Elketyegünk-e egy gigával?

Túl lassúnak találja laptopját, de nem akar újat venni? Kézenfekvő, költséghatékony megoldásnak tűnik a memória bővítése. Munkatársunk egy fél napon át méricskélte saját gépén azt, hogy valóban erőművet csinálnak-e PC-jéből a beszerelt extra ramok.

Jó ideje ismert az az "aranyszabály", hogy bár a Windows XP futtatásához elegendő 128 megabájt memória, a mai alkalmazásokat használva igazából fél gigabájt rammal érzi igazán jól magát - utódja, a Windows Vista ennél kevesebbel el sem hajlandó indulni.

Logikus tehát, ha az extra sebességre vágyó felhasználó - különösen ha laptopja van - a PC memóriájának bővítésével igyekszik még nagyobb tempót kicsavarni a hardverből: egy noteszgépben más lehetőség nem is igen kínálkozik.

Fél gigánál indul a móka

Az árlistákon egyre kevésbé lehet találkozni olyan számítógépekkel, amelyeket csupán 256 megabájt rammal szereltek fel. Ezeket - hacsak nem kizárólag szövegszerkesztésre használnánk a gépet - érdemes is elkerülni. Fél gigabájt, vagyis 512 megabájtnál kevesebb memóriával biztosan nem vennénk már PC-t, mivel egy ilyen kapacitású modul asztali és noteszgéphez egyaránt megvehető 5-6 ezer forintból, míg egy egygigás memória 10-15 ezer forintba kerül.

Az alsó-középkategóriás számítógépeket tipikusan legalább fél gigabájt memóriával árusítják: ez már többé-kevésbé normális használatot biztosít akkor is, ha képszerkesztésre, filmnézésre, internetezésre használják a PC-t, de a játékok többsége is megelégszik ilyen méretű rammal.

Gyorsabb indulás egy gigabájttal

Próbáink során először fél, majd 1, 2 és 3 gigabájt memóriát szereltünk a laptopba, s ugyanazokat a feladatokat hajtattuk végre vele, hogy leellenőrizhessük a gyorsulás mértékét. Az első dolog, ami feltűnt, hogy ha legalább 1 giga memória volt a gépben, a Windows XP érezhetően gyorsabban elindult: fél gigával egyetlen alkalommal sem töltődött be 2 perc 20 másodpercnél gyorsabban, 1 gigabájt rammal viszont a bootolás időtartama 1 perc 30 másodperc körülire csökkent.

A mérés során egyébként nem a Start menü megjelenésekor nyomtuk le a stoppert, hanem akkor, ha az automatikusan elindítandó szoftverek - például vírusírtó, csevegőkliens, stb. - is elindultak. Hiába növeltük egy gigabájt felettire a memória nagyságát, így már nem sikerült fürgébbé tennünk a Windows startját, legfeljebb egy-két másodperces különbségeket regisztráltunk.

Mit mond a tesztprogram?

A teljesítménybeli különbségek méréséhez háromféle tesztszoftvert hívtünk segítségül: a Performance Test 6.0-val a számítógép általános teljesítményét mértük, a ViMark nevű programmal a videoszerkesztési képességeket monitoroztuk, a 3DMark03-mal pedig a játékok terén elérhető sebességet teszteltük.

Forrás: [origo]

Az eredmények nem voltak túl beszédesek: a ViMark szerint teljesen mindegy, mennyi memória van a gépben, ugyanis mindig 70 vagy 71 ponttal értékelte laptopunkat. A Performance Test már jobban hozta a papírformát, bár a különbség itt sem volt túl jelentős - a fél gigás gépet 406,3 ponttal, a 3 gigás konfigurációt pedig 408,7 ponttal értékelte a program. Hasonlóan minimális eltérést mutatott a játékfuttatási képességeket vizsgáló 3DMark is: ebben a legkevesebb memóriával 2352 pontot kapott a gépünk, a legtöbbel pedig 2377-et.

Tömörítés, konvertálás, átméretezés: minimális különbség

Nem elégedtünk meg a benchmark-programok eredményeivel, mindennapos feladatok végrehajtásának sebességét vizsgáltuk stopperrel a kézben. Egy kétszáz megabájtos RAR fájl kicsomagolását a 3 gigás gép nagyjából öt másodperccel végezte el hamarabb a fél gigásnál, egy 400 megabájtos AVI videó MPEG2-vé konvertálásában azonban csak egy-két másodperc különbséget mértünk, és kétszáz megabájtnyi digitális fotó átméretezésekor is csak 5-10 másodperc eltérés mutatkozott.

Extrém tesztben győz az óriásmemória

Ha ennyire minimális a különbség, mi értelme memóriára költeni? Tesztlaptopunkat utolsóként extrém terhelési tesztnek vetettük alá: egyszerre elindítottunk rajta egy Photoshopot 40 megnyitott képpel, a Total Commandert, háromféle webböngészőt, az Outlookot, csevegőklienst, kétféle médialejátszót és a Joost internettévét, Excelt, Wordöt, és egy víruskeresést is, ennek végeztével pedig elindítottuk egy kétszáz megabájtos RAR fájl kicsomagolását.

Ez a töménytelen mennyiségű alkalmazás a fél gigabájtos konfigurációt csaknem teljesen taccsra vágta, eleve az egy tíz percbe került, hogy sikerüljön mindegyiküket elindítani, az programok közti váltás csigalassúvá vált. A csontig leterhelt PC-nek végül 5 perc 7 másodperc alatt sikerült megbirkóznia a kitömörítéssel.

A 3 gigabájtos próbálkozás során is tapasztaltunk némi lassulást, nem okozott különösebb gondot, hogy a tucatnyi szoftvert elindítsuk, a fájl kitömörítése pedig nagyjából egy perc alatt sikerült.

Vegyem vagy ne vegyem?

Forrás: [origo]

Házi próbáink során megbizonyosodtunk arról, hogy egy átlagos otthoni felhasználónak legfeljebb 1 gigabájtra érdemes feltornásznia PC-jének memóriáját. Ár-érték arányát tekintve ez tűnik kifizetődőnek: bőven elég egy tipikus internetező által használt szoftverek - böngésző, levelező, csevegőkliens és médialejátszó - használatához.

Ennél több ramra csak a "powerusereknek", azaz az igazi PC-mániákusoknak érdemes beruházniuk, akiknek gépén egyszerre legalább kéttucat weblap van megnyitva, közben a háttérben kedvenc sorozatuk fut HD-felbontásban, miközben sokmillió pixeles, tömörítetlen családi képeiket szerkesztik, s nem akarják, hogy mondjuk a víruskereső startja hátráltassa őket a munkában.