A Jeep és a krautok - Jeep Cherokee 2.8 CRD Limited Aut.

Vágólapra másolva!
Milyen kapcsolat van Harvey Keitel német tengeralattjárós felismerése, valamint a népszerű Jeep között? Na, próbáljunk rájönni.
Vágólapra másolva!

Az U-571 című II. világháborús filmben amerikai katonák kommandója azért foglal el egy német tengeralattjárót, hogy megszerezze a hírhedt német rejtjelező készüléket, az Enigmát. Harvey Keitel a csapatban a vén tengeri medve, gépész vagy hasonló, aki hajcsattal is meg tudna szerelni egy gőzturbinát, szóval sokat látott überszaki. A különítmény a német tengeralattjáró hasában van, amikor is a harci helyzetben merülniük kell. És ők merülnek, megállíthatatlanul, sok ezer lábnyi mélységbe, ahol az U-Bootnak elvileg már összenyomott sörösdobozként kellene agonizálnia. Szóval, régen túl az elméleti és gyakorlati merülési határon, miközben az eresztékek recsegnek-ropognak és légy se pisszen, nehogy beszakadjon a hajó oldala az irtózatos nyomástól, a hét tenger öreg rókája, Keitel lassan azt mondja: "Azért tudnak hajót építeni ezek a krautok!"

Merthogy az U-Boot kibírja a túlnyomást, sőt. Az amerikai különítményesek a német tengeralattjáró fedélzetén hajóznak tovább. Derék öreg tengerészünk nem is sejtette, hogy egy 56 évvel később megalapítandó hatalmas konszernben egyesül a híres amerikai Chrysler Corporation és a patinás német Daimler-Benz AG, majdnem felerészben germániai részvényesekkel. Mondjuk '42-ben valami látnok azt mondja ott, a mélyben a gépész szakinak: - Tudod, mi amcsik gyártjuk a seregnek azt a pöpec kis kocsit, a Willyst. - Aha, mi van vele? - kérdené Harvey. - Semmi, csak az, hogy a XXI. században egy fritz fogja megmondani, mennyibe kerüljön - jönne a válasz. És az öreg masiniszt, bár elismeri a krautok technikai fölényét, inkább kinyitja az U-Boot szelepeit, semhogy megérje, hogy német elnök irányítsa a konszernt, amelyben Kuvait, a Deutsche Bank és Dubai a főrészvényesek, és amely az Államokban Libertynek, azaz Szabadságnak hívott Jeep-sikermodellt Európában Cherokee-ként fogja árulni. ("Micsoda név egy vérbeli amerikai kocsinak..." - ez volna a gépész utolsó gondolata.)

Itt jöjjünk le a földre, nézzük meg ezt a kocsit. Pedigrés névvel rendelkező amerikai terepjáró, konszernrokona többek közt a Smart és a Maybach személygépjárműveknek, hiszen a tőke nem kérdez, amikor teremt vagy felvásárol. A Jeep Cherokee a kínálat kisebbjei közé tartozik, nála nagyobb a Grand Cherokee és a Commander is. 4,5 méteres hosszával, több mint 1,8 méteres szélességével és ugyanakkora magasságával azért a Cherokee nagynak számít nálunk. Kívülről nézve kompaktabbnak látszik, de a beülőt nagyautós érzés keríti hatalmába a méretek miatt, bár ezt a magas vezetői helyzet is erősíti. Az orr széles és masszív, az oszlopok vastagok (nehéz a kilátás oldalra-hátra), a beltér tágas. Fent ülünk, a szomszéd sávokban közlekedők tőlünk jobbra vagy balra lent. A kerekek is hatalmasak, ballonosak, a kormánykerék átmérője nagy, karimája viszont vékony. Ám kellemes csalódás, hogy nem kényelmetlen, legalábbis az első, parkolóból való kiállásig: ugyanis kis híján három és felet kel tekerni rajta a végállások között, aki pedig nagy lendülettel kanyarodna ki a parkolóhelyéről, könnyen a szemközti sávban találja magát. Szóval lassan kell indulni, vagy gyorsan tekerni.

Forrás: [origo]

árkon-borkon át

Ez utóbbi menni fog, mert a kormány könnyű, túlságosan is, és az utat sem érezni általa. A fordulókör legalább elfogadható, 12 méter. Futómű: míg az elülső független kerékfelfüggesztések a dízelmotorral a nyakukban szépen kivasalnak egy kátyút vagy egy fekvőrendőrt, addig a hátsó merevtengely feldobja, majd visszanyekkenti az autót. A masszív, terepre szánt kialakítás a két hossz-lengőkarral, a háromszög-lengőkarral és a kereszt-stabilizátorral együtt is dobál és elpattog egy-egy úthibán a kanyarban, úgyhogy észnél kell lenni. Egy murvás szakaszon kiderült, hogy - főleg kikapcsolt ESP-vel - a hátsó hajtás egy kövér gázzal jól megtáncoltatja az autó farát, csak éppen minek: a nagy testhez valahogy ez nem való. Apropó nagy test: a szükséges fékerőt is jobb kitapasztalni, mielőtt meglepődnénk. A pedál felső útján kissé puha, aztán jobban fog.

Forrás: [origo]

erdőben

A 2.8-as common-rail dízelmotort 163 lóerővel és 400 Nm-rel az olasz VM Motori szállítja az USA Ohio államába, Toledo városba, ahol összeszerelik a Cherokee-kat. Ez az erőmű a tesztelt modell több mint két tonnáját ötfokozatú automata váltón keresztül gyorsítja - százra 12,2 másodperc alatt. Ez papíron átlagos, ám élményszerű, ahogyan a nagy test megindul. Még meggyőzőbb, amikor lendületből gyorsítva veselkedik neki, persze a határain belül. Az automata váltó jó partner a változó terhelés közben: finoman, leheletnyi fordulatszámesésekkel teszi a dolgát, apró gázelvételekkel lehet fölfelé váltásra késztetni, ha nem sietünk. Viszont a gyorsítást mindig motorbőgés kíséri. Ha nyugodt tempóban nyomjuk, kétezer alatt vált, ötödikje 90 körül kezdődik. A legfelső fokozatban hirtelen padlógázzal gyorsítunk: egy másodperc után visszavált harmadikba, kihúzatja 140-ig, majd hamarosan negyedik, és szinte azonnal ötödik.

Forrás: [origo]

járt úton

A maximális gyorsításkor 3000 fölé ugrik a fordulatszámmérő, és meg sem áll négyezerig, vagyis a piros tartományig, igaz, a legnagyobb teljesítményhez tartozó 3800 is közel van ide. Autópályatempónál és fölötte kisebb a gyorsítóerő, lassan érjük el a papíron 174-es végsebességet. Hiába, nagy a homlokfelület. A menetszél már száznál süvít a motorzaj alá. A motorbőgés városban zavaróbb, mint nagy sebességnél, 130-140-nel kényelmesen utazunk. A fogyasztás 12,3 literre jött ki, ennek fele autópálya, a többi város, és fuvallatnyi országút. A motor gyorsan melegszik, a hidegüzemre a műszeren kívül felirat is figyelmeztet. Van irányt kijelző funkció is, az égtájak monogramjával. NE például nem tiltást jelent, hanem azt, hogy északkeletnek megyünk.