Repülőgép - és vasdorong

 

Világ Ifjúsága:

"Jancsikám, Jancsikám..." A Góré-házaspár találkozása a határon

Mint a gonoszok: heten voltak. Július tizenharmadikán szálltak fel a HA-LI-G jelzésű utasszállító repülőgépre a mindenre elszánt gazfickók. Győr felett Polyák, a bandavezér, elrikkantotta a jelszót és megtámadták az utasokat. Franciakulccsal, gumibottal, vasdorongokkal. A bandafőnök pisztolyt szegezett Góré János pilótára, és mint valami gengszter a filmben, csőre töltött revolverrel kényszerítette, hogy haladjon át a határon. A magyar repülőgép a nyugatnémet Ingolstadtban ért földet. A gép- és emberrablás negyedórák alatt történt, közben a gép belsejében minden a feje tetejére állt. Góré napos pilóta, amikor megneszelte, hogy az utasfülkében valami történik, zuhantatta a gépet, manőverezett.

Röpültek a csomagot, ládák. Az utasok, a gép személyzete persze védekezett. Hadd jegyezzük fel: a nyugatnémetek gondos ápolásban részesítették a vérzőfejű, tört bordájú embereket, és készséggel adtak mentőkocsikat, orvosi kíséretet, hogy bekötözött utasaink hazatérhessenek.

Hegyeshalom, július

Piros-fehér-zöld a hegyeshalmi vámőrség sorompója. Egy határőr távcsövön kémleli az utat, jön-e az autókaraván (két mentőkocsival), amely a repülőgép elrablott embereit hozza. Eltűnődöm: repülőgép és vasdorong! Milyen szégyenteljes ellentmondás a szédületes légcsavar és az ősemberi dorong közt. Aztán helyesbítem magam: nincs ellentét. Emberrablás: fasiszta módszer s nem sokban különbözik az ősember kőbaltás "tevékenységétől"

- Jönnek...
Az asszonyok szaladnak előre. Virágot szorongattak a várakozás ideje alatt, de Doktor Elekné kezéből kiesik a csokor. A lassan haladó mentőkocsi megáll, a német ápolónő kinyitja az ajtót és a fiatalasszony ráborul a férjére. Doktor - minisztériumi tisztviselő - súlyos koponyaalapi sérülést szenvedett.
A beteg első szava.
- Hogy van Ildikó?
Ildikó: héthónapos kislányuk.

Hegyeshalom - megérkeznek a mentőkocsik

Mellette sápadtan dr. Dénes Tibor dramaturg. Két mondat beszélgetésükből:
- A kórházban felkerestek egy amerikai bizottság nevében: engem is rá akartak venni, hogy maradjak kint. Annyi pénzt kapok - ígérték -, hogy öt évig nem lesz gondom.

A többi elrablott embert is megkörnyékezték. Egy fiatal nőt és egy férfit szereztek a lélekvásáron...

A másik mentőkocsiban Komáromi Károly és Szántó György, a Zalaegerszegi Ruhagyár tisztviselői fekszenek. Azon a bizonyos pénteken azért indultak el repülőgépen, hogy minél előbb családjukhoz érjenek, budapesti tárgyalásaikról...

Góré János, a pilóta, szőke fiatalember. Halántékához kap, mutatja: odanyomták a revolvercsövet. Nádszál felesége elkapja a kezét... nem, nem... A fényképezőgépet kivéve mind elfordulunk. Csak a finom sírás hangzik, boldog és felszabadult sírás és - szünetek közben, persze.

Szántó györgy a rendőrkocsiban elmondja a merénylet történetét

Tóth Sándor szerelő (izmos, megtermett, vidám ember) csitítgatja a feleségét: - Itthon vagyok, na, mit akarsz... Amikor behatoltak a vezetőfülkébe, én vágtam fejbe a főrablót a rakétapisztollyal. Nyolc helyen beszakítottam a koponyáját. Aztán rám lőtt, de a fülem mellett ment el a golyó...
Fenessi János, Benedikt Károly kék repülő-egyenruhájukban mosolyognak mellette. Most már mosolyognak.

Nézem Paukovits Tibort. Bal fejtetején leborotválták a haját, ott van a csúnya sebe. "Franciakulcs..." - magyarázza. Somody Imre mérnők veszi át tőle a szót: "...Győr után történt, talán öt perce, hogy elszálltunk a város felett ..."

Öt perccel Győr után történt, a huszadik században. Budapesten, Zalaegerszegen és Körmenden asszonyok várták férjüket és (összeszámoltam) tíz gyerek az apját. Lezuhant a gép, mind meghaltak - ez volt az első, s egyúttal rémhír. Élnek, de megsebesültek, ez volt a második és valódi híradás.

A gép (visszakapjuk), két millió forintot ér. És az emberek? Itt vannak. Indul az autókaraván. A pilóták holnap talán újra felszállnak, a tisztviselők irodáikba sietnek, a mérnök tervezőasztalához ül, a sebesülteket meggyógyítjuk... Az élet megy tovább... Azt hallom, hogy Polyáknak, az emberrablónak, fiatal felesége és gyermeke van Budapesten... Micsoda tetézett aljasság...

