Vágólapra másolva!
Batman és Robin mellé a Levegő Ura érkezett, jelezvén, hogy a National Basketball Associationnél semmitől sem riadnak vissza a minél nagyobb közönségtámogatás és üzleti haszon megszerzése érdekében. A továbbra is verhetetlennek tűnő Los Angeles Lakers szuperpárosa, Shaquille O'Neal és Kobe Bryant idén már nem számít akkora szenzációnak, mint tavaly, az viszont, hogy Michael Jordan tulajdonosból visszavedlett játékossá, azonnal néptömegeket küld a pénztárakhoz és a tévéképernyők elé. Ahogy azonban halad majd az idő, egyre inkább a játék felé fordulunk, és az lesz az elsődleges kérdés, ki játssza a legjobb kosárlabdát, ki lesz a 2002-es bajnok az NBA-ben?

Fotó: Reuters
A tavalyi szezon legjellemzőbb képe: a száguldó Lakers két frontembere pacsizik

ki állítja meg a Lakerst?

A Bucks.

Megdöbbentő? Nem. A Milwaukee az egyetlen csapat a ligában, amelynek a játékstílusa olyan lényegbevágóan különbözik a Phil Jackson-alakulattól, hogy nem tudja őket befolyásolni a Shaq-Attack. Egy kérdés van csupán velük kapcsolatban: eljutnak-e a döntőig? Az elmúlt szezonban egyetlen győzelem hiányzott csak nekik a nagydöntőhöz, és azóta játékerőben csak javultak. All-Star erőcsatárt igazoltak ugyanis Anthony Mason személyében, így ha minden rendben lesz, elkerülik őket a sérülések, a Bucks lesz a "Shaq, Kobe and friends" ellenfele júniusban, márpedig, ha így, akkor a hollywoodiak felköthetik a gatyájukat. Már a tavalyi playoff vége felé, amikor a Lakers már pihent, Keleten pedig még ment a matek a Philadelphia és a Milwaukee között, nem volt kérdéses, hogy a Los Angeles-iek melyiket választanák. "Inkább a Philadelphia, mondtuk" - nyilatkozta a napokban Greg Foster, aki tavaly még a Lakers cserecentere volt, a nyáron azonban éppen Milwaukee-ba igazolt. "Tudtuk, ha fel tudnak pörögni - és majdnem minden meccsen fel tudnak -, szétszórhatnak minket. Egyszerűen mindenhonnan rádobják, és mit tudsz csinálni, ha a dobásuk bemegy?"

"Mondhatjuk, hogy nagy az esélyünk, mert rendkívül laza a játékstílusunk" - mondja a Bucks edzője, George Karl, akinek a legényei 2-0-s mutatóval végeztek a Lakers ellen a tavalyi alapszakaszban. "Igazándiból nekünk mindegy, mit csinál Shaq. A mi támadójátékunkra ez nincs befolyással, tőle teljesen függetlenül tudunk működni. Futunk és dobálunk az időnek abban a szakaszában, nem is tudom, miért szórunk rá mindent, de be is mennek. És ez a nagy dolog benne, ebben különleges a csapatunk. Nem ortodox kosárlabdát játszunk, ebben rejlik az előnyünk."

Fotó: Reuters
Ray Allen teljesítménye évről évre javul

Masonnal a pályán a Milwaukee behúzhatja a játékot a palánk alá, javulhat a lepattanózása és a védekezése (különösen a Shaq-környéki helyeken), de ugyanakkor megmarad a kinti sebesség, amire a Lakers nem nagyon tud felkészülni. Két mesterlövészt le tudnak fogni, de hármat nem, és Shaquille O'Neal hiába löki majd félre Ervin Johnsont, a Bucks nem kivédekezni akarja majd O'Nealt, hanem ellenpontozni...

