Edvin Marton hárommillió dolláros titka nyomában

Hárommillió dolláros hegedű a címe Edvin Marton szeptemberi koncertjének. Csak reklámfogás, vagy tényleg egy hatszázmilliós hangszert nyúz meg a védjeggyé vált látványos fejrázás közepette? A hegedűkészítők és -szakértők zárt világába merültünk alá, hogy kiderítsük.

Nevetés harsant a vonal másik végén, amikor egy nemzetközileg is ismert hegedűkészítőt tárcsáztam, és elmondtam, hogy azért keresem, hogy minél többet megtudjak Edvin Marton állítólagosan hárommillió dolláros Stradivari hegedűjéről. Százmilliós nagyságrendű kérdésnél kicsit meglepő volt a reakció egy olyan embertől, aki egyébként világhírű művészek kezébe gyárt hangszereket, és kis túlzással többet van külföldi hangszervásárokon és tárgyalásokon, mint itthon.

A mestert azért hívtuk fel, mert abban reménykedünk, hogy lerántja a leplet a legendás és titokzatos tárgyról, amiről Edvin Marton is csak annyit közölt kérdéseinkre, hogy "a hangszer tulajdonosa nem kíván a sajtónyilvánosság elé lépni, kifejezett kérése volt inkognitójának megőrzése". Vagyis nem tudni, pontosan milyen hangszer az, amellyel a művész reklámozza szeptemberi koncertjét is: kié, honnan származik, mi a története, ki becsülte fel az értékét?

A titkosszolgálati jeti

De sajnos a nem tudni kifejezést ezúttal tényleg komolyan kell venni: a hangszerkészítő mesterrel folytatott kimerítő beszélgetés során hamar kiderült, hogy Edvin Marton hegedűje még a szűk szakma számára is olyan itt Magyarországon, mint a titkosszolgálati jeti: egyrészt ismeretlenül érdeklődve nem telefontéma, másrészt névvel senki nem beszél róla, harmadrészt állítólag létezik, de még senki sem látta. "Te figyelj, te tudsz valamit erről a hegedűről? Nem? Na mindegy, adom az újságíró urat, kérdezne pár dolgot" - kapunk hirtelenjében telefonos segítséget egy másik mestertől, szigorúan emberünk készülékén beszélve.

Sokkal előrébb ezzel sem jutottunk, de abban egyetértett a két szakember, hogy a koncert óriásplakátjára biztosan nem Stradivari hegedűt tettek, ezt állítólag az avatott szem rögtön látja, hanem egy Guarneri stílusú hangszert, ráadásul annak is csak egy gyári tömegkópiáját. Ez mondjuk ellentmond az Edvin Martontól kapott válasznak, amelyek szerint "a szóban forgó hangszer megegyezik a koncert plakátján látható hegedűvel", de igazságot tenni természetesen nem tudunk.

Amit még fontosnak tartottak megjegyezni a hegedűkészítők, az az, hogy az eredeti Stradivarik ára az elmúlt néhány évben elkezdett felfelé kúszni, olyannyira, hogy egy jó állapotú szólóhegedű ára a tízmillió dollárt verdesi, míg az egy kategóriával lejjebbi, szólókoncertre jó lelkiismerettel már nem ajánlható hangszer ára 5 és 10 millió között van. A 3 milliós kategória ma már csak egy sima zenekari Stradivari, vagyis az értékmegjelöléssel sem jutottunk közelebb a célunkhoz, az viszont biztos, hogy nem a világ legértékesebb hegedűjéről van szó, mint ahogy azt a koncertnek a művész honlapjáról elérhető ajánlója állítja.

A showbusiness felé fordult az úr

A mostani titkolózás annyiból szokatlan, ugyanakkor érthető, hogy - mint az egyik mestertől megtudtuk - a Csűry Lajosként született Edvin Marton egy időben klasszikus hegedűművésznek indult, ebben a korszakában jól ismerte őt a hegedűkészítő- és javító szakma, gyakori vendég volt náluk, ráadásul akkoriban voltak is beazonosítható támogatói. A művész a magyar államtól is kapott egy értékes hangszert, és állítólag egy svájci alapítvány és egy brit hangszerkészítő cég is kölcsönzött neki hegedűt, melyek közül az egyik egy Stradivari volt.

