Jól tudjuk, mekkora gondot okoz az egyszeri zenerajongónak, hogy pontosan definiálja, mit is takarnak az egyes zenei műfajnevek, amelyek segítenek tagolni egy lemezbolt kínálatát, illetve nyelvi mankót adnak a partyszervezőknek ahhoz, hogy viszonylag pontosan megszabják egy adott rendezvény "music code"-ját.
Kezdjük az alapoknál: kevesen tudják, hogy az egyik legvitatottabb eredetű szó éppen a "jazz". Csak annyi biztos, hogy a műfaj és annak elnevezése korántsem kapcsolódott össze már a kezdetektől; New Orleansban már vidáman játszották a zenekarok a dzsesszt, amikor még nem is így hívták.
Jellemző, hogy az egyik amerikai nyelvészeti társaság a "jazz"-t választotta a huszadik század legjellemzőbb szavának - hála az érdeklődésnek, az etimológiai vitáknak és a gondos kutakodásnak, nagyjából már tudjuk, honnan is származik.
Ezek szerint a szó az amerikai nyugati parton jelent meg 1912 körül, a kaliforniai sportsajtóban. Van olyan kutató, aki szerint az ír "teas" szóból származik, amelyet meglepő módon nagyjából "dzsessz"-nek kell ejteni, jelentése pedig annyi, mint "meleg", "forróság".
A "jazz" kifejezést először a baseballban használták jelzőként, a ravaszul csavart labdákra, amelyekkel az ütő játékos nem tudott mit kezdeni. Hamarosan szélesebb közönség is a szájára vette egy ennél nehezebben megfogható jelentésben: használója általában valamiféle energikus, élettől duzzadó, örömteli dologra próbált utalni. Már 1913-ban írtak egy cikket a szóról, kifejtve, hogy lehetetlen szinonimát találni rá (különben nem is született volna meg).
A zenével először 1915 körül kapcsolódott össze (gyakorta mint a "blues" szinonimája), és Chicagóban hamarosan ez vált a legfontosabb, a világon mindenhol ismert jelentésévé. A hagyomány szerint először egy Bert Kelly nevű bendzsós és zenekarvezető használta volna a terminust saját bandájára, majd egy bizonyos Harry James nevű klubpromóter segített elterjeszteni úgy is, mint frappáns terméknevet.
Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a "funk" kifejezés viszont eredetileg a nemi aktus sajátos odőrjét jelentette az afro-amerikai szlengben, s csak az ötvenes-hatvanas évek fordulóján kezdték kiterjedten használni a jól táncolható, húzós soul-számokra.
Ennél kevésbé regényes a "reggae" szó születése: először egy 1968-as Toots and Maytals-számban bukkan fel - Do The Reggay -, már majdnem a végső nyelvi formában. Mindez persze még nem ad számot arról, hogy a derék jamaicai zenészek honnan is vették ezt a fura nyelvi alakot. Egyesek szerint a "streggae" szóból, amely a helyi szlengben prostituáltat jelentett, de van még ennél is borultabb (és valószínűtlenebb) magyarázat: eszerint a terminus a regga bantu törzs nevéből származott volna Jamaicába.