A lányom nem ismeri az "apa" szó fogalmát

Sok egyedülálló anyukának okozhat fejfájást egy olyan egyszerű gyermeki kérdés, mint a "Hol van az én apukám?" Hogyan lehet elmagyarázni egy hároméves gyerkőcnek a nem létező apuka tényét? Mit lehet ilyenkor mondani, hogy a kicsi ne zavarodjon össze? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Én egy egyedülálló anyuka vagyok, gyermekemet egyedül nevelem. Édesapját sohasem látta, nem is nagyon érdekli, nem is tudja, hogy mit jelent az a szó, hogy "apa". De rettegek, mert lassan betölti a három évet és óvodába fog járni. Ott biztosan a gyerekek körében elő fog kerülni az apa téma. Akkor viszont ott áll majd a lányom és nem fogja érteni, miről is beszélnek a társai. Arra szeretném megkérni Önt, mint gyermekpszichológust, hogy segítsen nekem, mit mondjak gyermekemnek, mielőtt az oviba bekerül? Hogyan készítsem fel őt, hogyan mondjam, meg neki azt, hogy neki nincs apukája úgy, hogy azt meg is értse valamennyire. Levelemet közzéteheti, mert úgy gondolom problémámmal nem vagyok egyedül. Sok anyuka járhat ugyanebben a cipőben.

Köszönöm a segítséget!

Egy tanácstalan anyuka

Kedves Anyuka!

Nagyon pontosan érzi, hogy kislányának beszélnie kell az apukájáról! Az, hogy mindezidáig az apa téma nem került szóba Önök között azért lehetett, mert kislánya megérezte, hogy valami titokról van szó, amit Ön nem akar megosztani vele. Hiszen nyilván eddig is találkozott olyan gyermekekkel az ismeretségi körben, játszótéren, akinek van apukája. Láthatott filmet, hallhatott mesét, nézegethetett mesekönyvet, ahol megjelent az apafigura. A fantáziájában is valószínűleg dolgozott már az apa-témával.... Először is az Ön ellenállását kell feloldani, hogy őszintén és oldottan tudjon beszélni kislányának az apukájáról. Ne csináljon belőle tabutémát, mert ez kislánya szorongásához vezet! Ha felkészültnek érzi magát, bármikor beszélgethet vele az apukájáról, amikor erre alkalom adódik. Biztos akad olyan helyzet, amikor elő lehet hozni, meg lehet tőle kérdezni: "Mit gondolsz, neked hol van az apukád?" Attól függően, hogy erre a kérdésre mit válaszol, pontosítsa, helyesbítse az elképzelését! Az igazsághoz legközelebb eső okot mondja neki, hogy miért nem találkozhat az apukájával, az ő nyelvére lefordítva. Röviden indokolja meg, úgy hogy az kislánya számára is érthető legyen, nem kell sokat magyarázkodni Pl: "Úgy döntöttünk, hogy nem találkozunk többet", vagy "Olyan távol kerültünk egymástól, hogy nem tudtunk találkozni", stb. Kislánya további kérdéseire bátran válaszoljon! Meglátja, Ön is meg fog könnyebbülni, hogy nem húzódik ez a titok Önök között. Előfordulhat az is, hogy az édesapjával kapcsolatban feltett kérdésére ("Mit gondolsz, neked hol az apukád?") kislányától nem kap választ, hiába ismétli el többször is. Mintha elengedné a füle mögött... Ekkor próbálkozzon bábozással, rajzolással feltörni ezt a gátat! Bábozzon egy családról, ahol az apukának el kellett mennie és nem találkozott többet a kislányával. Rajzolhat is neki ezzel kapcsolatban. Ezek után nem kell erőltetni a beszélgetést, hagyja kicsit megérni, feldolgozódni kislányában a hallottakat... Később visszatérhet rá, de azt is lehet, hogy megvárja, míg kislánya kérdést tesz fel ezzel kapcsolatban.

Összegzésül az javaslom tehát, hogy ne kerülgesse a témát, beszéljen nyíltan az apukájáról (és más gyerekek apukájáról is), amikor csak szóba kerül ez a téma!

Üdvözlettel: Viktória