Bodó Béla

Komáromi Károly (79) fürge, jó erőben levő öregúr benyomását keltette, amikor egy alföldi városban találkoztunk vele. A férfi szerint a látszat csal, már ami az egészségét illeti, ugyanis a gépeltérítők okozta sérülések nem múltak el nyomtalanul. Gyakorta szédül, megesik, hogy a székből sem tud felállni. "A Zalaegerszegi Ruhagyár termelési osztályának vezetője voltam - eleveníti fel a múltat. - Szántó György műszaki igazgatóval háromnapos üzleti úton jártunk a fővárosban. Amikor gépünk Győr fölé ért, elszundítottam, aztán egyszer csak egy vasdoronggal hatalmas ütést mértek a fejemre. Csurom vér lettem, de láttam, hogy a többi utastársamat is csépelik. Beszakadt a koponyám, agyrázkódást kaptam, pár percre elvesztettem az eszméletemet. Később a főkolompos - Polyák Györgynek hívták - elkezdte feszegetni a pilótafülke ajtaját, de a hajózószerelőben emberére talált. A banditának több helyen felszakadt a fejbőre, sőt a dulakodás közben néhány fogát is kiverték. A gép pilótája manőverezni kezdett, a rögzítetlen csomagok és a teheráruként regisztrált, súlyos ládák ide-oda csúszkáltak, többeknek sérüléseket okozva. Végül Polyák és hat társa - akik között volt egy nő is - felülkerekedtek. Polyák megszerezte az ávós tiszt pisztolyát: szabályosan kiharapta a kezéből. Szerencsére a géppisztolyhoz nem nyúlt, lehet, hogy nem is tudta, hogy az is a fülkében volt. Leadott egy lövést, egyesek szerint a másodpilótára, de szerintem csak figyelmeztetésnek szánta. - A bandavezér ezután pisztolyt szegezett a pilóta fejéhez, majd beült a másodpilóta székébe - emlékezik vissza Komáromi Károly. - A gép ráállt a Duna vonalára, és elindultunk a határ felé. A repülés - mint utóbb kiderült - nem volt idegen Polyák számára, hiszen több éven keresztül berepülőpilóta volt. Akkor a negyvenes éveiben járhatott. A repülőgép fedélzetén dermedt csend lett, mindenki a sérüléseivel volt elfoglalva. Nem voltunk biztosak abban, hogy élve megússzuk a kalandot. Hogyan kerültek fel a vasbotok, meg a fegyver a gépre? Abban az időben a belföldi járatokon semmiféle utasbiztonsági ellenőrzés, poggyászvizsgálat nem volt. Mindenki azt vitt fel a fedélzetre, amit akart: akár fegyvert vagy alkoholt is. Emlékszem, hogy Polyákék röviddel a felszállás után pálinkát és rumot ittak, még bennünket is megkínáltak. - A gép tehát Ausztria felé vette az irányt - folytatja Komáromi Károly. - Arra még emlékszem, hogy a radarok miatt olyan alacsonyan szálltunk át a határon, hogy szinte érintettük a vasfüggönyt, a szögesdrót kerítést. Nem tudom, mennyi idő telt el, mire a németországi Ingolstadtban landoltunk. A hét utas közül négyen, köztük én, azonnal kórházba kerültünk. Ruhagyári kollégámnak szilánkosra törték a kezét. Egy kórteremben feküdtünk az állambiztonsági tiszttel és egy pesti színházi dramaturggal. A német rendőrség kihallgatott bennünket, egy amerikai szervezet pedig arról győzködött minket, hogy a gépeltérítőkhöz hasonlóan kérjünk menedékjogot. Állást és pénzt ígértek. Az utasok közül végül ketten maradtak kint: egy szövőnő és a barátja. A gép személyzetének valamennyi tagja hazajött. Őket ki is tüntették. A németek pedig visszaadták a repülőgépet. Én mentőautóban fekve léptem át az országhatárt. Azonnal a józsefvárosi Koltói Anna Kórházba (ma: Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet - a szerk.) szállítottak. Arra emlékszem, hogy jéghideg krumplifőzelékkel fogadtak. Mérgemben megfordítottam, és lecsaptam a tányért. A nővérek és az orvosok azt hitték, hogy megbolondultam." Értesüléseink szerint a gépeltérítő Polyák György az USA-ban telepedett le. Egyes hírek szerint jól menő vállalkozó lett belőle, egy hatalmas tésztagyárat igazgatott. Mások úgy tudják, hogy röviddel az Újvilágba érkezését követően a bűn útjára lépett, és többet volt börtönben, mint szabadlábon." (Zsaru Magazin, 2003/16)

A gaztettről korábban:

Banditatámadás a szombathely-budapesti belföldi repülőjáraton