Sztárok, akik a kutyának sem kellenek

Hollywoodnak szüksége van sztárokra, akikkel el lehet adni a filmeket. De mit tehetnek, ha nincs belőlük elég? Kreálnak egyet, és megpróbálják lenyomni a torkunkon. Így lett "sztár" Ryan Reynoldsból és Colin Farrellből is.

Az emberek nem kíváncsiak Ryan Reynoldsra. Ez idén nyáron végképp bebizonyosodott, amikor a közönség először a Zöld Lámpás-ra mondott nemet (eddig világszerte csak 176 millió dollárt hozott a szuperhősfilm, amely marketingköltségekkel együtt 375 millióba került), aztán a Reynolds és Jason Bateman főszereplésével készült Testcsere című vígjáték helyett az emberek inkább majmokat, hupikék törpikéket, cowboyokat és űrlényeket néztek. A probléma a Grantland szerzője szerint az, hogy Hollywoodnak nincs elég filmsztárja, ezért kénytelenek olyanokat is kikiáltani sztárnak, akik valójában egyáltalán nem azok.

Ryan Reynolds a Zöld Lámpás-ban

Ryan Reynolds a felületes szemlélő számára filmsztárnak tűnhet, de ha megvizsgáljuk a filmjei teljesítményét, rögtön fény derül a turpisságra. A tévés színészként (Két pasi meg egy csajszi) indult Reynolds filmes karrierje tíz éve tart, és ez alatt mindössze három olyan filmben játszott, amely az USA-ban megütötte a százmillió dolláros bevételt. Melyik ez a három? A már említett, megbukott Zöld Lámpás, a Nász-ajánlat és az X-men kezdetek: Farkas. A Nász-ajánlat egyértelműen Sandra Bullock-film, amelyben gyakorlatilag bárkire be lehetett volna cserélni Reynoldst, ugyanolyan jól működött volna, a Wolverine-filmet pedig az X-Men- és a Hugh Jackman-rajongók tették sikeressé. Nyilvánvaló, hogy egyik filmet sem Ryan Reynolds miatt nézték meg.

Szóval Reynoldsnak igazából egyetlen olyan filmje sincs, amely miatta lett sikeres. A mozisztár definíciója pedig, hogy a nevével bevonzza a közönséget a mozikba. Reynolds jellegtelenül jóképű, szimpatikus a vásznon, de nincs különleges kisugárzása, nincs benne semmi karakteres, amitől megragadná az emberek fantáziáját. Átlagfickó, aki nem bántja a szemünket, ha játszik egy filmben, amit amúgy is megnéznénk (mondjuk Bullock miatt), de miatta biztos nem fogunk jegyet váltani semmire.

Ryan Reynolds és Sandra Bullock a Nász-ajánlat People's Choice-díjával

A 2000-es évek elején Reynolds olyan felejthető filmekben játszotta első szerepeit, mint a Buliszervíz, az Apósok akcióban és a Penge: Szentháromság, aztán 2005-ben már annyira bírták őt Hollywoodban, hogy abban az évben három főszerepet is adtak neki: a Csak barátok-ban (a dagadtra maszkírozott Reynolds a plakáton beleégett az agyunkba), A rettegés házá-ban és az Ezt jól kifőztük-ben. Egyik film sem hozott sok pénzt, és mindhármat lehúzták a kritikusok. Ezután jött az a rémes baklövés, amelyet Füstölgő ászok-nak hívtak, majd 2008 elején a Mindenképpen talán, amely ugyan többségében jó kritikákat kapott, viszont nem volt igazi közönségsiker: világszerte összesen hozott ötvenöt millió dollárt.

Valószínűleg Reynolds ekkor mehetett volna vissza a tévébe, ha még abban az évben nem veszi feleségül Scarlett Johanssont. Arájának köszönhetően megteltek Reynolds fotóival a bulvárlapok, és már jöttek is a fent taglalt sikerfilmek, ha nem is az ő sikerei voltak. Reynolds és Johansson válását idén júliusban véglegesítette a bíróság, a színész egy bukott házassággal és két bukott filmmel zárja a nyarat. Jövőre jön a tucatthrillernek ígérkező Safe House, amelytől nem kell sokat várni, aztán a R.I.P.D.-ben játszik halott rendőrt. Utóbbit Jeff Bridges karizmája még sikerre viheti.

Ryan Reynolds és Scarlett Johansson

Persze nem Reynolds az első, akit a sztárokat kényszeresen kitermelni igyekvő Hollywood sikertelenül próbált lenyomni a torkunkon. Hasonló történt például Josh Hartnett-tel is: a H20 és a Faculty után a stúdiók úgy döntöttek, ő lesz a következő Matt Damon, és megdobták a Pearl Harbor-ban és A Sólyom végveszélyben-ben is egy-egy fontos szereppel. De ő csak a szegény ember Ashton Kutcherje lett. Persze mindkét film nagy siker volt, de Hartnett pont senkit nem érdekelt egyikben sem, és a Pearl Harbor nem őt repítette a szupersztárság felé, hanem Ben Afflecket.

Josh Hartnett és Morgan Freeman az Alvilági játékok-ban

2002-ben úgy volt, hogy Brett Ratner rendez egy új Superman-trilógiát, és Hartnettnek százmillió dollárt (!) ajánlottak, ha leszerződik a három filmre, de még csak nem is ez a vicces, hanem, hogy a színész visszautasította az ajánlatot. Pár évvel később már biztos másképp döntött volna. Talán a 2006-os Alvilági játékok gyenge teljesítménye - amelyben, emlékezzünk, Bruce Willis partnere volt - bizonyította végképp, hogy Hartnettet nem vette meg a nép (meg talán azt is, hogy Willis sem sztár már a saját jogán: ha nem a sokadik Die Hard-ról van szó, az ő neve sem garancia már a sikerre).

És átment a sztárcsináló gépezeten Colin Farrell is, de ő azon kevesek egyike, akik egy darabban jöttek ki a túlvégen. 2002-3-ban mindenbe benyomták, amibe csak lehetett: Különvélemény, Hart háborúja, A fülke, S.W.A.T., Daredevil. Aztán jött a csúfos bukás a Nagy Sándor, a hódító-val (bár ez nem annyira az ő személyes veresége volt, mint Oliver Stone-é), meg az alkohol- és drogproblémák és a szexvideó.

Angelina Jolie és Colin Farrell a Nagy Sándor, a hódító-ban

Neki az a szerencséje, hogy hússzor olyan tehetséges, mint fent említett kollégái, és újradefiniálhatta magát valóban izgalmas színészként, aki Terrence Malickkel, Woody Allennel, Michael Mann-nal és Terry Gilliammel dolgozik, és ha kedve tartja, olyan dilis szerepeket is elvállal, mint az Erőszakik szétesett bérgyilkosa vagy a Förtelmes főnökök kopasz, kokainista, pszichopata főnöke (az egyetlen emlékezetes figura a filmben). A mi szerencsénk, hogy kibújt a sztárbőrből, ami sehogy sem passzolt rá.