Persze akadhat egy kis probléma. Mi van, ha nem a Milwaukee a Keleti konferencia legerősebb csapata. Legutóbb hét meccsen kaptak ki a főcsoportdöntőben a Philadelphiától, de a 76ers egy kicsit gyengült a nyáron Tyrone Hill és George Lynch távozásával. Karl szerint "a bizonytalanság előnye" áll a Philly mellett. A Toronto, újraigazolva a szabadügynökeit (Antonio Davis, Alvin Williams és Jerome Williams), leszerződtetve Hakeem Olajuwont és hosszú távú kontraktussal kötve le a legnagyobb sztárt, Vince Cartert, eddigi legveszélyesebb csapatát építette fel. Az Orlando, ha Grant Hill nem sérül meg, nagyon erős lehet, minden posztra jó embere van. A Charlotte pedig megszabadult a megkeseredett Derrick Colemantől, akinek a helyére éppen Lynch érkezett: mind tudják, milyen szívatni a Buckst, a Hornets hté meccsre kényszerítette őket a tavalyi playoff második körében, 3-2-re vezetett, a Milwaukee-nak idegenben kellett megnyernie a hatodikat, hogy továbbjusson. Igaz, a Baron Davis, Jamal Mashburn, Elden Campbell trió lehet, hogy mindörökké csak ígéret marad.

Ezek a csapatok azonban jól ismerik a Karl-gárdát, és ha mégsem sikerül megállítaniuk, akkor a frenetikus Bucksból kevésbé felkészült nyugatiak nagy bajban lehetnek. Ha viszont nem a Miwaukee megy a nagydöntőbe, a Team Hollywood megint tarolhat. A Bucksnak pedig valószínűleg még magával is meg kell küzdenie, mert Mason múltját a polgári törvénykönyv elleni kihágások foltozzák, Cassell pedig jóval kevesebbet keres, mint a többi sztár, és ezt nem érzi teljesen indokoltnak. Tavaly ilyenkor a Bucks még éretlen tehetségekből állt, mára azonban kiforrottak, és az önbizalmuk akár gátat is jelenthet. Karl azonban tudni véli a megoldást: "A sorsolásunk talán még nehezebb, mint a tavalyi, de nem szabad szétforgácsolnunk magunkat az elején. tartalékoljunk a rájátszára, és bizonyítsuk be ott az érettségünket."

A keleti esélyesek felsorolásakor nem ejtettünk szót jó néhány tradicionálisan erős egyesületről, illetve a látszólag eleve bukásra ítéltek között a Washington Wizardsról sem. A Miami Heat, az Indiana Pacers vagy a New York Knicks nem sok jóra számíthat idén, mindenhonnan elment, visszavonult az ászok fele. A második kategóriások között a New Jersey Nets, az Atlanta Hawks vagy a Cleveland Cavaliers idén sem lesz sokkal jobb, mint eddig (bár a Nets Jason Kidd-del, a Hawks Theo Ratliff-fel, a Cavs pedig - ha nem sérült megint - Zydrunas Ilgauskasszal lesz erősebb idén). A Wizards várható teljesítményéről pedig azért nem nagyon érdemes beszélni, mert egyszerűen

egy Jordan nem elég

Fotó: Reuters
Zseniális kosaras, nagyszerű üzletember, de nem messiás
NBA

Ő lesz a csapata játékos-edzője, Doug Collins csak azért van a pálya szélén, mert kell valaki, aki a bírókkal is beszélhet. A Wizards edzője annyit tehet, hogy rábeszéli Jordant, játsszon irányítót, mert így két dobó, Courtney Alexander és Richard Hamilton is jut szerephez mellette. Ezzel ráadásul azt is megússza, hogy taktikai utasításokat kelljen adni. Elintézi azt Jordan nyolc méterre a palánktól. Jó helye lesz Collinsnak a csarnokban.

MJ először jár játékosként a világ talán leghíresebb teremsport arénájában 1998. március 9. óta, amikor a Chicago Bulls 102-89-re verte a New York Knickst a Madison Square Gardenben, Őlevegősége 42 pontjával, amit egy olyan piros-fehér Nike Air Jordan cipőben dobott, amely kicsi volt a lábára. Amikor megkérdezték, hasonló lesz-e ez a mostani fellépése is, azt válaszolta: "Az a cipő biztosan nem lesz rajtam."

Előző visszatérésekor, 1995-ben szintén a Knicks ellen játszotta az első meccsét: 55 pontot dobott, és a Bulls kettő ponttal nyert. 38 évesen már nyilván nem tudja ugyanazt, bár az egyik előszezon-meccsen, a New Jersey Nets ellen felvillantott valamit a régi önmagából: 41 pontot dobott 31 perc alatt. A Miami Heat ellen pedig 18-at egy negyed alatt. A Miami edzője, Pat Riley, aki 1995-ben még New Yorkban dolgozott, megkérdezte Jordant: "Megint megcsinálod a Knicksszel a Gardenben azt, mint legutóbb?" "Nem fogok eleget játszani ahhoz" - válaszolta Jordan, mint aki tudja, amit tud. Ma még nem tudhatjuk, képes-e 40-48 percnyi játékra, de speciel én lefogadnám, hogy tud még ötvenet dobni, ha máshol nem, egy hosszabbításos meccsen.

