A váratlan húzások csapata a Rennes

Aligha van még egy olyan kiismerhetetlen együttes a francia élvonalban, mint a Stade Rennes. A bretonok, akik az előző szezonban a klub történetének legjobb eredményét elérve a negyedik helyen fejezték be a bajnokságot, a jelenlegi pontvadászatban a 11. pozíciót foglalják el, s szereplésüket váratlan győzelmet és ugyanolyan váratlan vereségek kísérik.

A Stade Rennes-t az elmúlt években amolyan követendő példának tekintették Franciaországban: a csapat Bölöni László irányításával megmutatta, hogy megfelelő szakmai munkával és kiváló utánpótlás-neveléssel rövid idő alatt is sikereket lehet elérni. A klub a saját nevelésű fiatalok vezérletével stílusos futballt játszva végzett a negyedik pozícióban a 2004-2005-ös pontvadászatban, amivel kvalifikálta magát az UEFA-kupára.

A vezetőség eközben mindent megtett annak érdekében, hogy együtt tartsa a csapatot, és a kulcsemberek többségével sikerült is szerződést hosszabbítani, akit pedig nem tudtak megtartani, annak a helyére igyekeztek megfelelő utánpótlást igazolni. A bajnoki rajt azonban meglehetősen rosszul sikerült, az első három találkozóját elveszítette a gárda, majd miután végre sikerült megszerezni az első győzelmet az Olympique Marseille ellen, a következő játéknapon egy 6-0-s vereségbe szaladt bele a csapat, amely így öt mérkőzésen összesen 16 gólt kapott.

A hátsó alakzatban az első számú bűnbaknak a nyáron igazolt fiatal svájci balhátvédet, Alain Rochat-t kiáltották ki - ő az ötödik fordulót követően már csak háromszor lépett pályára, mindannyiszor csereként, miközben korábban ötből négyszer kezdő volt. A helyére a svéd Erik Edman került, akit a bretonok közvetlenül az átigazolási időszak vége előtt vettek meg az angol Tottenham Hotspurtől.

A védő ezzel már a harmadik háromkoronás lett a klubnál a kapus Andreas Isaksson és a középpályás Kim Källström mellett, vagyis a beilleszkedéssel nem lehetett problémája. Bölöni más változtatást nem nagyon eszközölt a csapaton, az együttes azonban mégis elindult felfelé a tabellán, hiszen az AS Nancy elleni 6-0-s fiaskót követő nyolc mérkőzéséből csak egyet veszített el, és fel is jött a kilencedik pozícióba. Igaz, menet közben az UEFA-kupában nem remekelt az együttes, bár azt a sorozatot a bajnoki szereplés javítása érdekében Bölöni valósággal feladta, több mérkőzésre is erősen tartalékosan állt ki a gárda - de ez esetben a klub szempontjából fontosabb volt, hogy elkerüljön a kiesési zónából.

A teljesítmény feljavulását külön érdekessé tette, hogy az együttest menet közben kisebbfajta sérüléshullám sújtotta. A legsúlyosabb a csapatkapitány Cyril Jeunechamp esete volt, a jobbhátvédként és védekező középpályásként is bevethető labdarúgó térdszalag-szakadást szenvedett a kilencedik játéknapon, és hamar kiderült, hogy ebben a szezonban már nem is léphet pályára. Hamarosan a svéd portás, Isaksson is a maródiak listájára került, de kisebb-rövidebb időre az első számú támadó, a svájci Alexander Frei, illetve Källström is hiányzott, és a nyáron igazolt Juszef Hadzsi is több időt töltött a lelátón, mint a pályán.

Tizenöt forduló után így is a nyolcadik helyen állt a csapat, és mivel a Ligue 1 mezőnye meglehetősen szoros, így akár a további előrelépés lehetősége is megvolt a klub számára, azonban ehelyett megint visszaesés következett, mivel négy mérkőzésből hármat elveszített a gárda - ezek közül főleg az AS Saint-Etienne elleni hazai vereség volt fájó.

Úgy tűnt tehát, hogy a csapat megint megindul lefelé, de a bretonok újfent a várakozással ellentétes eredményt értek el, hiszen az év első összecsapásán vendégként verték az FC Nantes-ot - pedig előző három idegenbeli találkozójukon még csak pontot sem szereztek!

A hullámzó szereplést jól jelzi, hogy Bölöni csapata eddig mindössze két döntetlent ért el, és tíz győzelem mellett tíz vereség áll a neve mellett. Az előző idénnyel ellentétben a mester ebben a pontvadászatban nem tart ki egy állandónak mondható kezdő tizenegy mellett, amihez persze a sérülések is hozzájárulnak, de azt is jelzi, hogy a szakember ezúttal nem tudott olyan egységes gárdát kialakítani.

Egyetlen olyan labdarúgó sincsen, aki mindegyik találkozón szerepelt volna, a legtöbb percet Etienne Didot és a nyáron igazolt John Utaka töltötte a pályán. Mindketten a középpálya jobb oldalán érzik jól magukat, Utakát kifejezetten szélsőként alkalmazta Bölöni, és ez meg is látszott az együttes játékán, hiszen a Rennes támadásainak nagy részét a jobb szélen vezette - a bal oldalon bevetett Olivier Monterrubio ezúttal nem tudott olyan jó teljesítményt nyújtani, mint az előző években.

A bretonok szezonja tehát eddig felemásnak mondható, és a mérleg nyelve még bármelyik oldalra elbillenhet - egy jó tavaszi szerepléssel akár megint odaérhetnek a közvetlen élmezőnybe, de ha nem vigyáznak, akkor a tabella második felében találhatják magukat.