Egzotikus légiósok várnak a magyar kupacsapatokra

Az MTK és a Kispest kezdi a magyar csapatok közül a nemzetközi szereplést az Európa Liga selejtezőjének első fordulójában. Mindkét klub olyan ellenfelet kapott, amelynek neve nem sokat mond a magyar szurkolók számára: a szlovák FK Senica három éve még negyedosztályú volt, az albán Flamurtari Vlore pedig az 1980-as évek óta nem hívta fel magára a figyelmet.

Az Interen át a nemzetközi mezőnybe

Az MTK ellenfele, a szlovák FK Senica a magyar csapathoz hasonlóan egy vesztes kupadöntő után indulhat az Európa Ligában. A szlovák kupa döntőjében hosszabbításban kikapott az MSK Zilinától, de mivel a zsolnaiak megnyerték a bajnokságot, így a Senica története során másodszor kiléphet a nemzetközi porondra. A klub egy évvel ezelőtt debütált az Európa Ligában, akkor a bajnoki ezüstérmének köszönhetően indulhatott, de nem jutott messzire: a selejtező harmadik fordulójában kettős vereséggel esett ki az osztrák Red Bull Salzburg ellen.

Persze ez is hatalmas eredmény volt, hiszen a klubnak a legutóbbi csak a harmadik idénye volt az élvonalban. A Nagyszombattól 38 kilométerre található Szenica városának futballcsapata 1921-ben alakult, ám a csehszlovák időkben sohasem jutott feljebb a másodosztálynál, ahogy az önálló szlovák bajnokságban sem. Sőt, a jelenlegi nevét 2008-ban felvett egyesület a 2008-2009-es szezonban csak a negyedik vonalban vitézkedett, amelyet megnyert - a következő idényben pedig az első ligában játszott, mivel megvette a másodosztályt megnyerő Inter Bratislava indulási jogát.

Tomas Kona, a Senica alapembere

A szlovák szövetség először azt szerette volna, ha a klub megőrzi az Inter nevét, de végül maradt az FK Senica elnevezés. Első élvonalbeli idényében a hatodik helyet szerezte meg, a 2010-2011-es szezonban viszont hatalmas meglepetésre sokáig még az aranyéremért is versenyben volt, ám végül meg kellett elégednie a második pozícióval. Ezt ugyan nem sikerült ismét kiharcolni, de a negyedik helyezés sem számított rossz eredménynek, pláne, hogy a kupadöntőbe is bejutott.

Karibi focisták

A nyáron eddig a csapat inkább erősödött, mint gyengült. Három alapember is távozott ugyan (az argentin balhátvéd, Nicolás Ezequiel Gorosito a Slovan Bratislavába szerződött; a cseh védekező középpályás, Tomás Strnad hazatért a Hradec Královéba; a kapus Petr Bolek pedig a cseh Viktoria Plzenhez írt alá), de nyolc új szerzemény is érkezett.

A keret alapvetően rutinosabb lett: a 35 éves, kétszeres cseh válogatott középhátvéd, Erich Brabec a Sparta Prahától érkezett; a 32 éves szlovák támadó, Pavol Masaryk korábban majd 250 élvonalbeli bajnokin játszott; a 34 éves, 18-szoros szlovák válogatott jobbhátvéd, Matej Krajcík pedig gyakorlatilag hazatért, hiszen 14 éves koráig a Senicában futballozott.

A keretben azonban egzotikus légiósokban sincse hiány. A panamai támadó, Rolando Blackburn fél szezon alatt öt gólt szerzett, de a klubnak van holland (Stef Wijlaars), elefántcsontparti (Lamine Diarrasouba) és hondurasi (Javier del Aguila) profija is. A legfontosabb nyári változás azonban a kispadon történt, hiszen a sikeredző Stanislav Griga távozott (a szlovák válogatott szakmai stábjánál kapott munkát), a helyére pedig a cseh Zdenek Psotka került. A fiatal, mindössze 38 éves szakember korábban csak a Sigma Olomoucnál dolgozott, ahonnan tavaly novemberben azért küldték el, mert a csapat az utolsó helyen állt a bajnokságban.

