Lehet-e idegen űrhajó a kisbolygók között?

Elméletileg nem kizárt, hogy észrevétlenül idegen űrhajók juthatnak be Naprendszerünkbe. Az eddigi megfigyelések során sikerült már mesterséges tárgyakat nagy távolságból felismerni - ezekről azonban kivétel nélkül kiderült, hogy saját elkóborolt űreszközeinket azonosították a szakemberek.

"Három hatalmas intergalaktikus űrhajó közeledik a Föld felé" - olvashattuk több honlapon és lánclevélben is az elmúlt hetekben. Az állítólag hivatalos csillagászati megfigyeléseken alapuló hírek szerint ezek "becsapódásukkal" veszélyeztetik a Földet. A három űrhajó várható érkezési ideje természetesen a legfrissebb világvége jóslattal esik egybe, amely ezúttal 2012-re jelzi előre a katasztrófát.

Valójában ilyen hírt nem adott ki semmilyen kutatóintézet, ahogyan a cikkekben nyilatkozó szakértő is kitalált személy. A nyilvánvalóan hamis információk ellenére eljátszhatunk a gondolattal, vajon észrevennénk-e egy ilyen idegen űrhajókból álló flottát a Naprendszerben? Egyáltalán honnan tudhatjuk biztosan, hogy a rengeteg megfigyelt, apró fénypontként észlelt kisbolygók egyike sem egy idegen civilizáció járműve?

Földön kívüli jelek nyomában

A Földön kívüli intelligencia keresésének általános módszere az idegenek által esetleg kibocsátott üzenetek keresése, amelyek bolygónk felé érkezhetnek. Ezek kutatásakor (SETI-programok) elsősorban az elektromágneses jeleket, főleg a rádióhullámokat, illetve újabban az optikai tartományba eső lézerimpulzusokat keresnek. Rádiójeleket saját bolygónk is sugároz már régóta, emellett néhány űrszondát is elindítottunk (Pioneer-, Voyager-űrszondák), amelyek a távoli jövőben messzire jutnak majd Naprendszerünktől. Elképzelhető, hogy más civilizációk is küldtek már űrszondákat, esetleg űrhajókat érdekes csillagok, talán a Nap felé.

Nagy kérdés, hogy sikerülne-e a távolból észrevenni egy ilyen idegen űreszközt, ha itt járna a Naprendszerben. Az ilyen megfigyelésnél hasonló problémával szembesülünk, mint bármely csillagászati észlelésnél: minél messzebb van egy objektum a Naptól, illetve minél kisebb, annál halványabbnak mutatkozik, és annál nehezebb is észrevenni.

Fantáziarajz a japán Hayabusa-űrszondáról és egy aszteroidáról

Sok természetes eredetű apró égitest kering csillagunk körül. A Naprendszerben lévő sokmillió kisbolygónak és üstökösmagnak eddig még csak töredékét figyeltük meg. Elméletileg nem kizárt, hogy akad közöttük mesterséges eredetű objektum is. Az esetleges megfigyelés és felfedezés lehetőségéről Kiss Lászlót, az MTA Csillagászati Kutatóintézetének igazgatóhelyettesét, és Sárneczky Krisztiánt, a Magyar Csillagászati Egyesület titkárát kérdezte az [origo].

A kutatók szerint első lépésben fontos lenne tudni, melyek azok a fő tényezők, amelyekben egy ilyen űreszköz megjelenése eltérne egy természetes égitestétől. Egyelőre csak találgatásokba lehet bocsátkozni. Feltehetően az anyagi összetétel, illetve a természetes égitestek átlagos alakjától való különbözőség segítene az azonosításban. Például egy megmunkált, fémes felület fényvisszaverő képessége (albedója) egészen más értéket vesz fel, mint egy sötét üstökösmagé vagy egy kövekkel fedett kisbolygóé. Közvetlen képalkotással kimutatni a különbséget egy kisbolygó és egy hasonló méretű idegen űrhajó között gyakorlatilag lehetetlen, hacsak nem több száz kilométer átmérőjű testről van szó, amit a Hubble-űrtávcsővel talán fel lehetne bontani. Egy feltételezett "idegen űrhajó" visszavert színképe ugyancsak eltérne a a kisbolygók és üstökösmagok jellemzőitől. Minthogy azonban nem tudjuk, milyen anyagból épülne fel egy ilyen mesterséges objektum, nehéz bármi konkrétumot kiemelni.

