Guszti gazdag akart lenni

Varga Gusztáv Szeged melletti gyárában halkan szóló zenére készülnek a legmodernebb üvegszerkezetek. Az üvegescsalád legkisebbik fiának vagánysága is kellett a sikerhez. A jogi pálya helyett azért ment vállalkozónak, mert sok pénzt akart keresni. Ez már sikerült, most arra figyel, hogy az építőipar válsága ne rántsa magával a cégbirodalmát.

1989-ben még biciklivel szállította az üvegtáblákat, ma már több milliárd forintos árbevételű céget irányít Varga Gusztáv, a CE Glass tulajdonosa. Már nagyszülei és szülei is üvegesek voltak, a hagyományt mégis csak ő, a család legkisebb, kilencedik gyereke vitte tovább. Az [origo]-nak mesélt az elmúlt évek nehézségeiről, a kínai üzletemberek habitusáról és arról, hogy miért retró egy májüzem.

Varga Gusztáv nagyszüleinek Keszthelyen, szüleinek Szegeden volt üveges üzletük, sokáig mégis úgy tűnt, a harmadik generációnál megszakad a családi hagyomány. Kilencen voltak testvérek, és a családi elvárásoknak megfelelően mindegyikük elindult a diplomaszerzés útján.

A legkisebb Varga fiú a második évét töltötte a szegedi jogi egyetemen, mire be merte vallani az édesanyjának, hogy otthagyja az iskolát. "Szerettem volna jómódúan élni, és akkor egy jó szakmunkásnak annyi volt a bére, mint egy vállalati jogásznak. Nem hozott lázba, hogy pucolt libát kapjak egy zsebszerződését cserébe, és anyám is áldását adta a váltásra" - mondta az [origo]-nak az indulásról a vállalkozó, aki az idén 6,7 milliárd forintos árbevételre és 250 millió forint nyereségre számít.

Guszti vagány volt

Guszti vagány gyerek volt - így emlékezett vissza rá egyik korábbi osztálytársa, akivel a szegedi Radnóti gimnáziumba járt együtt. Szerinte Varga megdolgozott a sikerért, nagyon családcentrikus (három gyereke van), és nagyon magasak az elvárásai. Ő sem tagadta, hogy balhés gyerekből lett sikeres vállalkozó. "Egy motoros baráti kör tagja voltam, mindenre nyitott, nem éppen jó tanuló. A Radnóti konzervatív iskola, sok komoly tanárral. De az évek megszépítik ezt az időt" - mondta visszagondolva a középiskolás évekre.

Varga Gusztáv ma, 47 évesen a CE Glass csoportot irányítja, amely öt másik céget foglal magában, és mások mellett üvegfeldolgozással, építészeti üvegek értékesítésével, üvegipari gépek gyártásával foglalkozik. A cég jelenleg a hazai nyílászárógyártó piac legnagyobb szigetelőüveg-beszállítója.

A cég üvegei ott vannak a Corvin sétány minden ütemében, a Liszt Ferenc repülőtér Skycourtján, a Köki terminálon, a Füvészkert pálmaházának kupoláján. De a legnagyobb szakmai kihívásnak a szegedi Árkád üveghomlokzatának az elkészítését tartja Varga.

Fotó: Mudra László [origo]

Varga álma egy új telephely volt. A világítás a fényviszonyoktól függő automatikus rendszerben kapcsolódik ki és be. A képre kattintva galéria nyílik!

"Nagyjából akkor kezdte Guszti az egészet, amikor mi is, de több mindenbe bele mert vágni" - mondta az [origo]-nak Domokosné Korcsok Edit, a Békés Float Plusz Kft. ügyvezetője, megjegyezve, hogy azóta ők maradtak húszfős cég, Varga viszont már 300 emberrel dolgozik. Ráadásul Szeged mindig jobb hely volt, mint Békéscsaba, nagyobb felvevőpiaccal - sorolta a cégvezető az eltérő fejlődés indokait.

