Akiknek nem jutott mentőcsomag - mi lesz a bajba került forinthitelesekkel?

Az adósmentő intézkedések kormányzati indoklásában az euróválság, a gyenge forint és az erősen ingadozó devizaárfolyamok állnak az első helyen, pedig nem minden adós az árfolyamok miatt dől be. A munkahelyek elvesztése legalább olyan nagy probléma, és ez ugyanúgy sújtja a forintadósokat is. A rossz hitelek aránya a forinthitelesek körében időnként még magasabb is, mint a devizásoknál, az állami mentőcsomagok többségéből ők mégis ki vannak zárva.

"Engem csak egy dolog zavar ebben az egészben, hogy én, akinek volt annyi eszem annak idején, hogy forintos hitelt vettem fel, és most nem szorongat a svájci frank, mikor fog támogatni állam bácsi??? Mivel nincs árfolyamveszteségem, nekem és a többi forintban hitelt felvevő adósnak nem jár semmi kedvezmény és támogatás, mint a szerencsétlenebbül járt adóstársainknak" - írta az egyik internetes fórumban idén augusztusban Napoli néven egy hitelfelvevő.

A múlt hét pénteken Rogán Antal fideszes képviselő benyújtotta a parlamentnek a végtörlesztésről szóló törvényjavaslatot. Ez alapján a devizahitelesek egy bizonyos köre a frankalapú hitelét 180, a jenalapút 2, az euróalapút 250 forinton, vagyis a jelenlegi árfolyamnál 8-26 százalékkal alacsonyabb árfolyamon válthatja át.

A devizahitelesek számára ez már a második nagyobb csomag, amellyel a kormány segíteni próbál rajtuk, miközben azok, akik a már idézett Napoli nevű fórumozóhoz hasonlóan a drágább, de biztonságosabb, árfolyamkockázat nélküli forinthitelezést választották, alig kaptak kormányzati támogatást.

Az eddigi otthonvédelmi akciótervek lépései közül az ingatlanárverezés korlátok közé szorítása és a leginkább rászorultakat célzó Nemzeti Eszközkezelő az, amelyik a forintadósokon is segíthet, bár ez utóbbi intézmény működésének részletes feltételeit továbbra sem dolgozta ki a Nemzetgazdasági Minisztérium.

Aki előrelátó volt, rosszul jár

Az 1,2 millió devizahiteles mellett a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikája szerint 200 ezer forintalapú jelzáloghiteles van Magyarországon. A forinthitelesek több ezer, akár több tízezer forinttal magasabb havi törlesztőrészletet vállaltak cserébe azért, hogy ne kelljen tartaniuk az árfolyamkockázattól, vagyis attól, hogy a különböző devizák mozgása miatt jelentősen megnő a havi kiadásuk és a tőketartozás. Arra azonban nem számítottak, hogy az árfolyamváltozásból származó veszteségeket az állam később megtérítheti.

A forinthitelesek között arányában egyáltalán nem kisebb a nehézségekkel küzdők aránya. Sőt, mint arra a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) tavaly augusztusban először rámutatott: a forinthitelek körében 2010 júniusában magasabb volt a 90 napon túli késedelmes törlesztések aránya, mint a devizahitelek körében.

A negyedévente publikált adatokból azóta is hasonló tendencia mutatható ki. Tavaly év végén például a magánszemélyek által felvett devizahiteleknél 9,02 százalékos volt a rossz hitelek aránya, a forinthiteleknél viszont már 10,5 százalékos. A legfrissebb adatok szerint a forintkölcsönöknél 11,09, a devizaalapú hiteleknél 11,86 százalékos a rossz hitelek aránya, vagyis a forintkölcsönök törlesztőit ugyanolyan mértékben sújtják a visszafizetési problémák.

A képet árnyalja, hogy egymillióval több devizaadós van, illetve, hogy a forinthitelek egy része mögött nem áll jelzálogfedezet. Sok forinthitel tehát olyan személyi kölcsön, folyószámlahitel, hitelkártya-tartozás vagy áruhitel, amelynek bebukása nem jár együtt egy ingatlan elvesztésével, a hitel bedőlésének tehát kisebb a tétje.

Nem csak az árfolyam a probléma

Orbán Viktor és a vezető kormányzati politikusok a devizahitelesek megmentésének indoklásában a gyenge forintárfolyamra hivatkoznak a legtöbbször. Valójában az árfolyam-emelkedés csak az egyik eleme a problémának, a bajba jutott, azaz fizetési késedelembe esett adósok számának a növekedésében legalább ilyen fontos szerepet játszik a munkanélküliség növekedése, függetlenül attól, hogy frankban vagy forintban adósodott el a hiteles. Akiknek megmaradt a munkájuk, azok többségében nehezen, de fizették, és fizetik ma is a törlesztőrészletüket.

A munkanélküliség jelentőségét a nem fizetők számának növekedésében az alábbi táblázat adatai is erősítik. Látható, hogy két olyan negyedév is volt az elmúlt két évben, amikor a svájci frank átlagos árfolyama mérséklődött az előző negyedévhez képest (a forint erősödött), közben pedig a munkanélküliségi ráta és a késedelmes hitelek aránya emelkedett.

Problémás hitelek, munkanélküliség és a frankárfolyam

Időszak	Munkanélküliségi ráta	Havi átlagos frankárfolyam	Késedelmes hitelek aránya* (%)
2009. I. negyedév	9,7	201	4,1
2009. II. negyedév	9,6	185	5,5
2009. III. negyedév	10,3	177	6,4
2009. IV. negyedév	10,5	181	7,0
2010. I. negyedév	11,8	185	8,1
2010. II. negyedév	11,1	199	8,7
2010. III. negyedév	10,9	213	9,8
2010. IV. negyedév	10,8	214	10,1
2011. I. negyedév	11,6	210	10,5
2011. II. negyedév	10,8	214	11,6

* a kilencven napon túli fizetési késedelemben lévő hitelek teljes lakossági hitelállományra vetített aránya
Forrás: MNB, KSH, [origo]-számítás

Azt, hogy a magas munkanélküliség főszerepet játszik a hitelek bedőlésében, a PricewaterhouseCoopers (PwC) nemzetközi tanácsadó cég is kimutatta. Egy nyár elején publikált elemzésükben azt írták, hogy a lakossági jelzáloghitel-állomány romlása nem elsősorban banki, hanem makrogazdasági probléma, így elsősorban a munkahelyek számának növekedése kell ahhoz, hogy elérjék céljukat a kormány devizahiteleseket megsegítő intézkedései.

A PwC szerint az elmúlt öt év adatait vizsgálva látható, hogy a munkanélküliségi ráta nagyon szoros, 92 százalékos összefüggést (korrelációt) mutat a problémás lakossági hitelek arányával. A munkájukat elvesztők általában néhány hónap alatt felélik a tartalékaikat, a PwC elemzése szerint 6-8 hónappal később kezdenek elmaradni a törlesztéseikkel, és ezt követően jelennek meg a banki statisztikákban.

Hasonlóan lényeges adat, hogy öt év alatt - nagyrészt a devizaárfolyamok kedvezőtlen alakulása miatt - 11 százalékról 16 százalékra, vagyis csaknem másfélszeresére ugrott az az összeg, amelyet a háztartások a jövedelmükhöz viszonyítva átlagosan hiteltörlesztésre fordítanak.