Forrás: Wikimedia Commons

Nagyobb egy űrhajónál: feltételezett csillagmérnöki alkotások

Dyson-szférák: Freedman Dyson javasolta elsőként, hogy a technikai civilizációk exponenciálisan növekvő energiaigénye révén kifizetődő lehet, ha a csillaguk által kibocsátott energiának minél nagyobb részét felhasználják. Ezt a csillag köré épített hatalmas burokkal lehetne megoldani, amelynek anyagát egy bolygóból nyerhetik ki - azonban megvalósítása még elméleti szinten sem tisztázott. Több altípusának ötlete merült fel, ezek vagy különálló darabokból tevődnének össze, vagy egy összefüggő, hatalmas és vékony buborékfelületet alkotnának. Ez a hatalmas alkotás elméletileg a távolból is észrvehető lenne.

sugárzás irányeltérése révén

Kisbolygónak álcázott űreszközök

Kedvező esetben elméletileg sikerülhet egy mesterséges eredetű objektumot elkülöníteni a Naprendszer természetes tagjaitól. Nem kizárt például, hogy a Földről korábban felbocsátott hordozórakéták utolsó fokozatai, alkalmanként űrszondák nyomai rákerülnek egy-egy fotóra. Átmenetileg kisbolygóként katalógusba is kerülhet egy-egy ilyen objektum - míg valódi eredetére fény nem derül.

"A gyakorlatban ma már rendszeresnek számít, hogy a bolygóközi szondák, vagy a holdutazókat szállító űrhajók elhasznált, Nap körül keringő rakétafokozatait, kiürült hajtóanyagtartályait felfedezik, mint földsúroló kisbolygót" - mondja Sárneczky Krisztián. "A pályaelemek, vagyis a test mozgása alapján ezekben az esetekben biztonsággal el lehet dönteni, hogy mesterséges vagy természetes eredetű testről van-e szó. Az első ilyen felfedezés 1991-ben történt, akkor még színképet is készítettek az objektumról. Mivel a spektrális tulajdonságokat a rakétafokozatok festékében használt titán-oxiddal lehetett a legjobban magyarázni, nem is volt kérdés, hogy egy ember készítette űreszköz tért vissza a Föld közelébe."

Ilyen felfedezés volt a tavaly azonosított 2010 KQ jelű objektum is, amely gyakorlatilag egy 2 méteres test, és egy 1974. október 28-án indított Proton hordozórakéta negyedik fokozata. Ez a rakéta küldte a Hold felé a Luna-23 orosz Hold-szondát. Az űreszköz feladata anyagminta visszahozatala lett volna a Földre, de mintavevő berendezése nem működött megfelelően.

A 2010 KQ útvonala a Földhöz képest. Az égitest a Nap körül kering, mozgása a mi bolygónkhoz viszonyítva követ ilyen furcsa alakot (P. Chodas, NASA, JPL)

A rakétafokozat a Földéhez nagyon hasonló pályán kering, és űrszemétnek tekinthető. Az objektum a továbbiakban is a bolygónkéhoz hasonló pályán mozog, és a számítások alapján közel 6% az esély rá, hogy 2036-ig eltalálja a Földet. Becsapódása nem jelentene komoly veszélyt, anyagának nagy része eliizzana a légkörben, esetleg kisebb darabok hullanának a felszínre.

A természetes-mesterséges eredet elkülönítésében segítséget nyújt majd, ha birtokunkban lesznek a WISE infravörös műhold mérései. Ezek alapján a legfényesebb 150 ezer kisbolygó felszíni jellemzőiről kapunk pontosabb képet, mint korábban bármikor. Sárneczky Krisztián szerint a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az 5 kilométernél nagyobb főövi kisbolygókról lesznek részletes ismereteink.

A megkérdezett szakemberek nem nagy esélyt adnak egy olyan sikeres megfigyelésre, amelynek keretében Földön kívüli űreszközt azonosítanának. Noha elméletileg lehetséges, hogy egy Földön kívüli eredetű mesterséges objektum legyen például a kisbolygóövben, a megfigyelések között nem mutatkozott ilyen égitest. Az eddig talált furcsa objektumokról kiderült, hogy bár valóban mesterséges eredetűek, de azok saját elkóborolt űreszközeink voltak.