A tiszavirágtól az elefántig - az állatvilág korfája

Vágólapra másolva!
Az állatvilág rendszertani csoportjain belül a nagyobb termetű fajok tovább élnek, a többség várható élettartama azonban meglehetősen szűkre szabott. A kérészéletűek néhány órás földi életétől a matuzsálem korú óriás teknősig - az állatok demográfiája.
Vágólapra másolva!

A TermészetBúvár magazin cikkének szövegét a kiadó engedélyével, változtatások nélkül közöljük.

Az elérhető életkori adatok nagy eltéréseket mutatnak az állatok körében. Vannak olyan fajok, amelyeknek a képviselői kifejlett állapotban mindössze néhány órát élnek, míg mások akár százötven esztendőt is megérnek. Az utóbbiak száma azonban meglehetősen szűkös, noha a fajok túlnyomó többségének várható élettartamáról semmiféle adatunk nincs. Amiről ma tudunk: az állatvilág döntő többségénél a genetikai program csak szűkre szabott életkort engedélyez. De ez is csak akkor valósulhat meg, ha az ökológiai feltételek ideálisak, s betegség sem gyötri a gerincteleneket vagy éppen a gerinces szervezeteket. A mindennapi élet próbatételeinek azonban nem könnyű megfelelni. Cikkünk az életkori adatok tarka világába kalauzolja el az olvasót.

Kérészéletű - szoktuk mondani, ha valami nagyon rövid lefutású dologról van szó. A kérészek ugyanis, köztük a szőke folyó környékén jól ismert tiszavirág, kifejlett alakjukban valóban rövid életűek, legfeljebb egy órát repülnek. Ezt megelőzően a folyó iszapjába fúrt járatokban a lárva három évig készül láthatatlanul arra, hogy egy napsütötte nyári napon sok ezer társával együtt kirepüljön, és rövid nászrepülés, párzás, vagyis a következő nemzedékről való gondoskodás után elpusztuljon.

A tiszavirágnál jóval hosszabb ideig, kifejlett alakban mégis legfeljebb hetekig él legnagyobb bogarunk, a szarvasbogár. Lárvája az öreg, korhadó tölgyek belsejében viszont hat évig fejlődik. A tölgyesek kitermelése, az egyre gyarapodó tarvágások okozzák, hogy ez a megragadó szépségű rovar mind ritkábban kerül szemünk elé. Röviddel a párzás és a peték lerakása után elpusztulnak a májusi cserebogarak is, de a pajorok ezt megelőzően három évig fejlődtek a talajban. Eleinte humuszt fogyasztanak, később növényi részekkel, gyökerekkel táplálkoznak. Egy- egy területen a ciklusnak megfelelően háromévenként van tömeges rajzás, cserebogárjárás.

De általában rövid életű a többi rovar is. A szúnyogok átlagos élettartama például csupán egy- egykét hét, bár egyes példányok kivételesen ennek háromszorosát is megérhetik.

Lepkéink közül a tavaszt köszöntő citromlepke élhet a legtovább, de a sikeresen áttelelt példányok is mindössze tíz hónapot tudhatnak magukénak.

Ami a gerinceseket illeti, nagy különbségek vannak a különböző rendszertani osztályok képviselői között. De számottevő az eltérés aszerint is, miként jelölhetők meg az állatok egyedileg úgy, hogy életkorukra megbízhatóan következtetni lehessen. Míg évente sok millió madarat látnak el számozott gyűrűkkel, addig a halak, kétéltűek és hüllők, valamint az apró emlősök tömeges jelölése még várat magára. Csupán néhány helyen folyik ezzel kapcsolatos munka.

Az egyes rendszertani csoportokon belül többnyire érvényes szabály, hogy a nagyobb termetű fajok tovább élnek, mint kisebb fajtársaik. A halak esetében nagyszámú, biztos életkori adat híján segíthet az ivarérettség eléréséről tájékoztató információ. Az apró fürge csellék például egy-két év alatt, a jóval nagyobb dévérkeszeg három-négy, a hatalmas viza hímjei tizenkét-tizennégy, míg a nőstényei tizenhat-tizennyolc évesen válnak ivaréretté.

Tiszavirágzás 2008

Szakszerű tartás mellett az állatok többnyire jóval tovább élnek, mint szabadon maradt társaik. Ez könnyen érthető hiszen az akváriumban, terráriumban, kalitkában vagy volierben tartott állatot nem fenyegetik az időjárás viszontagságai, bőségesen táplálkozhat, és nem kell tartania természetes ellenségeitől sem.

A hazánkban is gyakori barna varangy például két-négy éves korára válik ivaréretté, és a szabadban ezt szerencsés esetben megkétszerezheti. Terráriumban, jó tartás mellett viszont általában tizenöt-húsz évig élhet, de van adat harminc évet megért példányról is. A csinos zöld levelibéka a szabadban átlagosan négy-öt évig él, a terráriumból tizenöt-húsz éves példányai is ismeretesek.

A hüllők általában viszonylag hosszú életűek, de a teknősök még közülük is kitűnnek. A testnagyság náluk is sokat számít. A mi mocsári teknősünk szerencsés esetben ötven-hetven évig élhet, míg hatalmas rokona, a Seychelles-szigeteken honos óriás teknős a százötven évet is megérheti.

Egy megjelölt példány Mauritius-szigetén bizonyítottan százötvenkét évig élt. A világ legöregebb állataként számon tartott, egy 175 éves galápagosi óriásteknős júniusban pusztult el.

Forrás: TermészetBúvár