Kivette magát a melóból Etyi, a Pözsó garázs távolba néző életművésze

Etyi 888 presszó riport
Vágólapra másolva!
Etyi igazi világfi. Kinek lelkében változó arányban, de jól érezhetően keverednek a markáns K und K fűszerek a Kádár-kori gulyással, és amelyet remekül kiegészítenek napjaink fura, keserédes desszertjei. Valószínűleg azért kelti világfi benyomását, mert tényleg egy életművészbe oltott, békebeli világfi. Van stílusa, otthonosan mozog a képző- és konyhaművészetben, sportban, nyitott könyv előtte a Fradi és szinte magától értetődő, hogy Baden-Badenben, a 138. Arany Ostor viadalon a nagyherceg társaságában nézi Overdose futását. Ja, és illő szerénységgel szokott megemlékezni a nemzetközi távolba néző viadalokon elért sikereiről. Utánam, olvasó!
Vágólapra másolva!

A pasaréti Pözsó

A Pasaréti úti Pözsó presszóban – leánykori nevén Pikk Dáma – gyakran összefuthatunk vele. Mindenki ismeri és ő is ismer mindenkit. A deresedő hajú törzsvendégekkel együtt még jól emlékszik, hogy a Pözsóba és feljebb, a már régebben jobblétre szenderült Gyergyó Presszóba egykor gyakran beugrott a Nemzet Színésze, Gera Zoltán és a Tenkes kapitányából is jól ismert, arisztokratikus karakterszínész, Kovács Károly ott fogyasztotta a napi menüjét: pohár sört, kis konyakkal – többször.

Nem csoda, hogy ilyen bemelegítés után elkápráztatta sztorijaival a helyi nagyérdeműt. S ha már menü, a több mint három évtized után a Covid miatt manapság bezárt Gyergyó Kisvendéglőben Gyurka Árpád körömpörijének, brassóijának mágneses hatása volt.

A Pözsó, Gyergyó, zene Bermuda-háromszögben is el lehetett tűnni, Horváth Charlie, és a Hajnali szél című dalának szerzője, Pálvölgyi Géza vagy a gitárvirtuóz Tátrai Tibusz inkább feltűnt arrafelé. Hősünk polgári neve egyébként Endresz István, ám rosszmájú megjegyzések szerint erre csak hivatalos helyeken hallgat. Ha muszáj. A fentiekből kiderül, hogy magabiztosan halad az „intézménnyé" válás útján. A Facebookon és „gasztroetyi" blogján közzétett utánozhatatlan stílusú észrevételei, tudományos igényű értekezései – a téma Coco Chaneltől Kosztolányi Dezsőn, Charles Aznavour-on át a kreol konyháig és a Csillaghegyi strandig terjed –, ha nem is a Parnasszusra, de minimum a régi vágású polihisztorok közé emelik.

Etyi Forrás: Origo

Kivette magát a melóból

– kérdez vissza.

