25. Müller Fruzsina - Lipcse

Vágólapra másolva!
Új, iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra.  Ma Müller Fruzsina Lipcséből válaszol.
Vágólapra másolva!

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz és mit csinálsz ott?
Kommunikáció-német szakra jártam az ELTE-re, és ötödévben Erasmus ösztöndíjjal kerültem Lipcsébe, négy hónapra. Nagyon jól éreztem magam, és mivel a szemeszter során dolgoztam a helyi egyetemi rádiónak, úgy döntöttem, maradok még egy hónapot, hogy még több tapasztalatot gyűjtsek a rádiónál. Ebben az egy hónapban ismertem meg a barátomat, aki miatt az ELTE befejezése után - egy év múlva - kiköltöztem Lipcsébe. Fél évre rá összeházasodtunk. A boldogságot csak a munkakeresés nehézségei árnyékolták be: több mint egy évig mindenhonnan elutasítottak - persze ezzel a két szakkal, amit végeztem, labdába sem rúgok az anyanyelviek mellett. Kisebb munkáim vannak: idegenvezetek a Stasi-múzeumban, magyart tanítok a népfőiskolán, néha újságoknak írok, magyar lapoknak, de mindez nem elég a megélhetéshez. Végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom valóra váltani egy másik álmomat, és elkezdek doktorizni. Ez sikerült is, most már hivatalosan is a lipcsei egyetem kultúratudomány szakának doktorandusza vagyok, és magyar fogyasztástörténettel foglalkozom.

Hogyan mutatnád be öt-tíz mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Mielőtt kijöttem Lipcsébe, csak a régi szövetségi tartományokat ismertem, és nem gondoltam, hogy "Kelet-Németország" ennyire "lepukkant". Ki gondolta volna, hogy itt is szétrázzák a kátyúk az autót, vagy hogy emberek ezrei laknak a mieinkhez megszólalásig hasonlító lakótelepeken? Ezt leszámítva Lipcse nagyon szép város, bár teljes pompájában még sosem láttam - folyton felújítanak, metróalagutat fúrnak stb.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Nagyon szeretem itt, hogy lehet biciklivel közlekedni. Egy a belvároshoz viszonylag közeli városrészben lakunk, ahonnan egy gyönyörű erdőn, majd egy parkon át vezet az út, ezen negyed óra alatt a központban vagyok, megkímélve a "BKV-s" stressztől.

Miben rosszabb?
Én Budapesten születtem és nőttem fel, ahol hozzászoktam a nagyváros "pezsgéséhez". Ezért nekem kicsi Lipcse, nem a területét tekintve, hanem mert nincs az a kulturális kínálat, ami Budapesten. Persze nagy diákélet folyik sok alternatív lehetőséggel, de például nagy színház csak egy van.

Mi hiányzik Magyarországról?
Régen hülyeségnek tartottam, hogy valaki ételek után vágyódjon, de most már nekem is kezdenek hiányozni bizonyos élelmiszerek, az otthoni ízek elkészítéséhez, például a juhtúró. Ha otthon vagyok, néha veszek egy Pilóta kekszet meg egy-két Balaton szeletet, de azért elvagyok ezek nélkül is. Ami igazán hiányzik, az a családom meg a barátaim, de amennyire csak tudom, tartom velük a kapcsolatot. Szerencsére viszonylag gyakran vagyok otthon, és ilyenkor próbálok minél több barátommal találkozni, néha kerti partit rendezek, hogy egyszerre mindenkit lássak stb.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Itt is lett egy igazi jó barátnőm, aki biztos hiányozna. Hiányozna még a biciklizés, a parkok, a szép faburkolatú lépcsőházak, a belváros.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Még azzal együtt is sokkal jobb, hogy keleten vagyunk. Persze magasabbak a lakásbérleti díjak meg a szolgáltatások árai is, de az élelmiszer vagy a műszaki cikkek például nem. A diákok itt sokkal tovább tanulnak, mint Magyarországon, mert a szüleik tudják támogatni őket, sőt sokan még a diploma megszerzése előtt családot alapítanak, mert a szülök és az állam támogatásából így is ki tudnak jönni. Ezzel szemben sajnos, nagyon nagy a munkanélküliség, sokan egy életen át segélyekből tengődnek.

Mennyibe kerül egy kávé?
Pékségben, elvitelre 1,50, kávézóban 3 euró (375, illetve 750 forint) körül.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Kb. 500 euró (125 000 forint).

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Azt hiszem, igen, de nehéz az összehasonlítás, mert ha Magyarországon maradok, akkor egész más dolgokat csinálok most, mint itt.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Csinálhatnám, de nem valószínű, hogy otthon, múzeumban lennék idegenvezető, vagy hogy magyart tanítanék. Doktorizni lehetne otthon is, de az biztos, hogy Magyarországon nincsenek olyan jó ösztöndíj-lehetőségek, mint itt. Persze az még csak álom, hogy egyet meg is kapok, de legalább az esély megvan rá.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
A politika mindenesetre nem szövi át úgy a hétköznapokat, mint otthon. Az sem annyira érdekes, ki milyen pártra szavaz. Az a korosztály (20-30 körüliek) és az a réteg (egyetemisták, egyetemet végzettek), akiket én meg tudok ítélni, sokkal toleránsabb itt. De visszatérve a közhangulathoz: a németek szeretnek panaszkodni és eléggé pesszimisták is, úgyhogy talán ez jellemzi a mindennapokat is.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Hétköznapi témaként a gyerek versus karrier kérdését vagy a munkanélküliséget említeném.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Megint egy kis adalék a szászországi szervezett bűnözéses botrányhoz, amelyben állítólag magas rangú politikusok és hivatalnokok is részt vettek.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Nyáron a grillezés: rengeteg park közül lehet választani, lehet kisebb vagy nagyobb baráti társasággal, steakkel, különböző virsli- és kolbászfajtákkal, sajttal, salátával. Amúgy nem hiszem, hogy szabadidős tevékenységek terén sok különbség lenne Budapest és Lipcse között.

Visszajössz?
Nem tudom, ez nagyon nehéz kérdés. Ami a legfontosabb, hogy a férjemmel mindketten azt tudjuk csinálni, amiért évekig tanultunk. Amíg munkanélküli voltam, sokszor el voltam keseredve és az egyetlen kiutat abban láttam, hogy hazaköltözzünk, de ezt rögtön nem tehettük meg, mert a férjem még ide volt kötve az egyetem miatt. Most megtaláltam azt, amit szeretnék csinálni, és a férjem is talált munkát, ami nagyon nagy szó 20 százalékos munkanélküliség mellett. Ami viszont dilemmát okoz, hogy pár év múlva szeretnénk gyerekeket, és úgy érzem, akkor nekem nagy szükségem lenne a szüleim meg a barátaim támogatására. A másik, hogy ha a szüleim idősek lesznek, akkor meg én szeretnék nekik segíteni. Persze a férjem nyilván ugyanígy van vele, úgyhogy ezek biztos nem lesznek könnyű döntések. De szerencsére nem itt és most kell meghozni őket, és remélem, hogy ha arra kerül a sor, bölcsek leszünk.