Vágólapra másolva!
Rátgéber László tizenegy éve kormányozza a MiZo-Pécsi VSK női kosárlabda-csapatának hajóját, és 2001 után most másodszor sikerült elnavigálnia a baranyai hölgyeket az Euroliga négyes döntőjébe. Hogy vajon második nekifutásra meglesz-e a trófea, az most még a jövő zenéje.

Az előjelek mindenesetre lehetnének kedvezőbbek is: kilenc nappal a francia USVO elleni nyitómeccs előtt a pécsieket kiverte a magyar kupából az ősellenség, az Euroleasing-Orsi Sopron, s aki akkor látta a hétszeres magyar bajnokot, az egy holtfáradt, erőtartalékai utolsó morzsáit felélő csapatot látott. Mindez azonban mit sem számít. Amikor jövő pénteken pontban 18 órakor feldobják a labdát a Lauber Dezső sportcsarnokban a MiZo-Pécsi VSK-Valenciennes mérkőzésen, egy oroszlánsereg fogja rávetni magát a sorozatban negyedszer Final Fourba jutott franciákra.

Tumultus nélkül zajlott a jegyeladás

A várt tömegjelenetek elmaradtak szombaton a pécsi Lauber Dezső Sportcsarnok jegypénztárainál, így gond nélkül zajlott a női kosárlabda Euroliga jövő hétvégi négyes döntőjére a bérletesek által "meghagyott" 400 belépő árusítása. A szervezők mellett néhány szurkoló is nagyobb "rohamra" számított, ezért nem meglepő, hogy akadt olyan vásárló, aki már pénteken éjjel fél 11-kor megjelent a csarnok előtt. Ezen a héten szerdán, csütörtökön és pénteken csak a bérletesek vásárolhattak belépőket, ám nem mindenki élt ezzel a lehetőséggel, ezért az eredetileg kalkulált 200 jegy helyett szombaton 400 belépő várta gazdáját. A legolcsóbb kétnapos belépő 12 ezer forintba kerül.
(MTI)



"Én már immunis vagyok a családi zsivajra, ez a szezon amúgy is maga volt az őrület, s a java csak most következik" - mosolyodott el a mesteredző.

- Őrület? Hiszen akár diadalmenetként is jellemezhetnénk.
- Na, azért ne essünk túlzásokba. Harmadik helyen jutottunk tovább a csoportunkból, a bajnokságban is van már két vereségünk, a Magyar Kupában pedig nem jutottunk a négy közé, ez az első eset, hogy az irányításommal a csapat nem lett minimum dobogós egy hazai küzdelemsorozatban. De az őrület nem is erre vonatkozik, hanem arra, hogy lassan annyi meccset játszunk ebben az idényben, mint egy NBA-csapat.

- Nincs deja vu érzése? Három éve ugyanitt álltak, Messinába készülőben, a csapat első Final Four tornájára.
- Vannak vitathatatlan hasonlóságok és óriási különbségek. Kezdjük az előbbivel: akkor is, most is hiányos gárdával készültünk életünk nagy feladatára. Három éve Ujvári Eszter dőlt ki a sorból, és Károlyi Andrea is sérülten játszott, most a szerkezetileg talán legfontosabb alapember, a 198 centis Chantelle Anderson szenvedett súlyos térdszalag-szakadást decemberben, s nem is épült fel a döntőre. Ilyen a mi szerencsénk.

- S a különbség?
- Akkor végigvertük egész Európát, százszázalékos mérleggel, valamennyi csoportmeccsünket megnyerve masíroztunk be a négyes döntőbe, hogy ott későbbi győztes Bourges-tól elszenvedjük egyetlen vereségünket. Összességében 17/1 volt a mérlegünk Európában, s előzőleg az 1999-2000-es idényben veretlenül lettünk magyar bajnokok. Aztán nyáron leigazoltuk Béres Timit és Károlyi Andreát, s velük vágtunk neki az idénynek.