–Nem tartom ezt olyan fontosnak, hogy eltöprengjek rajta, a végén még nagyképűséggel vádolnának. Az ex-vendéglátós kifejezés nem túl előkelő, de igaz, mint ahogy az is, hogy már több, mint húsz éve kivettem magam a melóból. Főleg egészségvédelmi okokból, mert sok rossz példát láttam magam előtt, nem az út végén akartam kiszállni a szekérből. A hetvenes-nyolcvanas években nagyot lehetett szakítani a vendéglátásból. A család szinte minden tagja diplomás, én azonban kilógtam a sorból. Természetesen a gimiben „mások vittek rossz utakra engem", én meg hagytam magam, mégsem bánom. Annál is inkább, mert a vendéglátózás életre szóló útravalót adott. Ráadásul, tényleg meg akartam tanulni a szakmát, olyan nagy séfektől kértem útmutatást, mint például a Gundel ikonja, Kalla Kálmán. Akkoriban a hetvenes évek elején a taxis, a fodrász meg a pincér nagyon jól keresett. Az első kettőtől herótom volt, így a kérdés eldőlt. Mind anyagilag, mind szakmailag a legjobbak közé akartam tartozni. Persze, 24-25 évesen is lehetett volna továbbtanulni, de akkor már hozzászoktam a nagy pénzhez. A nyolcvanas évek végén a Fórumból elcsábítottak egy filmes catering céghez. Szépen kerestem, ott volt a közelben a Feneketlen tó, a teniszpálya, a Budafoki úton a Libella „cukrászdában" pedig folyt a zsuga, a pia, és olyan ismert arcok jártak oda, mint a költő Karafiáth Orsolya, Péterfy Bori, az író Jánossy Lajos, színészek, például Ujlaki Dini – bár őt inkább a Tik-Takból ismerem -, Thúróczy Szabolcs, Pintér Béla, és még sorolhatnám. Ez az életmód azonban nem tesz jót a testnek és a léleknek. Napi 14-16 óra a placcon, utána pedig a „cuki", nos, ez megviseli az embert, és a feszültségoldó pia könnyen csúszdára tesz. Láttam sok rossz példát, ezért inkább elhatároztam, negyvenhárom évesen leteszem a vakoló kanalat.

Arccal a képek felé

Modellt váltottam, a művészeteknek szenteltem az életem. Von Haus aus hoztam magammal a festészet szeretetét. Ott lakott a szomszédunkban a Kossuth-díjas grafikus, Gross Arnold, akihez sűrűn átjártam kérdezősködni, nézelődni, autodidakta módon tanulni. A család régi barátja, a szintén Kossuth-díjas festő, Schéner Misi bácsi hidegkúti házában is gyakran megfordultam. Ő pedig örömmel mesélt a régi, nagy mesterekről, irányzatokról, színekről, korszakokról. Emlékszem egy aukción levizsgáztatott, megkérdezte, hogy a kiállított tíz képből, melyik a legérdekesebb. Nos, kiérdemeltem a jelest, mert vágtam, hogy Egry József a nála jó húsz évvel fiatalabb kolléga, Tóth Menyhért fehér színeit használta. Jól jött, hogy a Kölcsey gimiben francia tagozatra jártam és az angol is tűrhetően ment, mert, ha csak tehettem – a hazai Műértővel párhuzamosan – a külföldi művészeti folyóiratokat is igyekeztem beszerezni. Ez igazi szenvedély, mellesleg pénzt is lehet vele keresni, ha jól csinálja az ember.

Etyi Forrás: Origo

Lóverseny a javából

Rövidnadrágos koromban el-elvitt magával a pályára a nagyapám, de „szerelmi viszony" csak akkor alakult ki, amikor a Royalban szorgoskodtam. A tanulókat gyakran leszalasztottak a raktárba, láttam, hogy az ott dolgozó szaki állandóan a turfot bújja. Szinte minden ló eredményeit, s mondjuk, Némó kapitány ükapja nevét is fújta. Kérdezgettem, mi, merre, hány méter, Józsi bátyám pedig apránként beavatott és „megfertőzött". Mondom, korábban is jártam hébe, hóba ügetőre, galoppra, de vele más dimenziók nyíltak. Amikor kirúgtak a Royalból, átmentem a Szabadság Szállóba. A lovi istene pedig kegyes volt hozzám, mert a Baross téri műintézményben törzsvendég volt Zsüti, azaz G. Dénes György dalszövegíró, főállású bohém, az olimpiai bajnok Kárpáti Gyurika, a Csurka testvérek, István és Laci. Zsüti meg folyton csalogatott a pályára. Azaz annyira nem kellett csalogatni, mentem én magamtól. A szerencse rám mosolygott, miután a futballista Zsoldos Ferenc – 71-ben lepattant egy belgiumi utánpótlás tornáról, de hamar hazajött, nem bírta Pest nélkül – bemutatott Németh Ferencnek, aki egykor Imperial nyergében ült. Nos, Feri bá szinte a fiaként szeretett, olyan, de olyan tippeket adott... Utána persze mondogatta, Etyikém, erről nem kell beszélni, ez nem bunda, csak jó tanács. Aztán a legenda, Szabó Laci is a barátom lett, aki máig, nyolcvan felett is űzi a „lovas ipart". Szóval, egy életre megfogott a lovi, külföldre is rendszeresen járok, Overdose-t úgy nyolcszor láttam futni. Nagyon jó ló volt, de sajnos, nem nyert Group I versenyt. Azaz a párizsi Arc de Triumph-on valószínűleg nyerhetett volna, de leállították a futamot.

Etyi Forrás: Origo

Törőcsik a buszon, és némi Kakaskodás

Mázlista voltam, mert a Kölcsey-gimibe sok sportoló járt, belőlem is hosszútávfutót akartak faragni. Aztán a vendéglátós szakiskolában Vad Pista, a Fradi focista feleségével együtt tanultam. A csapat jó része a meccsek után a Liesinger sörözőben pihente ki a fáradalmakat, a tulajnak zöld volt a vére, így külön boksz járt a fiúknak, ahová csak az Újpest zsenije, Törőcsik Andris és én ülhettem be rajtuk kívül. Törő – mifelénk Kese - 77-ben költözött a Pözsóval átellenben lévő Sodrás utcába, naná, hogy Kesének is a Pözsó lett a bázis, s ugye, én is közel laktam. De, hogy az ifjak is tudják, milyen arc volt Kese, elmesélek egy régi sztorit, amikor a budakeszi szanatóriumban volt rehabon és mankóval járt. Elég az hozzá, hogy meghívott ebédre a Gyergyóba, de taxi helyett inkább az ötös busszal akart menni. Na, ilyent még nem láttál! A buszon mindenki odajött autogramért, veregették a vállát, jobbulást, hogy vagy Kese. A sofőr is kijött filctollal és az ingére kérte az aláírást. Kérdi, hová, hová? Mondom halózás lesz a Gyergyóban, ami csak két megálló a Pasaréti tértől és a vendéglő onnan még 150 méter. A pilóta pontosan az ajtóig vitt, szabályosan bemondta: ez nem megálló, csak Törőcsik András leszáll. A buszon tapsoltak, a sofőr integetett, Kese meg a mankójával tisztelgett. Kell még valamit mondanom? Az már csak hab a tortán, hogy korábban Szuromi Tóni, az MTK válogatott csatára vitte a pasaréti boltot, és az újpesti gólfelelős, Bene Feri is ott lakott a közelben. Úgy 76-tól hat évig az Attila úti Tabáni Kakas vendéglőben „rendeltem", ahol Machos Ferenccel meg tudtam beszélni a csatárok életének buktatóit, a csodálatos orgánumú Básti Lajos „képviselte" a színművészetet. A zenei ügyeket Máté Péter, Benkő Laci és az Omega tagjai vagy éppen Szörényi Leventéék „vitték". Na ezt rakd össze szépen, sietek, mert a postatörténeti gyűjteményem egyik darabjának még utána kell néznem. A nagy rendezgetés közben előkerült egy régi képeslap, a Magyar Turista Egyesület „Pénteki Asztal" Fritsch menedékházáról. A péntekiek 1928-ban elhatározták, hogy a Zsíros hegyen legyen menedékház, az elnök Kauzál István és egy solymári „hölgyfodrász", Fritsch Vencel szervezte az építkezést. Jó negyven éve gyűjtöm az 1800-as évektől a húszas évekig kiadott papírrégisėgeket, postatörténeti anyagokat, képeslapot, bélyeget, menükártyát, ét- és itallapot, számolócédulát, stb. Úgy ötvenezres a kollekció, és nem hagyom abba. Egyszer majd nézd meg! Most rohannom kell pakolok, holnapután indulok a főnökasszonnyal Fuerteventurára – edzőtáborozni.

Kezdődik az idei távolba néző szezon.