Legénybúcsú Marseille-ben

Vágólapra másolva!
Van úgy, hogy jó barátunkon elhatalmasodik - az általában kétszemélyes - szerelem nevű társasjáték, és úgy dönt, hogy a házasság intézményét hívja segítségül az ara legnagyobb boldogságára. S, ha már így van, akkor legénybúcsút kell rendezni. Kapóra jön, hogy "véletlenül" van 9 db jegyünk a soron következő Olympic Marseille - PSG meccsre, ami francia viszonylatban a helyi Fradi - Újpest. Nincs mese, menni kell, mert legénybúcsúnak lennie kell!
Vágólapra másolva!

Ahogy beérünk a városba és hatolunk egyre beljebb a rakparton, azt várjuk, mikor húz el mellettünk Luc Besson őrült taxisofőrje a hófehér Peugeot-val. Valami olyan hangulata van ennek a városnak, amit csak akkor érzünk, ha ott vagyunk. Balra a tenger a kikötőkkel, jobbra a város, szűk kis utcáival és mégis tökéletes közlekedési felépítésével. Elsődleges célunk megtalálni a campinget. Természetesen eltévedünk. A Le Grillon camping a várostól 8 km-re van, nagy nehezen megtaláljuk. Átvesszük az előre lefoglalt Mobilhome nevű szálláshelyet. Ez olyan átmenet a lakókocsi és az apartman között. Négyszemélyes házikó, kerékkel, mellette felverjük a hatszemélyes sátrat. Végre fürdünk. A csaknem százhúszezer forintos campingdíj 8 főnek nem is olyan vészes. Van itt minden, komfortos zuhanyzó, úszómedence és sportolási lehetőségek, egészen pontosan pétanque. Na, azt kihagyjuk mára. Esti mulatozás, reggel indulás bevenni Marseilles-t.

Piedone, Rejtő, Dumas

Nem éppen "otkutűr" viseletben talál a reggel minket, nagy nehezen összeszedjük magunkat, és indulás. Már az első pillanatban, amint meglátom a kikötőt, gyermekkorom Piedone-filmje ugrik be (pedig nem is Nápolyban vagyunk), amint osztogatja a mázsás pofonokat a marseille-i drogkereskedőknek. Ha ennél sűrűbb élményre vágyunk, Marseille-ben be kell menni egy kikötői csehóba! Nem is csalódunk, mintha Rejtő Jenő figurái elevenednének meg. A szebb napokat is látott faasztaloknál iszogatók között megtaláljuk Piszkos Fredet éppúgy, mint Fülig Jimmyt vagy Senki Alfonzot. Amúgy is innen indul a komp, ami átvisz minket a szigetre, melyen a legendás If (Chateau d'If) vára található. Az embernek egy kicsit szorongató érzése támad, amint közeledünk a várhoz. A Napkirály birodalmának egyik legszigorúbb büntetés-végrehajtó létesítménye még ma is nyomasztó. Félnapos program végigjárni a cellákat, a különböző kínzóeszközökkel felszerelt termeket. Meglepő módon az egyik kijáratnál hangulatos kávézót rendeztek be, feldíszítve a kerékbe töréshez, felnyársaláshoz és egyéb testi sanyargatáshoz egykor nélkülözhetetlen kellékekkel. Kissé morbid, de azért legyűrünk egy pohár bordóit. Furcsa érzés gyermekkorom egyik kedvenc regényének a helyszínén csatangolni. Tehát innen szökött meg Monte Cristo grófja. Nem lenne igaz, ha azt írnám, hogy elképzelhetetlen ez a hely, mert a regény olvasása közben pontosan így képzeltem el. Bár ez inkább az író érdeme, mintsem az én fantáziámé. Visszaérve a várból a belváros felé vesszük az irányt.

Történelem, vallás, nyüzsgés

Forrás: [origo]
If vára

Marseille Franciaország második legnagyobb városa, a maga másfél millió lakosával. A vallás tekintetében a katolikusok felé hajlik a mérleg. A polgárok csaknem 90 százaléka a római felekezet tagja. Ez meg is látszik a templomok megoszlásán, bár volt szerencsénk iszlám imaházba ütközni, azért inkább a katolikus imahelyek a meghatározóak. Rengeteg a látnivaló. A Notre Dame de la Garde, aminek a tetején a város védőszentje, a "Miasszonyunk" szobor található, vagy a Palais de Longchamps, mely királyok egykori pihenője a csodaszép parkjával. A "szokásos" francia diadalív, az "Arc de Triomphe", vagy az öreg kikötő és mellette a St. Jean-erőd. Érdekes és ugyanakkor rémisztő is a város szélén található Calanques, amely egy hatalmas sziklapárkány, illetve a környezetében található sziklás, már-már fjordszerű öblök összessége. A bátrak innen ugrálnak az égszínkék tengerbe. A mi bátorságunk nem terjedt ki ilyen nem normális cselekedetekre.

Marseille igazi nyüzsgő nagyváros. Egy kiadós séta nem is elég ahhoz, hogy a felét lássuk a sok csodának, itt legalább egy hetet el kell tölteni, és még így is marad minden napra új látványosság. Sajnos nekünk nincs ennyi időnk, tekintve utunk eredeti célját. Alaposan elfáradva visszatérünk a campingbe, hogy felkészüljünk az esti mérkőzésre ahol, mint később kiderült, egy unalmas gól nélküli döntetlen mellett kis híján megfagytunk. Még jó, hogy elhoztuk azt a hazai kisüstit. Az éjszakai életet kár ecsetelni, sejthetik, minden van, ami csak kell, színház, mozi és rengeteg klub. Fesztiválok, koncertek és nagyon sok utcazenész. Tangóharmonika, kisszivar a szájban. És a hangszer örökké Edit Piaf-dalokat játszik, szerintem már magától.

A másnapi indulás előtt még betérünk egy "szüpermarséba", hogy bevásároljunk a hazafelé útra, persze ilyenkor téved el a leendő férj. Miután sehol sem találja a társaságot, számot vet magában: a múzeumok már zárva vannak, templom nincs a közelben, tehát csak a sörhűtők előtt lehetünk! És valóban, épp osztunk-szorzunk, hogy hogyan jövünk ki olcsóbban, a két és fél decis (micsoda űrmérték) sörök tekintetében. A hajnal már az autópályán ér minket, és kissé kótyagosan ugyan, de azon jár az eszünk, hogy ide még visszajövünk, de akkor sokkal hosszabb időre. Természetesen már mint házas emberek.

paya

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!