Fotó: Reuters
Sprewell tiszteli Jordant, de saját céljai is vannak

Csak egyvalaki emelte fel igazán a hangját Jordan visszatérése ellen: Shaquille O'Neal, nyilván nem véletlenül. A Nagytesó az elmúlt két évben egyeduralkodó sztárja volt a világ legmenőbb kosárligájának, és most azt tette szóvá, a maga szokásos modorában, hogy: "Michael nem engedi játszani a fiatalokat. De nem baj, ez olyan lesz, mint amikor Rocky Marciano kiütötte a zseniális Joe Louist. Nem kell visszajönni. A diákok kinyírják a tanítót." Bölcsessége igen eredeti, és Latrell Sprewell, a New York egyetlen igazi sztárja nem is habozott a sajátját hozzátenni: "Senki nem fog bosszút állni Mike-on. Igen, igen, fáj, amikor ellene játszol, de ez nem erről szól: ez az, amiről az unokáinknak mesélni fogunk. Ő már nem a chicagói Mike, ezt mindenki tudja." Kobe Bryant pedig azt mondta: "Michael a legjobb értékmérő. Akármikor kerüljön is sor rá, amikor oda jutunk, hogy Kobe vs. Michael, le tudom mérni, hogy hol tartok kosárlabdázóként."

Egyébként nem is MJ az egyetlen nagy visszatérő

Az újonnan érkezők

(a csapatokat a divíziók várható végeredménye szerint soroltuk fel)

Keleti főcsoport

Atlantic

Orlando Magic - Patrick Ewing (Seattle), Horace Grant (LA Lakers), Steven Hunter (ú), Jeryl Sasser (ú)

Philadelphia 76ers - Samuel Dalembert (ú), Alvin Jones (ú), Derrick Coleman (Charlotte), Corie Blount (Golden State Warriors), Vonteego Cummings (Golden State Warriors), Damone Brown (ú), Speedy Claxton (ú)

Boston Celtics - Joe Johnson (ú), Kedrick Brown (ú), Joseph Forte (ú), Roshown McLeod (Philadelphia)

New York Knicks - Clarence Weatherspoon (Cleveland), Howard Eisley (Dallas), Shandon Anderson (Houston)

Miami Heat - Kendal Gill (New Jersey), Tang Hamilton (ú), Rod Strickland (Portland), Chris Gatling (Cleveland), Ernest Brown (ú), Sean Lampley (ú)

New Jersey Nets - Richard Jefferson (ú), Jason Collins (ú), Brandon Armstrong (ú), Jason Kidd (Phoenix), Todd MacCulloch (Philadelphia), Brian Scalabrine (ú)

Washington Wizards - Kwame Brown (ú), Tyronn Lue (Los Angeles), Brendan Haywood (ú), Michael Jordan, Bobby Simmons (ú), Etan Thomas (ú)

Central

Milwaukee Bucks - Anthony Mason (Miami)

Toronto Raptors - Michael Bradley (ú), Hakeem Olajuwon (Houston), Don MacLean (Miami), Carlos Arroyo (ú)

Charlotte Hornets - Kirk Haston (ú), Bryce Drew (Chicago), Stacey Augmon (Portland), George Lynch (Philadelphia), Jerome Moiso (Philadelphia), Robert Traylor (Philadelphia)

Atlanta Hawks - Shareef Abdul-Rahim (Vancouver), Jacque Vaughn (Utah)

Cleveland Cavaliers - Tyrone Hill (Philadelphia), Jumaine Jones (Philadelphia), Jeff Trepagnier (ú), Ricky Davis (Miami), Brian Skinner (Toronto), Diop DeSagana (ú)

Detroit Pistons - Cliff Robinson (Phoenix), Zeljko Rebraca (ú), Ratko Varda (ú), Rodney White (ú), Mehmet Okur (ú)

Indiana Pacers - Jamaal Tinsley (ú), Primoz Brezec (ú), Norm Rirchardson (ú)

Chicago Bulls - Charles Oakley (Toronto), Eddie Robinson (Charlotte), Greg Anthony (Portland), Kevin Ollie (Philadelphia), Trenton Hassell (ú), Tyson Chandler (ú), Eddy Curry (ú)

Nyugati főcsoport:

