Önjavító biofal

A megvalósult jövő - az "intelligens, önmaga kijavítására és klónozására képes elektronikus anyag" - csodálható meg péntektől a svájci Saint Croix kisváros múzeumában "Az élő tárgy" című kiállításon.

A szerkezetben az alkotók - a lausanne-i műszaki főiskola logikai rendszerekkel foglalkozó laboratóriumának munkatársai - szerint "mesterséges molekulákból létrehozott mesterséges sejtek alkotják a mesterséges szervezetet", amelyet fal formájában építettek fel a múzeumban, s biofalnak neveztek el.

A biofal ezúttal egy óra: a hosszú, enyhén hajlított felületen világító piros számok mutatják az órákat, perceket és másodperceket. Mint arról a Neue Zürcher Zeitung tudósít, a látogatók feladata az, hogy megérintéssel "rontsák el" a fal sejtjeit és molekuláit, s nézzék, hogy a szerkezet - szervezet? - hogyan javítja ki önmagát.

Egy-egy sejt bizonyos számú csip elrontásáig deformált számot mutat, de továbbra is mutatja az időt, míg a "tönkrement molekulák" sárga sebhelyként látszanak. Ha egy sejtben túl sok molekula romlott el, a sejt elhal, s feladatát egy másik, addig szabadon hagyott tartalék sejt veszi át.

Ha a tartalék sejtek is megsemmisültek, a szerkezet "meghal", de nyomban újra felépül: először kialakítja a sejtmembránokat, aztán a csipeket feltölti a "génállománnyal", s ezzel ezek az elektronikus szervezet őssejtjeivé válnak, a folyamat végén pedig az óra újra mutatja az időt, amíg újra meg nem hal a szervezet.

Az alkotók a természetről vettek példát, ahol minden sejtben megvan a genetikai öröksége és működési terve annak a szervezetnek, amelyhez a sejt tartozik. Ezért képesek a sejtek bizonyos mértékű sérülések kijavítására, vagyis a test esetében a gyógyulásra. Ezt a koncepciót utánozza a 3200 - kereskedelemben kapható, átprogramozható - csip elrendezése és programozása a biofalban.

Mivel minden informatikai sejt tartalmazza a gép felépítésének összes információit, a hagyományos számítógépekkel ellentétben nincs szükség központi "agyra", amely irányítja az egészet.

Amennyiben kellő mennyiségű tartalék molekula és sejt áll rendelkezésre, a szerkezet az önjavítás szélsőséges formájaként önmaga klónozására is képes, ami hihetetlen perspektívákat nyit számos műszaki alkalmazási területen.

Így az űrszondák sugárzástól működésképtelenné vált részei a szomszédos sejtek "génállományának" felhasználásával kijavíthatják magukat, olyan berendezések, amelyek az emberek számára nehezen hozzáférhetők - például atomerőművekben - karbantarthatják önmagukat, vagy éppen a tulajdonságaikat az adott környezethez alkalmazni képes textíliákat lehetne létrehozni.

Mindez azonban még a távoli jövő. Nevezetesen addig kell várni, amíg atom méretű csipeket tudnak majd gyártani az emberek, ez az idő azonban óhatatlanul eljön. Ha pedig valóssággá válik a nanoelektronika, akkor a biofal alkotói szerint nem tökéletes részekből tökéletes egészet lehet majd létrehozni, amelyben a szerkezetek az önjavítás képessége miatt különösebb hátrány nélkül tolerálnak egy bizonyos mennyiségű nem működő építőelemet.

Akkor a logikai rendszerek lausannei-i laboratóriuma készpénzre válthatja a költséges alapkutatások eredményét, mert az embrionics (embrionic elektronics) alapelveit a főiskola máris szabadalmaztatta.

Horváth Júlia