Rögös az út a laboratóriumtól a betegágyig

Vágólapra másolva!
Harvey V. Fineberg professzor, az amerikai Nemzeti Akadémiák Orvosi Intézetének elnöke a World Science Forumon elhangzott előadásában azt a kérdéskört boncolgatta, hogy hozzájárul-e az orvostudomány fejlődése a jobb életminőséghez.
Vágólapra másolva!

A professzor leszögezte, hogy az utóbbi időszak tudományos eredményeinek köszönhetően minden korábbinál mélyebben sikerült bepillantani az egészséges szervezet és az egyes betegségek biológiai alapjaiba. Ez valóban igaz: a kutatók például gyakorlatilag mindent tudnak a tumorsejtek kialakulásának bonyolult, többlépcsős folyamatáról, s az utóbbi években egyre több olyan molekuláris célpontot azonosítanak, amelyek az ún. célzott, gyakorlatilag mellékhatásoktól mentes daganatterápia lehetőségét alapozták meg.

Az előadó azonban hangsúlyozta: a tudományos eredmények nem jelentik automatikusan azt, hogy minden esetben javul az emberek egészségügyi ellátása, kezelése, illetve az életminősége. Az alapkutatások, a laboratóriumi sejtvonalak és állatkísérletek világából ugyanis még hosszú, általában 5-10 évig tartó út vezet odáig, amíg egy-egy eredményből új kezelés vagy megelőzési (prevenciós) módszer lesz. A laboratóriumból a betegágyig, vagy a kémcsőtől az emberekig rögös út vezet, amelyen az ígéretes alapkutatási eredmények zöme elvérzik. Példaként ismét csak korunk egy népbetegségét, a daganatokat említhetjük: a klinikai próbák során gyakran kiderül, hogy egy-egy új hatóanyag a szervezet szövevényes anyagcsere-rendszerében nem eléggé specifikus, így az orvosi gyakorlatban nem alkalmazható.

Fineberg professzor elmondta: a rostán átjutó alkalmazásoknál is rengeteg tennivaló marad. Azokhoz kell eljuttatni, akik valóban profitálnak belőle, s nem szabad engedni, hogy eltűnjenek, esetleg veszélyes célokra használják őket. Napjaink egyik fő bioetikai problémája, a klónozás kitűnő példa erre. Az emberi terápiás klónozás és a reproduktív klónozás sem céljaiban, sem módszereiben nem keverhető össze.

Az orvostudomány eredményei tehát javíthatják az életminőséget, de csak akkor, ha egy-egy eljárás kifejlesztése, értékelése és elterjesztése megfelelő módon és társadalmi odafigyeléssel, összefogással történik.