"Nehéz megállni, hogy ne sírjunk velük" - önkéntes pszichológusok az árvízi mentésről

A kitelepített emberek sírnak, házuk és értékeik miatt aggódnak, a gátakon elcsigázott emberek kapnak össze, mert sokan vannak az önjelölt főnökök, a falvakban gyorsan terjednek a rémhírek, és van, akit régi ügyek miatt gyötör a lelkiismeret-furdalás. Míg a katasztrófavédők a gátakat, az önkéntes, krízishelyzetekre kiképzett pszichológusok az embereket mentik az árvíz sújtotta Borsodban.

"Ha a doktornő is dolgozik, akkor én is, még jobban!" - ezzel a felkiáltással csókolt kezet egy elcsigázott, napok óta hajtó helyi ember az edelényi gáton zsákokat pakoló Néveriné Czakó Magdolnának, aki ugyan nem orvos, hanem bölcsész: pszichológus, de a borsodi gátakon mindenki doktornőnek nevezi. Ez az eset is példázza, mondja Czakó, hogy már a jelenlétükkel is sokat segítenek a helyieknek.

Borsodban jelenleg öt pszichológus és szociális munkás, az úgynevezett krízisintervenciós csapat dolgozik az árral küzdő településeken. Nemcsak a jelenlétükkel támogatják a helyieket: segítenek nekik feldolgozni a sokkot, próbálják megnyugtatni a rettegőket, de a kimerült katasztrófavédőkre is figyelnek, miközben beállnak homokzsákot pakolni a töltéseken.

A pszichológusokat vasárnap vezényelte az árvíz sújtotta településekre az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság. A csapatot 2007-ben képezték ki, hogy legyen, aki az ilyen nehéz helyzetekben tehermentesíti a katasztrófavédelmi szakembereket, hogy ők csak a mentésre koncentrálhassanak. Néveriné Czakó Magdolna Békéscsabáról érkezett a Körös Mentőcsapat 29 tagjával együtt, rajta kívül még egy pszichológus van a csapatban. "Nagyon jó adrenalintermelő feladat, a katasztrófa közepette jó példákkal, emberekkel, megható történetekkel találkozunk" - magyarázza, miért vállalják önkéntesként a többnapos megfeszített munkát.

Amikor a mentőcsapat pár napja megérkezett Sajóecsegre, és kék egyenruhájukban kiszálltak az autókból, az emberek megrémültek. "Nem tudtak arról, hogy valahol gátszakadás történt, de egyből gondolkodni kezdtek, miért jöttünk, és végigfutott a rémhír a faluban, hogy kezdődik a kitelepítés" -idézi fel Czakó az érkezésüket. "A Máltai Szeretetszolgálattól tanultunk egy jó trükköt: kiírjuk a falakra, hogy mi történik, mik a legfrissebb hírek, és várhatóan meddig tart a különleges helyzet, így a helyiek el tudják olvasni, újra és újra. Ettől megnyugszanak, a korrekt tájékoztatásra szomjaznak a legjobban" - meséli Czakó.

Van, aki jóvátételt szeretne

Miután Sajtóecseget sikerült megvédeni, kedden a csapat átvonult Edelénybe. A falu megfáradt emberei éppen vacsoráztak, amikor a mentőcsapat észrevette, hogy egy helyen megcsúszott a gát. "Amint elkiáltotta magát valaki, mindenki otthagyta a vacsoráját, rohant vissza a gátra, és sikerült is megfogniuk azt a részt" - mondja Czakó, aki szerint a példás összefogás mellett problémák is vannak a gátakon. "Sok ember van, aki át akarja venni a vezénylést. Odamegyek hozzájuk, és elmagyarázom nekik, hogy erre semmi szükség" - mondja.

"Tegnap azzal jött ide hozzám egy férfi, hogy ő rossz ember. Dehogy rossz, mondtam neki, hiszen egész nap dolgozik. Kis idő múlva visszajött azzal, hogy de ő börtönben is volt. Jól van, most jóváteszi - mondtam neki, és el is hitte. Napközben 12 órát dolgozik burkolóként, de este jön, és hajnalig a gáton lapátol, mert jóvátételt szeretne" - meséli Czakó. A pszichológusok ugyanakkor nemcsak a helyieknek, a profi mentőknek is segítenek, mert a kialvatlanságtól, a sok munkától ők is feszültebbek. "Sokan vannak, akik nem bírják elviselni a tétlen várakozást, olyan tenni akarás van bennünk, hogy akkor is mennének csinálni, amikor a szakemberek azt mondják, várjunk."

Néveriné Czakó Magdolna az edelényi gáton. Nézze meg az árvízről készült képeinket a képre kattintva!