- Beavatna a mostani gárda építésének rejtelmeibe?
- A fiatalítás és a szakosztály pénzügyi szanálása volt a két kulcsszó. Szerintem ezen a szinten példátlan, amit megvalósítottunk: három saját nevelésű, sőt, pécsi születésű kosaras van a tízes keretünkben Keller Annamária, Szakács Ildikó és Fegyverneki Zsófia személyében. Sajnos, erősítéseink nem igazán váltak be. Anderson, akivel végre megoldottnak hittük centergondjainkat, az egész szezonra kidőlt a sorból, Iványi Dalma mellé pedig nem sikerült csereirányítót szerződtetnünk, így csapatkapitányunk a fontos meccseken - márpedig március eleje óta minden mérkőzés fontos - kénytelen negyven percet a parketten tölteni. Bojkó és Tranquilli nem igazán alkalmas arra, hogy felhozza a labdát, mindketten dobóhátvédek. Igazából csalások sorozatával jutottunk el odáig, ahol most vagyunk, de senki se gondoljon arra, hogy megvásároltuk volna a bírókat. Másról van szó: hosszú távon sikerült elkendőzni csapatom gyengeségeit, méghozzá emberfeletti lelkesedéssel, szervezett védekezéssel. Igazából csak egyszer-egyszer derült ki, hogy voltaképpen "meztelen a király" - például a Sopron elleni Magyar kupa-visszavágón.

- A pénzügyi szanálást hogyan értette?
- Úgy, hogy a négyes döntőbe jutással anyagilag is rendbe hoztuk a káeftét, s megteremtettük az előrelépés alapjait. Ugyanis mindenképpen előre kell lépnünk tervszerű igazolásokkal, ugyanis még egyszer nem tudjuk eljátszani azt, amit idén sikerült. A pókerben sem lehet minden partiban blöffölni, mert nagyon gyorsan kiderül, hogy még egy pár sincs az ember kezében.

- Menyibe kerül a négyes döntő megrendezése?
- Bár az anyagi ügyek nem az én kompetenciámba tartoznak, körülbelül 350 000 euróról tudok, ennyi pénzt kért állítólag a rendezésért a FIBA. De ezzel együtt pozitív szaldóval zárjuk a Final Fourt, hiszen a 3500 "pénzes" helyre legalább tizenötezer jelentkező volt. A példátlan érdeklődést jól jellemzi, hogy 250 újságíró közül kellett kiválogatnunk azokat, akik helyhez juthattak. A játéktér közelében, az úgynevezett "courtside" helyeken 25 000 forintba, azaz 100 euróba került egy-egy szék, de az utolsó darabig elkapkodták ezeket.

- Milyen eredménnyel lenne elégedett?
- Itt már nincs helye mellébeszélésnek, a néhai Rajki Bélával vallom: már az ezüstérem is csalódást okozna. Paradox módon sokkal nehezebb eljutni egy ilyen Final Fourba, mint azt megnyerni, ha egyszer már ott van az ember. Most már csak két mérkőzésen kell győznünk, azt pedig foggal-körömmel is kiharcolhatjuk. Ugyanis harcolnunk kell, és ebben a harcban szükségünk lesz páratlan közönségünk biztatására. Olyan biztatásra, amihez fogható eddig még nem hallottak a Lauber Dezső sportcsarnok öreg falai. Szinte már hallom a csontok ropogását, látom az izmok feszülését, az eltorzult tekinteteket. Mert ez nem lesz egy szép Final Four, itt meg kell halniuk a játékosaimnak a pályán. Másképp nem fog menni. Ez a csapat nem a 2001-es csapat, amely végigszáguldott Európán. Úgy kell védekeznünk, hogy megutáltassuk az ellenféllel a támadójátékot, és úgy kell támadnunk, hogy elvegyük a riválisaink kedvét a védekezéstől. Hogy fájjon nekik minden ütközés, hogy belesajduljon a testük és a lelkük abba, ha netán ki akarnak csikarni egy támadó faultot. Hogy érezzék: itt és most csakis a Pécs lehet Európa bajnoka!

Ch. Gáll András