ösztönösen úgy beszélnek, hogy megkönnyítsék a nyelvtanulást: kisgyermekükhöz beszélve ösztönösen kiemelnek egyes szavakat.

A nyelv és a számítógép

Brent a mesterséges intelligencia és a számítógépes nyelvfeldolgozás területein igyekszik kamatoztatni az új eredményeket. A végső, távlati cél egy "MI (Mesterséges Intelligencia) nyelvész" kifejlesztése lenne, egy olyan rendszer kialakítása, amellyel a számítógép képes lehet egy nyelv grammatikai szerkezetét az adott nyelv példamondataiból kihámozni. Jelenleg a professzor azon dolgozik, hogyan képes egy számítógép a szóképzés szabályait megfejteni: például olyan nyelvi sajátosságokat felderíteni, hogyan képez az angol a "-ly", a francia a "-ment", a magyar az "-ul, -ül" képzőkkel melléknevekből határozószókat.

Brent Thomas Bayes által kidolgozott modelleket használ, ami lehetővé teszi a számítógép számára, hogy mintákat ismerjen fel. Ezáltal a számítógép a nyelvek közös sajátosságaira vonatkozó a priori ismereteket - pl. hogy a képzők nagyon gyakoriak általában minden nyelvben - az egyes nyelvekre vonatkozó, nyelvi mintákból nyert tudással képes összekombinálni. Az előzetes és a tapasztalati úton szerzett tudás valószínűség formájában kerül feldolgozásra.

A nyelvi modellezésben kifejlesztett módszerek Brent szerint a genetikai kód megfejtésében is kamatoztathatók. Bár a "cica" és a "piros" messze eshet az RNS és a DNS vizsgálatától, Brent szerint szoros kapcsolat van a két terület között. "A nyelvelsajátításban és a 'DNS-feltörésben' egyaránt nagy szimbólummennyiségekről van szó - itt jelentéssel bíró hangokról, ott olyan kódokról, melyek fehérjeszintézist határozzák meg. A feladatunk az, hogy megértsük a szimbólumok mintázatában rejlő struktúrát."

A kutatócsoport eredményeit az American Association for the Advancement of Science februári éves konferenciáján ismertették.

B.K.

Ajánló: