A Nápoly környékét benépesítő egyik első nép, az oszk nyelven beszélő szamniták, más néven szamniszok korából származó sírban egy 35-40 éves nőt földeltek bőséges útravalóval a túlvilágra: olajos- és kenőcsöstégelyekkel, talán borosedényekkel is, ami
arra utal, hogy egy gazdag hölgy temetkezett ide.
A szamniszok vagy szamniták a déli Appenninek vidékén élő ókori itáliai nép voltak. Pásztorkodással és földműveléssel foglalkoztak, Kr. e. 290-ben a szamnisz háborúk után Róma fennhatósága alá kerültek. A szamniszok között nem voltak nagy vagyoni különbségek, társadalmuk nem volt erősen rétegzett.
Főképp falvakban éltek, amelyeket nem vettek körül falakkal, mégis harcias népként maradtak meg a történelemben. A harci szellemet hadijátékokkal tartották ébren, ezek a játékok inspirálták a római gladiátorviadalokat.
Az időszámításunk előtt 400 évvel keletkezett sírt a virágzó római kori Pompejivel együtt 79-ben maga alá temette a Vezúv lávája és hamuja. A második világháború alatt,
1943-ban egy közelben becsapódó bomba darabokra zúzta a szamnita sírt fedő kőlapokat,
a sírhely azonban még így is kiváló állapotban őrizte meg az elhunytat és a sírmellékletet.
Pompeji továbbra is tudományos felfedezések kiapadhatatlan tárháza - fogalmazott a lelet hétfői bemutatóján Massimo Osanna, a pompeji régészeti lelőhely igazgatója.
A herculaneumi kapunál talált sír felfedezése gazdagíthatja ismereteinket egy olyan korról, amelyet eddig csak kevéssé tanulmányoztak Pompejiben - tette hozzá az igazgató.
Ezek az ásatások is azt bizonyítják, hogy Pompeji egy megőrzésre méltó élő város, amely szakadatlanul kutatásra érdemes leleteket produkál - hangsúlyozta. A preromán sírt egy nápolyi francia kutatóintézet, a Jean Bérard Központ régészei tárták fel olasz szakemberekkel együttműködve.