Várj, amíg eljő az órád! - búcsú Popper Pétertől

Vágólapra másolva!
Popper Péter rendkívül termékeny szerző volt, ráadásul minden érdekelte, de leginkább az emberi kapcsolatok. Az elmúlt 15 évben 3-4 könyve jelent meg évente. Munkásságába könyveinek szerkesztője ad betekintést.  Az interjú további részletei, emlékezés Popper Péterre ma a L!FE magazinban 18:00 órakor a LifeNetwork műsorán.
Vágólapra másolva!

Popper Péter írásait 1995 óta a ugyanaz a kiadó jelentette meg. "Két éve a kiadóban összeszámoltuk a megjelent könyveinek számát, akkor jártunk a 35-nél" - mesélte lapunknak Pataki Istvánné Erzsébet, a Saxum irodalmi vezetője. "Nagyon termékeny, gondos szerző volt. Rengeteg versrészeltet használt, de előszeretettel idézett a nagy kedvenctől, Thomas Manntól vagy a Bibliából is. Minden érdekelte, mindennek utánajárt, de legfőképp az emberek érdekelték."


Vallástörténettel foglalkozó írásai az Égre néző ember sorozatban jelentek meg (gyűjteményes kötetbe A széthasadt kárpit címmel adták ki), de foglalkozott a nagy vallásalapítókkal (Ábrahámmal, Mózessel, Buddhával, Mohameddel) is, az Ó és Újszövetségről szóló műve pedig Írás címmel került a boltokba.


Imádott utazni, érdekelte a politika


A Lelkek és göröngyök című gyűjteményes kötete pszichológiai írásait tartalmazza. De érdekelte a politika, a gazdaság is: az elsősorban barátairól, ismerőseiről szóló Holdidő illetve Napidő című könyveiben élesen bírálja a magyar politikai életet, tavaly megjelent Válság és megújulás című könyve pedig a gazdasági válságra reflektált.


Imádott utazni is, Indiában több évig élt - ezt örökítette meg Várj, amíg eljő az órád! címmel megjelent útinaplójában.A másik nagy kedvenc Izrael volt, 15 éve megjelent naplójának átdolgozását, Tűz a hegyen címmel karácsonykor adták ki.


Hangja hangoskönyveken él tovább


"Harminc éve a Magvető kiadónál a Gyorsuló idő sorozatban jelent meg A belső utak könyve című műve, amelyet én borzasztóan szerettem. Néhány éve Pétert rábeszéltem, hogy ennek néhány fejezetéből készítsünk hangoskönyvet. A kijelölt részeket ő maga olvasta fel. Nagyon szép, meleg hangja volt" - meséli Pataki Erzsébet.


Később kedvenc állatairól is született hangoskönyv (Részemről mondjunk Mancsot), illetve hangja hallható a jóga könyvéhez mellékelt CD-n is.


A kedvencek


"Az én személyes kedvencem, ami mellesleg nagyon sikeres is volt, a Ne menj a romok közé! című kötetete volt, amely Az élet dolgai sorozatban jelent meg. Témája a megszakadt kapcsolatok, hogy hogyan kell szépen elválni, továbbmenni. Pétert ugyanis rendkívül foglalkoztatták az emberi kapcsolatok" - árulja el Popper könyveinek szerkesztője.


Popper Péter talán legkedvesebb könyve viszont a tavaly megjelent Hordaléktalajon volt. "Előszedte az évek során az íróasztalában felgyűlt emlékrészleteket: naplójegyzeteket, novellákat, színdarabokat, verseket. Azt mondta, az ember időnként rendet rak az asztalán, az életében - és ez jött ki belőle."


Utolsó könyvéből csak 30 oldal készült el


"Hálás volt a véleményekért, sőt kifejezetten igényelte a gyors visszajelzéseket. Gyakran átküldött este egy kéziratrészletet, és reggelre várta a reakciót. Nagyon örült minden visszajelzésnek" - mondja a kiadó munkatársa. Utoljára három hete érkezett a kiadóba 30 oldalas kéziratrészlet Popper Pétertől Jó reggelt Földlakó! címmel tervezett, befejezetlenül hagyott könyvéből.


Az utolsó fülszöveg

Popper Péter utolsó befejezett műve a Könyvhéten jelenik meg Sárkányok barlangja címmel. Ízelítő a könyv fülszövegéből:

"Popper Péter új könyvében egy merőben más, tőle nem megszokott stílussal és tartalommal lep meg bennünket.

Olyan szellemi kalandozásban lesz része az olvasónak, ami szokatlan tájakra repíti elméjét, és az élet megpróbáltatásai egészen más megvilágításba kerülnek. Olykor nevetni kényszerülünk azon, amin eddig esetleg keseregtünk. Látszólag minden a feje tetejére ál, vagy talán mégsem? Az élet mindenféle zegét-zugát próbáljuk átkutatni, majd repülünk tovább és tovább. A szerző által Izashannak nevezett nyugtalan lélek hív minket erre a szellemi kalandra és teszi fel kíváncsian és szemtelenül az élet örök kérdéseit, konokul keresve rájuk a választ. Merészen, néha pimaszul nem tiszteli a konvencionális tabukat sem.

Ha jól figyelünk, rájövünk, nem biztos, hogy annyira komolyan kell vennünk magunkat, ahogy azt eddig tettük. De mégis kérdeznünk kell újra és újra, tudva és elfogadva, hogy talán soha nem felel senki, sem a tudomány, sem egy belső hang, sem valamiféle isteni jelenés. És akkor nem juthatunk megnyugtató válaszhoz. Vállalnunk kell az élet bizonytalanságát és kiszámíthatatlanságát.

A humor és játékosság végigkíséri a könyvet, de nem kerülheti el figyelmünket a mögötte megbújó kétségbeejtő kiáltás, mely minden magára ébredt lényből egyszer felszakad: Ki vagyok én?

Talán a legfontosabb üzenete a könyvnek, hogy sose felejtsünk el játszani és nevetni. A humor és a jókedv nem mond ellent annak, hogy véresen komolyan vegyük az életünket, csak megkönnyíti a terhek viselését.

Izashan megtanít minket jól kérdezni. Előfordulhat, hogy a kérdések fontosabbak, mint a válaszok."