Pesti éjszaka

 

Népszava:

Forrás: [origo]

Éppen besötétedett, amikor megismerkedtünk. Én a Divatcsarnok előtt sétálgattam, ő a járda szélén ült. Egészen jól volt öltözve, gyűrött papírtrombitát fújogatott. Nem volt túlzottan elázva, de azért egy lehelete megért két deci bálcsalmásit.

- Mit szól majd az asszony? - kérdem tőle.

- Nem szólhat, mert nincs. Azért nincs, mert szerintem kétféle ember van: nős és intelligens. Világos, hogy az utóbbihoz tartozom.

- Tényleg világos - mondom neki. - Mindenki tudja, hogy aki a járda szélén ül és trombitál, az csak intelligens lehet. Ezután továbbsétáltam.

A Divatcsarnok mellett, a sarkon zenés, műsoros kerthelyiséget találok. A műsor Chaplin fellépését hirdeti. Éppen befelé igyekszem, amikor az intelligens trombitás mellém áll:

- Burbolyák vagyok - mondja mosolyogva, és hanyagul eldobja a trombitát. - látom, szórakozni akar, épp ezért óriási tippem van. Én minden jó helyet ismerek, menjünk és merítsük meg magunkat az éjszakában!

Megetettem vele három kovászos uborkát, ivott rá fél üveg szódavizet, aztán kívánságomra elsőnek bementünk megnézni Chaplint: három forint belépő, mert zenés műsor van , kilenc ötven egy kis üveg sör, mert zenés műsor van. Táncnak nevezett rángatózás a betonon, mert ezen van és nesze semmi, fogd meg jól, mert műsor van.

Csak a műsor közepéig bírtuk. Burbolyák javasolta, hogy menjük valami "tiptop" helyre. Vagy keressük meg kint a trombitát és ő játszik nekem sétálgatva, de itt nem marad.

A "tip-top-"-nál maradtunk, ami Brubolyáknál a Moszkva-étterem belső termét jelentette.

- Egy pohár kellemes üdítő italt kérek és egy pohár szódát Burbolyák úrnak - közlöm a pincérrel.

- Lehet az Baccardi?

- Én nem bánom, hogy hívják, csak jó üdítő legyen.

Néhány perc múlva előttünk állta az ital. Az enyém gyönyörű pezsgős pohárban, a másik egyszerű szódavizes pohárban. Az első korty után Burbolyák rámnéz és elröhögi magát.

- Jó? - kérdi.

- Ki lehet bírni - mondom nagyképűen, mert egyébként nagyon ízlett.

- A számlát, azt hiszem, nehezebben bírja majd - mondja és tovább röhög.

Igaza volt neki. Húsz forint negyven fillért fizettem csupán az én italomért. A Baccardi tudniillik koktél és a pincér szívesebben traktálja ilyesmivel gyanútlan vendégeit.

- Nem megyek tovább - mondom kifelé jövet Burbolyáknak. - Én nem mártogatom tovább magamat az éjszakába.

- Gyáva, mert meghátrál - veti felém, mire beleegyeztem, hogy átugrunk az EMKÉ-be. Elhatároztam, hogy itt nem hagyom magam átejteni.

- Kérek két pohár kellemes üdítő italt - mondom a pincérnek -, de remélem nem koktélt hoz...

- Kérem...

Már jött is a pincér. Kaptam egy-egy pohár narancsszínű szódát, fenekén három-három cseresznye-befőtt, neve: puncs, ára darabonként tíz forint.

Hát most már tényleg elég. Tőlem az mártogathatja magát, aki akarja. De amíg az én zsebemben mártogatnak ilyen nagy lendülettel, én csak nappal térek be szórakozóhelyre, akkor is csak - pancsolni.