Alig néhány héttel a nyitás után máris elégedetlenek a Lehel Csarnok kofái. Arra panaszkodnak, nincs elég vevő az ötmilliárd forintból épített piacon, hiába nagy a tumultus, a többség nem vásárol, csak bámészkodik. Az őstermelők sokallják a helypénzt a leginkább gyérnek nevezhető forgalom mellett. Azt mondják, egyelőre kivárnak, de nem biztosak benne, hogy hosszú távon is győzik fizetni az asztalonkénti ezer forintot.
Állandóan meggyűlik a bajuk az áruszállító lifttel. Hatvanuknak jut egy felvonó, amely előtt mindig nagy a tülekedés, már ha éppen működik. A szerkezet ugyanis gyakran elromlik, s nem egyszer fordult elő, hogy bennragadt az áru.
Túlzsúfoltnak tartják a csarnokot, amelynek szerintük rossz a belső elrendezése. Attól tartanak, ha megérkeznek a szupermarketekből ismert kerekes kosarak, csak felfordulás lesz, mert egyszerűen nem férnek el egymás mellett a vevők a szűkületekben, s ezáltal beáll az addig hömpölygő tömeg.
A kofáktól eltérően a már működő üzletek tulajdonosai óvatosabban ítélik meg helyzetüket. Szerintük még nem lehet a forgalom nagyságáról hitelesen beszélni, hiszen sokkal több idő kell a piac beindulásához. Azonban ők is azt állítják, egyelőre sokkal visszafogottabb a vásárlók rohama, mint arra előzetesen számítottak.
Az őstermelők közül sokan azt kifogásolják, nem tudnak parkolni, mivel képtelenek kifizetni a napi 2000 forintos várakozási díjat. A piac környéki utcák is mind a fizetőövezetbe esnek. Ha pedig olyan utcában hagynák autóikat, ahol nincsenek parkolóautomaták, akkor sokat kellene gyalogolniuk. Ilyen messze nem érzik biztonságban a Zsigulit. Így akadnak, akik autóval hozzák az árut, ám hazafelé már busszal mennek, mert családtagjuk reggel rögvest hazahajtott a kocsival.
Szerettük volna megkérdezni a Lehel Csarnok Üzemeltető Kft.-t a panaszokról, de Vörös Péter igazgató többszöri megkeresésünkre sem tudott időt szakítani a válaszadásra.
Korábban:
Fórum: