Mikor finomabb a kínai csoki, mint a svájci?

Amikor a fogyasztókkal olyan csokoládét kóstoltattak, amelyről azt hitték svájci, jobban ízlett nekik, mint amelyről azt mondták nekik, hogy kínai. Ha viszont csak a kóstolás után mondták meg nekik a csoki származási helyét, akkor a kínai csokoládét tartották jobbnak, holott mindkét esetben ugyanazt a terméket kóstolták.

Amerikai kutatók azt tapasztalták, hogy nem mindegy, mikor mondják meg a fogyasztóknak, honnan származik a kóstolt áru. Más eredményt kaptak, ha a kóstolás előtt mondták meg az áru eredetét, mint amikor utána.

A Journal of Consumer Research folyóiratban megjelent tanulmány szerzői márkajelzés nélküli csokoládét kóstoltattak meg több egyetemi hallgatóval. A vizsgálatban résztvevők felének azt mondták, hogy a csokit Svájcban, a másik felének pedig azt, hogy Kínában gyártották. Egyesekkel már a kóstolás előtt megosztották ezt az információt, másokkal csak a próba után.

Azoknak az alanyoknak, akiknek a kóstolás előtt elmondták a csoki eredetét, jobban ízlett a "svájci" csoki. Ez várható volt, hiszen - Kínával ellentétben - Svájc híres a csokoládégyártásáról. A meglepetést az okozta, hogy ha kóstolás után árulták el a csoki állítólagos származási helyét, akkor a kísérletbe bevont személyeknek jobban ízlett a "kínai" termék.

Ugyanezt a kísérletet elvégezték borral is, és ott is hasonló eredményre jutottak. A fogyasztóknak jobban ízlett az "olasz" bor, mint az "indiai", ha kóstolás előtt elmondták nekik az eredetét. Borkóstolás után közölve a bor "származási helyét" kétszer annyi ember választotta az "indiai" borra beváltható kupont, mint valamilyen azonos értékű más ajándékot.