A sok példamutató ember mellett azért rossz tapasztalatuk is van a pszichológusoknak. Czakó szerint előfordul, hogy akiknek nincs közvetlen veszélyben a házuk, kézenfogva sétálgatnak az utákon, miközben a többiek megfeszülnek a gáton. Van, aki iszik, van, hogy összekapnak, veszekednek munka közben az emberek, ezeket a konfliktusokat is a pszichológusoknak kell elsimítaniuk. Czakó szerint az ilyen helyzetekben mutatkozik meg, hogy mindig kell egy karizmatikus vezető az embereknek, különben a legjobb szándékú önkéntes munka is könnyen veszekedésbe, káoszba fulladhat.

Bevackoltak a sarokba

"Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy a kitelepített emberek között minden szálláson rövid idő alatt kiválasztódott egy vezér, egy ember, akire hallgatnak és aki tárgyal a többiek nevében" - mondja Tóth Andrea, aki Sátoraljaújhelyen segít a krízisintervenciós csapat másik két tagjával és a Máltai Szeretetszolgálat önkénteseivel. A városban 700-800 embert érintett a kitelepítés, akik nem tudták rokonoknál meghúzni magukat, azokat a város három intézetében szállásolták el.

A kitelepítettek többsége roma, a város legszegényebb telepén laktak, a legtöbb családnak 7-8 gyereke is van. A férfiak napközben úton vannak, segítenek a városban, próbálják intézni a dolgokat, a szálláson csak a gyerekek és a nők maradnak, velük foglalkoznak a pszichológusok. "A gyereket nagyon megviselte, hogy éjjel telepítették ki őket, hogy csak csónakon lehetett megközelíteni a házukat és hogy egy lovat, egy tehenet és pár malacot ki tudtak menekíteni ugyan a telepről, de a kisállatokat elvitte a víz. Közös rajzolással és beszélgetéssel próbáltuk feldolgozni velük a traumát, ezeket az élményeket rajzolták le. Azt az egyet élvezték, hogy a kimenekített lovat a város központjában, az iskola kapujához kötötték ki" - meséli Tóth.

Kitelepítettek a sátoraljaújhelyi Jókai Mór Általános Iskola tornatermében. Kattintson a további képekért!

A pszichológus szerint láthatóan azt is nehezen dolgozták fel az emberek, hogy az iskola tornatermében hatalmas körülöttük a tér: a telepen sokszor húsz négyzetméteren lakik együtt több generáció, megszokták a zsúfoltságot, az iskolában is kis sarkokba vackolták be magukat, középen pedig üresen maradt egy hatalmas terület. A felnőttek a házaik és értékeik miatt aggódnak, nem volt szinte semmijük, de félnek, hogy az a kevés - televízió, ülőgarnitúra, az ágyak - is elvész. "Azt mondják, van két enyveskezű család, tőlük tartanak, ezért hiába próbáljuk visszatartani őket, sokszor visszaszökdösnek napközben a házaikhoz" - meséli.

Belebetegednek, jajgatnak vagy segítenek

A felnőttek Tóth szerint háromféleképpen reagálnak a történtekre: van, aki szinte belebetegedett, csak ül és közönyösen néz maga elé. Van, aki hangosan jajgat, panaszolja a kárát, szeretne már most minél többet kapni mindenből. Volt például olyan család, amelyiknek a tagjai a ruhaosztásnál olyan ruhákat is magukhoz vettek, amelyek nem is voltak jók rájuk, másoknak viszont kellett volna, nekik a pszichológusok magyarázták el, hogy egyelőre ne a holnapra gondoljanak. A harmadik csoportba azok tartoznak - magyarázza Tóth -, akik már most mennének és csinálnák a dolgukat, kérik a klórt, kiveszik a részüket a város helyreállításából.

"Van egy 73 éves roma bácsi, a felesége le van bénulva, csak fekszik a matracon. A bácsi este, vacsora után összegyűjtötte a kenyérmaradékokat, azt mondta, majd ezt viszi a malackájának. Azért sírt, mert ledolgozott 43 évet egy helyen négy műszakban, a feleségével éppen hogy csak meg tudnak élni a nyugdíjából, és most amit összegyűjtöttek, néhány kiló lisztet, cukrot, tartós élelmiszert, az is odaveszett a házukban. Nehéz megnyugtatni őket, és megállni, hogy ne sírjunk velük együtt" - mondja Tóth. Azzal próbálja nyugtatni az embereket, hogy hamarosan visszaköltözhetnek az otthonaikba, hogy a karitatív szervezetek segíteni fognak, és a város is a vis maior keretből, így ha nem is mindent, de a legszükségesebb dolgokat pótolni tudják majd. "De azt is el kell magyarázni, hogy ne csak mástól várják a segítséget, amit tudnak, maguk is tegyék meg" - mondja Tóth.

Sátoraljaújhelyen lassan levonul az ár, várhatóan hétvégén fertőtlenítik a házakat, és visszaköltözhetnek a kitelepítettek. Az önkéntesek dolguk végeztével továbbvonulnak. Tóth Andrea szerint Felsőzsolca is veszélyben van, Miskolcon pedig már berendeztek egy iskolát, hogy ha szükség lesz rá, oda vihessék az Edelényből kitelepítetteket, holnaptól ő is ott folytatja a munkát.