Spiró György: Nincs több tizenkét évem

Spiró Györgyöt természetesen frissen megjelent regényéről kérdezték leginkább olvasóink, arról a könyvről, melyet a kritikusok máris élete főműveként emlegetnek. A Fogság kapcsán kiderült, hogy milyen is, ha egy regény alatt beszakad az asztal. Az Ikszek szerzője egy meglepő kijelentést is tett: a mostani volt az utolsó regénye - drámákra, novellákra és rövidebb írásokra azért még számíthatunk.

Mit szól A Nagy Könyv ötvenes magyar listájához? Egyáltalán az egész akcióhoz? (csekecsak)
- Förtelmesnek tartom. Egyrészt azt a hitet kelti, hogy az irodalom lóverseny. Másrészt rengeteg pénzt elvernek a legvacakabb, legátlagosabb ízlés propagálására, holott ezeket a százmilliókat odaadhatták volna mondjuk a könyvtáraknak, hogy jó könyveket szerezzenek be.

Úgy néz ki, hogy az olvasást igenis reklámozni kell manapság. Ön hogy csinálná? (cool)
- 1. Anyagilag és erkölcsileg megbecsülném a tanárokat. 2. Nem olvashatatlan klasszikusokat olvastatnék a diákokkal. 3. A rádiókat és a televíziókat utasítanám, hogy ne éjfél után foglalkozzanak a mai magyar irodalommal.

Mit és kit jelent az olvasható klasszikus kijelentés? (kisgye)
- Az olvasható klasszikus baromi izgalmas ma is. Például Dosztojevszkij, Csehov, Flaubert, Stendhal. Hamvas.

Milyen munkatempóban dolgozik? Szüksége van egy írónak energikus, nyughatatlan természetre ahhoz, hogy jó műveket alkosson? (petey_t)
- Akkor szoktam dolgozni, ha van öt perc időm. Rengeteg hülye dolgom van, és hát az irodalomból, enyhén szólván, nem lehet megélni. Nem panaszképpen mondom, mert sokkal rosszabb körülmények között is írtak már hatalmas remekműveket. A természetnek ehhez nincs köze. Az embernek legyen kitartása, ennyi.

Önnek remek színházi előélete van, de vajon milyen folytatásra számíthatunk? (karl_boro)
- Regényt többé nem írok, de darabokat igen. Szeretnék igazán tömény, tömör, rettenetes - és mulatságos - drámákat írni, aránylag kevés szereplővel, hogy elő is adják.

Miért döntött úgy, hogy nem ír több regényt? (zsirbufe_66)
- Nincs több tizenkét évem. 59 éves vagyok, és hülyülök.

Egy regény mindig szabályosan egy tucat esztendő? Milyen szép gondolat! (druze)
- Nem mindig, de gyakran. Egy ennyire nagy téma után az embernek nincs kedve kisebb dolgokkal foglalkozni. Persze fogok, de nem regényben. Amúgy húsz-harminc évig is szoktak egy-egy regényt írdogálni.

A színházban kivel szeretett eddig a legjobban együtt dolgozni? Volt már olyan darabja, amelyet konkrétan valakire írt? (cool)
- Gyakran írtam létező társulatra, például Az imposztor című darabomat, amelynek a szereposztása - egy színész kivételével - pontosan az lett, mint amit megálmodtam. A Csirkefej-ben is színészekre írtam.

Mi történt a hasonlóan vaskos előző regénnyel? Arról nemigen szól a fáma. Elfelejtettük, vagy felejtsük el? (druze)
- A jégmadár totál kudarc, másfél kritika jelent meg róla, az olvasókhoz nem jutott el. Én igen mulatságosnak találom ma is, hátha feltámad egyszer.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó író legyen? Fantáziám az van elég, próbálok regényt írni, de nem sikerül túl jól. (Atalla)
- Kitartás. Nem vagyok tehetségesebb, mint az átlag, de magamon láttam: lassanként elő tudom bányászni magamból azt, ahol már van valami. Soká tartott, vagy még ma is tart.

Milyen zenéket hallgat szívesen? (jag-stang)
- Komolyzenét sose hallgatok, mert zeneszerző akartam lenni, nyolc évig hegedültem, országos blattolási versenyt nyertem, kamaráztam, felléptem a Zeneakadémián, végül ezzel radikálisan kellett szakítanom tizenhat évesen. Úgyhogy csak nyúlós Bob Dylan- és Leonard Cohen-számokat hallgatok munka közben.

Nincs esetleg terítéken egy kellemes szláv téma? Novella vagy darab képében. Ha már regény nincs több... (druze)
- Meguntam ezt az egész Kelet-Európát, önismétlő dolgok nem érdekelnek többé. Az elmúlt tíz évben nem követtem az új irodalmat a környező országokban - de azt mondják, nem is nagyon jó.

Én Szlovákiában élek, nem nagyon ismerek magyar írókat, csak keveset. Ön milyen stílusban ír, és milyen stílust szeret olvasni? (Atalla)
- Nincsen stílusom. Minden műben más nyelvet használok mint elbeszélő. A drámákban végképp nincsen stílusom, mert nem én beszélek, hanem a szereplőim.

Mit gondol a mai magyar egyetemi irodalmi képzésről? (cool)
- Abszurdum. És igen kevesen olvassák el, amit feladok. Nálam az egyetemen gyakran száznál is többen vannak szemináriumon. Így nem lehet tanítani, csak bohóckodni.

Van e megoldás ön szerint az egyetemekre, főiskolákra tömegesen jelentkezők kezelésére? (petey_t)
- Amíg az egyetemek fejpénzt kapnak, addig minden marhát is fel fognak venni. Ebben csak az a siralmas, hogy hazánkban megszűnt az elitképzés.

Milyen a viszonya a mai magyar irodalmi élet elitjével? Ön nem az a barátkozó típus, ha jól gondolom. (karl_boro)
- Dehogynem. Sok íróbarátom volt, Marosival, Horváth Péterrel, másokkal focizgattunk, jó barátom volt Kardos G. György, Kertész, a Hamvai, csak az idő lett egyre kevesebb, amit erre fordíthatok. Sajnos.

Önnek mit jelent a Könyvfesztivál? (cool)
- Miután most jelentették meg a regényemet, sőt elég nagy számú közönség előtt beszélhettem a regényem esztétikai problémáiról, ezúttal részt vettem rajta. Egyébként nemigen járok ilyen eseményekre.

Találkozott Paulo Coelhóval? Mit gondol róla és arról, hogy idejön valaki, aki jó sok könyvet adott már el, és mint valami istent körülrajongják? (karl_boro)
- Bemutattak neki, és én elfutottam, mert egyetlen sorát sem olvastam.

Ön melyik korban élt volna a legszívesebben? Vagy elégedett azzal, amit a sors adott? (cintula45)
- Minden korban emberek éltek, úgyhogy mindig nehéz. Szerencsém volt, hogy egy hihetetlenül hosszú békekorszakban élhettem eddig. Véletlen. Megpróbáltam élni az előnyeivel.

Melyik a kedvence a saját könyvei közül? (FBarbara)
- Talán az Álmodtam neked című novelláskötet meg A jövevény című regény. A Fogság-ról remélem, hogy pompás, de még nem tudom igazán megítélni.

- Hölgyeim és Uraim, köszönöm a kérdéseket. Kellemes olvasást kívánok. Tisztelettel Spiró György.