Géza bácsi, májüzem, üvegpalota

"1989-ben kezdtem, Szilánk néven. Előtte egy maszek üvegesnél, Géza bácsinál tapasztalatot gyűjtöttem, csináltam az üvegcsiszolástól, szabástól, homokfúvástól és tükörkészítéstől kezdve mindent. Abban a világban, amikor még nem voltak gépek, az üvegezés egyszerű kézi munka volt. Egy üvegvágó és egy derékszögű vonalzó volt minden" - meséli Varga.

A fejlődés kulcsa ezért a gépesítés volt, Csongrád megyében nála készítettek először géppel hőszigetelt üveget. Varga kezdettől fogva mindig kiutazott az évenként rendezett építőipari gálákra Németországba, hogy lássa az újdonságokat. A receptje egyszerű volt: azt akarta meghonosítani, ami valahol már jól működik.

Mára Kelet-Európa egyik legjobban felszerelt üvegfeldolgozó üzemét hozta létre, több milliárd forint értékű gépparkkal. Az év elején költözött cége az M5-ös autópálya mellé, Szeged és Szatymaz közelébe. A cég le sem tagadhatná a profilját, még a mosdók ajtói és a villanykapcsolók keretei is üvegből vannak. A 2,7 milliárd forintos beruházáshoz 900 millió forintos pályázati pénzt nyertek el, a fennmaradó részt bankhitelből és önerőből szedték össze.

Fotó: Mudra László [origo]

Mivel nincs közcsatorna, a vizet zárt rendszerben használják, telephelyük mellett építettek egy biológiai szennyvíztisztítót. Kútvizet használnak, és gyűjtik az esővizet is

"Életcélom volt egy olyan telephely, ahol nem egy borsófeldolgozó vagy cipőfelsőrész-készítő üzemben kell fogadni az üzleti partnereket" - mondta Varga Gusztáv arra utalva, hogy 2003-tól a volt szegedi konzervgyár épületében dolgoztak. Előtte hat évig pedig a szegedi cipőipari szövetkezet épületét használták.

Az új telephelyet Varga minden szempontból modernre akarta építeni. A külső hőszigetelés hatásfoka megközelíti egy passzív házét. Az idei lesz az első telük az új üzemben, amit a gépek veszteséghőjével terveznek fűteni. Az üzemcsarnok mennyezetén végigfut egy hangszóró, amelyből munka közben szól a zene, látogatásunkkor éppen valamilyen régebbi táncdal szórakoztatta a zömmel fiatal férfiakat.

"Volt olyan üzleti partnerünk, akivel jól haladtak az üzleti tárgyalásaink, de amikor lejött a májüzembe, láttam a szemén, hogy elvesztettük a bizalmát, az egész olyan retró volt" - mondta. Azt pedig visszaigazolásnak tartja, hogy ugyanezzel a partnerrel jelenleg az aláírásnál tartanak.

Levetkőztetik az ügyfeleiket

A cég azonban nagymértékben az építőipar aktuális helyzetétől függ, így manapság nem könnyű megélni. A nehéz helyzet miatt a megbízhatóságuk alapján szelektáltak a vevőik között, másrészt a külföldi piacok felé fordultak. "2008 őszétől küzdünk, hogy a likviditásunkat meg tudjuk őrizni, nehéz volt végigcsinálni az elmúlt éveket" - meséli Varga.

Fotó: Mudra László [origo]

Varga Gusztáv saját ügyfélminősítő rendszert vezetett be, hogy elkerülje a nem fizető vásárlókat. Néha bejön, néha nem

Mivel látta, hogy sok cég nem tud majd fizetni, kialakított egy saját ügyfél-minősítési rendszert. Elmondása szerint Romániában a cégek kötelező jellegű ígérvényt adnak, így ha esetleg nem tudnak később fizetni, a bank biztosan helytáll helyettük, a cégvezető pedig "a sittről védheti meg az álláspontját". Ehhez képest szerinte gond, hogy Magyarországon utófizetéssel, garanciák nélkül kell a nagy partnereknek szállítani, majd reménykedni abban, hogy a végén fizetni fognak.

Az óvatosság néha bejön, néha nem. Volt olyan cég, akinél nem vállalták el a munkát, így az "szerencsére a konkurenciánál lett fizetésképtelen", viszont volt olyan is, hogy valakit nem szolgáltak ki, a konkurens pedig azóta is.