Flamurtari Vlore: Négyből egyszer kaptak ki a Barcától

A Flamurtari Vlore ugyanúgy a negyedik helyen végzett hazája bajnokságában, mint a Kispest, ami alaphelyzetben nem ért volna nemzetközi kupaindulást, ám mivel Albániában a kupadöntőt a liga első két helyezettje, a Skenderbeu Korce és a Teute Durres játszotta, így a klub sorozatban harmadszor is elindulhat az Európa Ligában. Ráadásul az előző idényben a Flamurtari az első selejtezőkört sikerrel vette, a montenegrói Buducsnoszt Podgorica ellen idegenben nyert 3-1-re, és így a hazai 2-1-es vereség is belefért. A következő fordulóban aztán a cseh FK Jablonec megállította az albánokat, akik két vereséggel búcsúztak.

Az ország első fővárosának, Vlorének a csapata annak ellenére az egyik legsikeresebb albán klub, hogy mindössze egy bajnoki címe és három kupagyőzelme van. A nemzetközi porondon azonban a Flamurtari érte el Albánia legjobb eredményét: az UEFA-kupa 1986-87-es kiírásában két kört is ment, kiverve a sokkal esélyesebbnek tartott Partizan Beogradot majd a keletnémet Wismut Auét, és csak a Barcelona állította meg. Az albánok azonban a katalánokat is megizzasztották: a Camp Nouban elszenvedett 4-1-es vereség után otthon 1-0-ra megverték a többek között Andoni Zubizarretával, Bernd Schusterrel és Gary Linekerrel felálló Barcát. Ráadásul a két klub egy évvel korábban szintén összeakadt az UEFA-kupában, és akkor a Barcelona még nehezebben ment tovább: Vlorében 1-1-et játszottak (ráadásul az albánok szereztek vezetést), a Camp Nouban pedig 0-0 lett a végeredmény, így a Barca csak idegenben lőtt góllal ment tovább. A Flamurtari mérlege tehát a Barcelonával szemben négy meccsből egy győzelem, két döntetlen és mindössze egyetlen vereség.

Muca és Cipi

A mostani csapattól persze ilyen eredmények nem várhatók, de a kispestieknek azért érdemes odafigyelniük a Flamurtarira, amely a nyáron igyekezett együtt tartani keretét. A távozók között mindössze egy olyan játékos volt, aki húsznál több bajnokin szerepelt (a nigériai balhátvéd, Abraham a macedón Vardar Szkopjéhoz írt alá), viszont érkezett az argentin jobb oldali középpályás, Rafael Alfredo Sosa a moldáv Seriff Tiraspoltól, viszont korábban megfordult a Skenderbeu Korcéban és a Dinamo Tiranában is, vagyis jól ismeri az albán futballt. A klub szakvezetője, az egykori 23-szoros válogatott Shkelqim Muca (aki edzőként négy bajnokságot is nyert, de egyiket sem a Flamurtarival) elsősorban az összeszokottságban bízik.

A csapat legveszélyesebb támadója a horvát Pero Pejic, aki januárban érkezett, de a bajnokságban fél idény alatt kilenc gólt ért el. A 29 éves támadó jó néhány klubnál megfordult már karrierje során, játszott többek között az osztrák Kapfenbergben és a szaúdi Al-Faisalyban is. A légiósok sorát gyarapítja még a horvát középpályás, Toni Pezo, a macedón Nijaz Lena és a montenegrói Blazo Rajovics. Ami a hazaiakat illeti, elsősorban a veterán támadót, Migen Memellit kell kiemelni, aki 2009-ben gólkirály volt, és játszott már Norvégiában valamint Svédországban is. Ő egyszeres válogatott, míg a gólerős (az előző idényben három találatig jutott) balhátvéd Franc Veliu kétszer húzhatta fel a címeres mezt. Veliu saját nevelés, és a Flamurtari híres arról, hogy albán szinten remek utánpótlás-képzéssel rendelkezik: itt kezdte karrierjét a 75-szörös válogatott Ervin Skela, valamint a 34-szeres válogatott Geri Cipi, aki jelenleg a klub sportigazgatója.

www.globalsoccerapp.com