Midwest

Dallas Mavericks - Tim Hardaway (Miami), Evan Eschmeyer (New Jersey), Danny Maning (Utah), Muggsy Bogues (Toronto), Darrick Martin (Sacramento)

San Antonio Spurs - Bruce Bowen (Miami), Stephen Jackson (New Jersey), Cherokee Parks (LA Clippers), Tony Parker (ú)

Minnesota Timberwolves - Maurice Evans (ú), Joe Smith (Detroit), Loren Woods (ú)

Utah Jazz - John Amaechi (Orlando), Jarron Collins (ú), Andrej Kirilenko (ú)

Memphis Grizzlies - Jason Williams (Sacramento), Shane Battier (ú), Pau Gasol (ú), Willie Solomon (ú), Bryant Notree (ú), Antonisz Focisz (ú)

Houston Rockets - Terence Morris (ú), Eddie Griffin (ú), Kevin Willis (Milwukee), Tierre Brown (ú)

Denver Nuggets - Avery Johnson (San Antonio), Scott Williams (Milwakuee), Kenny Satterfield (ú)

Pacific

Los Angeles Lakers - Mitch Richmond (Washington), Samaki Walker (San Antonio), Lindsay Hunter (Milwaukee), Joseph Crispin (ú)

Sacramento Kings - Mateen Cleaves (Detroit), Mike Bibby (Vancouver), Brent Price (Vancouver), Eric Chenowith (ú), Gerald Wallace (ú)

Portland TrailBlazers - Derek Anderson (San Antonio), Steve Kerr (San Antonio), Ruben Patterson (Seattle), Ruben Boumtje-Boumtje (ú), Zach Randolph (ú)

Los Angeles Clippers - Will Perdue (Portland), Elton Brand (Chicago)

Phoenix Suns - Stephon Marbury (New Jersey) Jud Buechler (Detroit), John Wallace (Detroit), Dan Majerle (Miami), Charlie Bell (ú), Alton Ford (ú)

Golden State Warriors - Jason Richardson (ú), Troy Murphy (ú), Cedric Henderson (Philadelphia), Oliver Dean (ú), Gilbert Arenas (ú)

Seattle SuperSonics - Predrag Drobnjak (ú), Calvin Booth (Dallas), Vladimir Radmanovic (ú), Earl Watson (ú)

Shareef Abdur-Rahim és Mike Bibby is új életet kezd, a szánalmas, rövid életet megélt vancouveri franchise két legértékesebb játékosa nagyon jó helyre került, igaz, teljesen más környezetbe. Bibby tuti befutó playoffcsapat irányítója lett Sacramentóban, ahol a nagyon szellemes, de kissé kezelhetetlen Jason Williams helyét adták oda neki, azt várván, hogy Chris Webber és a többiek annyi labdát kapnak tőle, amennyi esetleg a Lakers ellen is elég. Kérdés, hogy meg tudja-e vele ismételni a Kings a tavalyi 101,7-es pontátlagát és jobb lesz-e védekezésben. Abdur-Rahim visszatért Atlantába, ahol a Hawks a legtöbbet fejlődött csapat címére törekszik (Ratliff mellett a Chicagóban háromszor meggyűrűzött Toni Kukoc is az övék).

A Los Angeles Clippers lehet a szezon legnagyobb meglepetése - de csak akkor, ha elfeledkezünk arról, hogy Elton Brand személyében meccsenként 20 pont és 10 lepattanó költözött Los Angelesbe. Playoff lesz ebből, mindenki meglássa. Akkor is, ha a Clippersnek olyan mezőnyben kell helyt állnia, ahol a Dallas Mavericks, a San Antonio Spurs, a Utah Jazz, a Lakers, a Portland Trail Blazers és a Sacramento Kings a vetélytársak. Ha a Clippers is bejut, akkor egy hely marad a Minnesota Timberwolves, Phoenix Suns és a Houston Rockets trió egyike számára... Persze lehet meglepetés, ha a veterán Jazz vagy a Blazers összeomlik a végére, illetve tovább bonyolíthatja a helyzetet, ha Antawn Jamison behozza a Golden State Warriorst előre. A kisebbik LA-csapat legnagyobb előnye a kis költségvetés lehet: kis sztárok, kis felhajtás, semmi hollywoodi felhajtás. Sokan vannak úgy, mint Sean Deveney, a Sporting News szakírója, aki egyértelmű "Hajrá, Clips!" felkiáltással él a szezonnyitó írásában.

