Turistalátványosság lett a temetőből, amelyet elleptek a macskák - képek

Különös temetője van egy kolumbiai kisvárosnak: a sírok között rengeteg macska él. A helyiek csak találgatják az okát, de sokan hisznek egy legendában.

A Kolumbia északi részén lévő Santa Cruz de Mompox kedvelt turistacélpont, hiszen történelmi központját az UNESCO 1995-ben a világörökség részévé nyilvánította. Sokan úgy vélik, ez a hely ihlette Gabriel García Márquez Száz év magány című regényének képzeletbeli, Macondo nevű városát (és itt forgatták az Egy előre bejelentett gyilkosság és a Szerelem a kolera idején című regényeinek filmváltozatát is). Nemcsak a lenyűgöző épületeiért érdemes azonban csak felkeresni az aranyművességéről is ismert várost: a temetőjében ugyanis népes macskakolónia él.

Néhányan azzal magyarázzák a jelenséget, hogy az állatok csak napfürdőzni járnak ide, mások szerint sok itt a zsákmányállatuk, és vannak, akik szerint a kedves turisták vonzzák őket ide, akik megsimogatják őket, esetleg jutalomfalatokat adnak nekik. 

Többen azonban inkább egy legendában hisznek.

Amikor a polgármester fia 2001-ben meghalt, a temetése után egy nappal egy fekete macska jelent meg a sírján. A fiúnak a Macska volt a beceneve, de a család tagjaira már 1923 óta ráragasztották ezt a nevet. A hiedelem szerint a macskák az ő sírját őrzik.

Az alábbi képre kattintva galériát nézhet a macskás temetőről!

Santa Cruz de Mompoxot nem csak a macskák miatt érdemes felkeresni. A várost 1540-ben alapították a Magdalena folyó ága által körülvett szigeten, és stratégiai fekvésének köszönhetően fontos kereskedelmi központ volt a spanyol uralom idején - írja az Uncover Colombia. A Magdalena Kolumbia leghosszabb folyója, és a gyarmati időkben a fő közlekedési útvonal volt a Karib-tenger partjaitól az ország közepéig. 

Mompox biztonságos hely volt a spanyolok számára, hogy az aranyat és más kincseket védve tartsák a kalózok ostromától, és menedéket nyújtott a cartagenai kalóztámadások elől menekülő családoknak.

A városban őrzött arany egy részéből értékes műtárgyakat állítottak elő, amelyeket az újonnan megkeresztelt közösségekben a vallási szertartások megünneplésére használtak. A képzett kézművesek iránti nagy kereslet felkeltette a spanyolországi ötvös- és ezüstművesek érdeklődését, hogy Mompoxba utazzanak, ők később ott telepedtek le, így készségeiket és technikáikat az Újvilágba hozták.