Varga cégének egy nagy versenytársa van a piacon, egy másik magyar családi vállalkozás a Jüllich Glas Holding. "Nagyban rontjuk egymás pozícióit, viszonyunk kimért, de beszélünk" - mondja róluk somolyogva Varga Gusztáv. Megkerestük a cég vezetőjét, Jüllich Ádámot is, ugyanerről kérdeztük volna, de ő munkatársán keresztül üzente, hogy nem akar nyilatkozni.

A válság túlélésében fontos pont, hogy erőteljesebben fordultak a külföldi piacok felé. Mostanra az export adja a cég termelésének a kétharmadát; a válság előtt még felerészben a hazai piacra termeltek. Üveget a megtérülés miatt legfeljebb 5-600 kilométeres körzetben szállítanak, viszont az általuk gyártott gépek az összes kontinensre eljutnak.

Csak kijutunk a válságból

Optimizmusa a nehézségek ellenére sem hagyta el Vargát, arra a törvényszerűségre alapoz, hogy a hullámvölgy után mindig fellendülés jön. Bár a válság óta az üvegipari gépgyártó cégük termelése a negyedére esett vissza, kitartanak, bízva abban, hogy egyszer csak elöregszenek majd a régi gépek a kis- és közepes vállalkozásoknál, akiknek korábban eladtak szerte a világban.

Fotó: Mudra László [origo]

Nehéz megtalálni a jó munkaerőt, saját képzésük is van

Magyarországon és a környező országokban rengeteg felújítandó épület van, a kétezres évek panelprogramja pedig jó példaként áll előttük - ebben bízik Varga. Az energia ára folyamatosan nő, az üvegek pedig egyre energiahatékonyabbak lesznek. Varga szerint az üveg a leginnovatívabb építőanyag, amely egyre kisebb hővesztesége miatt immár komoly konkurense a téglának és a betonnak.

Míg húsz évvel ezelőtt volt tízféle üveg (az idősebbek még emlékezhetnek ezek közül a menőre, a sárga katedrálüvegre a szobaajtókban), addig mára az üvegipar több száz fajtát tud produkálni. A gyárakban készülő bevonatos alapüvegek számtalan új lehetőséget nyújtanak (például napvédelem), és ezek a lehetőségek további technológiák alkalmazásával még tovább bővülnek: hőszigetelés, hangszigetelés, tűzgátlás, golyóállóság. Varga szerint forradalmasítani lehetne az épületeket, bár ehhez a mérnököket is meg kellene ismertetni ezzel az anyaggal, mert sok tervben, amivel találkozik, "érződik a történelem".

A személyi faktor

Üveggel utoljára a kétezres évek elején vágta meg magát, de arra élete végéig emlékeztetni fogja a sebhely a bal kézfején. "Szétszakadt egy tábla, szétszakadtak az ízületeim, kicsit nyomasztott a dolog. De szerencsére a bal kezem volt" - mesélte.

Az idő afelé halad, hogy az üveg a negyedik generáció életébe is begyűrűzik majd. Varga Gusztáv fia jelenleg egyetemre jár. Fizikai munkát már végzett a cégben, de ha kitanulja a nemzetközi kereskedelmet, a CE Glassnál arra is szükség van.

Varga Gusztáv szerint most Kínában jó üvegipari cégnek lenni. Hívták is ottani partnerei, hogy dolgozzon ott, de nem megy. "Még Szegedről se tudnék elmenni" - mondta.

Jó képzés kellene

A CE Glassnak komoly gondot okozott a megfelelő munkaerő megtalálása. Mivel üvegipari képzés a hetvenes évek óta nincs Magyarországon, kénytelenek voltak maguk kiképezni a dolgozóikat. Betanított munkaerőt most is könnyen találnak (diplomás is dolgozik náluk ekként), de Varga fájónak nevezte a jóféle műszaki középiskolára alapuló technikusképzés hiányát.

Nem ő az első cégvezető egyébként, aki a megfelelősen képzett munkaerő hiányára panaszkodott az [origo]-nak (Urbán és Urbán, Cserpes).