Pat Riley (szegény) egész más feladatot kapott, mint Alvin Gentry a Clippersnél: egy megfiatalított és tehetségben is alaposan megnyirbált Heatet kellene rendbe raknia, és Riley ilyet még sosem csinált, neki mindig jó csapatai voltak. Ráadásul legjobb játékosa, a center Alonzo Mourning súlyos vesebeteg, tavaly csodával volt határos, hogy sikerült a playoffban játszania - saját felelősségre. Erre kiestek az első körben a Hornets ellen, azután Zo egész nyáron pihent, és most nagy kérdés, sikerül-e meghatározó módon végigjátszania szezont.

A Trail Blazersnél is érdekes mutatvány lesz a legendás Maurice Cheeks edzői bemutatkozása: a sztárokkal teletűzdelt, de a kezelhetetlen, kiállításrekorder Rasheed Wallace-szal megvert Portland tavaly azután rúgta ki Mike Dunleavyt, hogy a rájátszás első körében lemosta őket a Lakers. Van náluk egy újabb sztár: Derek Anderson, akit a köz akarata ellenére hoztak el San Antonióból. Érdekes lesz a Nyugati főcsoport egyik nagy rangadója, a Spurs-Blazers széria, amelynek első állomása a december 19-i lesz az Alamodome-ban. A 35 ezer férőhelyes csarnokban még a legnagyobbak is megijednének vendégként: Anderson, aki anyagi nézeteltérések miatt ment el végül a Spursből, nem kevés füttyszót fog hallani.

Az is a nagy kérdések közé tartozik, hogy lesz-e még egy MVP-t érő éve Allen Iversonnak? Magic Johnson és Michael Jordan voltak azok a külső játékosok, akik duplázni tudtak MVP-ként, és Iverson minden agilitása ellenére sem akkora formátumú játékos, mint ők voltak fénykorukban, ráadásul Bryant, Carter és Ray Allen személyében nagyon komoly vetélytársai vannak, és akkor még nem szóltunk Shaqről. (Részemről Chris Webber befutóján sem lepődnék meg.) További probléma, hogy a tulajdonos Pat Croce távoztával nincs igazi főnöke a "Válasznak", és ha nem tartják őt kordában, hajlamos nem járni edzésre, például.

Európa egyébként bizonyos értelemben közelebb jön az NBA-hez, de nem elsősorban az egész meglepő mennyiségű légiós miatt (Pau Gasol, az "olimpiai úton" Atlantába Barcelonából érkezett húszéves katalán talán a legnagyobb mind között), hanem azért, mert jön a

profiktól teljesen idegen zónavédekezés

Shaqkel az élen tiltakoztak a játékosok, együtt jó pár szakértővel, az érvek különbözőek voltak. Sean Stewart, a Sporting Newstól például kijelentette: "az egyetlen valamire való védekezés az emberfogás. Vicces az egyetemi srácokat nézni, ahogy beterítik a terepet, de az NBA az igazi pálya, és itt ember ember ellen kell küzdjön! Filmes hasonlattal: az emberfogás a sztár, a zóna a sztár béna haverja."

Mások ugyanakkor azt mondják, a zóna arra jó, hogy ne legyen több kizárásosdi, emberelőnyösdi és 81-74-es meccs. Azt mondják, David Stern tucatnyi bonyolult, nehezen érthető szabálymódosítása mellett ez végre egy mindenki számára érthető regula: ami eddig illegális volt, azt mostantól lehet. És innentől nem kell az edzőknek védekező taktikán törni a fejüket, mindenki próbálkozik megállítani az ellenfelet, ahogy tud, és lehet kidolgozni a jobbnál jobb támadótaktikákat. Ha bejön, aranyba foglaljuk a nagyhatalmú kisember nevét, és megint pontparádé lesz a meccseken. (Sajnos, Dávid Kornél, akinek igazán nem lenne újdonság a zónázás, a mostani állás szerint nem kap lehetőséget a bizonyításra.) A baj az, hogy mifelénk lehet zónázni, mégis vannak 64-56-os meccsek. Lehet, hogy most fog igazán meglátszani a tudáskülönbség?

Csak már látnánk! Mert mindezek hatására az NBA nagyon várt látványosság lett, és nagyon érdemes tervezgetni, hogyan maradunk fel hajnalban, hogy a Sport1-en megnézzük a Knicks-Wizards szezonnyitót.

[mécs]

Korábban: