Tizenöten kaptak díszpolgári címet Budapesten a szabadság napja alkalmából, köztük Dömötör Zoltán olimpiai bajnok vízilabdázó. Posztumusz díszpolgári címben részesült az Aranycsapat két labdarúgója, Bozsik József és Hidegkuti Nándor.
Dömötör Zoltán 1935-ben született, és úszóként kezdte a pályafutását, 1954-ben tagja volt az Eb-aranyérmes 4x200-as gyorsváltónak.
Később átnyergelt a vízilabdára, és ez jó döntésnek bizonyult, 1958-ban és 1962-ben Európa-bajnok lett. Összesen három olimpián szerepelt a pólóválogatottal, és mindegyiken nyert érmet, 1960-ban bronzot, 1964-ben aranyat, 1968-ban pedig ezüstöt.
A tokiói olimpián ő szerezte azt a gólt, amellyel a magyar csapat 5-2-re legyőzte a szovjeteket, és ezzel jobb gólaránnyal olimpiai bajnok lett, a rádióriporter Szepesi György "lőj Dömötör!" felkiáltása azóta is emlékezetes. Pályafutása befejezése után edzőként dolgozott.
Bozsik József 1925-ben született Kispesten, és 11 évesen került a Kispesti Atlétikai Clubhoz, amelyhez egész pályafutása során hű maradt. A csodálatos képességű középpályás nem csak a klubjának, a válogatottnak is egyik vezére volt, részese volt a londoni 6-3-as győzelemnek - gólt is szerzett -, és tagja volt az Aranycsapatnak, amely az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert.
Bozsik 1947 és 1962 között összesen 101 alkalommal játszott a válogatottban, amellyel máig rekorder. 1962-es visszavonulása után egy rövid ideig Kispesten edzősködött, majd 1974-ben egy mérkőzés erejéig a válogatott szövetségi kapitánya volt. 1978. május 31-én halt meg, egykori klubjának stadionja az ő nevét viseli.
Hidegkuti Nándor 1922-ben született Óbudán, gyerekként az Újlaki FC-ben játszott, majd megfordult a Gázművekben, az Elektromosban és a Herminamezei AC-ben, de a pályafutása akkor vett igazán nagy fordulatot, amikor 1947-ben az MTK-hoz került.
A kék-fehérekkel három bajnoki címet nyert és 302 meccsen összesen 202 gólt szerzett. Hidegkuti Bozsikhoz hasonlóan tagja volt az Aranycsapatnak, 69 válogatott mérkőzésen 39 gólt szerzett hátravont középcsatárként. Visszavonulása után ő is edzőködött, a Fiorentinával olasz kupa- és KEK-győztes lett, a Győr pedig vele nyert először magyar bajnokságot. 2002. február 14-én hunyt el, az MTK stadionja az ő nevét viseli.