"Aztán a showbusiness felé fordult az úr, a szakma ekkor kihátrált mögüle, mi sem találkoztunk vele azóta, és az összes hegedűt visszavették tőle" - állította az egyik szakértő, aki szerint "hosszú évek óta nem láttak a kezében értékes hangszert", nem tudják azt sem, hogy melyik mesterhez jár - a megkérdezettekhez és ismerőseikhez mindenesetre nem - , ami, mint kiderült, igen ritka a szakmában, mert Mága Zoltántól a Rajkó Zenekaron át a Zeneakadémia tanáraiig az ismert hegedűsökről mind tudják, hogy "kihez járnak".

A nyomozásban nem segített az sem, hogy Edvin Marton a honlapján csak annyit árul el az állítólagos hegedűről, hogy egy svájci banké, azt viszont nem, hogy melyiké. Így sajnos nem tudtuk megkeresni a pénzintézetet. Az egyébként a hegedűkészítők szerint különös, hogy a bank nem reklámozza magát azzal, hogy van egy Stradivarija, "hiszen például az Österreiches Nationalbank is ad értékes hegedűket a bécsi filharmonikusoknak, amit olyannyira nem rejt véka alá, hogy külön könyv is íródott erről" - mondta az egyik mester.

Egy láthatatlan Stradivari

Szintén csak összekuszálta a szálakat, hogy Edvin Marton Wikipedia-oldala egy 1697-es Stradivarit említ, amelyen még Paganini is játszott, márpedig az internet nem túl sok 1697-es Stradivariról tud. Az egyik híres a Molitor, amelyet Anne Akiko Meyers amerikai hegedűművésznő 2010-ben vett 3,6 millió dollárért, a másik pedig egy magyarországi darab, amelyen Kokas Katalin játszik.

Olyan 1697-es Stradivarit viszont a szakadatbázisokban sehogysem találtunk, amely Paganinié lett volna, mint ahogy Edvin Marton nevét sem dobta ki a Stradivari hegedűknél a rendszer, hiába próbálkoztunk. Nincs továbbá ezekben az adatbázisokban svájci banki tulajdonú 1697-es hangszer sem. Ettől persze még előfordulhat, hogy egy 1697-es hegedű banki tulajdonosa titkol minden információt, csak kérdés, mennyire életszerű.

A hangszer használatára egyébként Edvin Marton az angol Wikipedia oldala szerint egy 1996-os kanadai versenyen nyerte el a jogot, a versenyt rendező intézményt megkérdeztük, hogy tudnak-e ilyenről, de nem reagáltak a megkeresésünkre. Az említett oldalon, valamint a magyar nyelvű, rövidebb verzión elolvashatják a kárpátaljai születésű, klasszikus zenészként indult, Zeneakadémiát végzett hegedűművész életútját is.

Az egyik hangszerkészítő szerint a hegedűiparban meglehetősen gyakori a hamisított értékbecslés, valamint az erre épülő vevőátverés és biztosítási csalás, lehet, hogy Edvin Marton is egy ilyen trükk jóhiszemű áldozata. Legalább négy történetet hallottunk tőle, amelyek arról szóltak, hogy hogyan akarták olyan üzelmekbe beszervezni, amelyben értékesnek címkézett, valójában nemrég gyártott hegedűt adtak el, átverve a befektetőt, vagy egy magas összegre biztosított hegedű helyett egy hamisítvány ment tönkre, illetve "veszett el". Mint mondta, az sem ritka, hogy egy bank fedezetként fogad el dollármilliókra felbecsült hegedűt nagy összegű kölcsönért cserébe, azt bebiztosítja, kiadja művészeknek, aztán amikor a hegedűnek valami baja lesz, akkor a biztosítón kívül mindenki jól jár.

A világ legnagyobb hegedűkereskedőjének tartott Dietmar Macholdot nemrég csukták le éppen ilyen gyanús üzelmek miatt hat évre. A bíróság szerint a német milliárdos hamis Stradivari hegedűket is adott letétbe bankoknak hitelért cserébe, illetve adott el ügyfeleinek, de a létező hangszerek értékét is fölébecsültette, ezzel összesen százmillió euró értékű csalást elkövetve.

Edvin Marton válaszol

Edvin Martonnak elküldött kérdéseink:
- Mi a hegedű története, kinek a birtokában volt az elmúlt 300 évben, honnan tudják, hogy Paganini is játszott rajta?
- Miért épp 3 millió dollár, ki becsülte fel az értékét?
- Kizárólag ön játszik rajta, vagy több művésznek is engedélyezi ezt a svájci bank?
- Ez a hegedű van a plakáton?
- Miért zárkózik el a bank a nyilvánosságtól, miért nem lehet tudni, hogy melyik ez az intézmény?
- Milyen gyakran kell javítani egy ennyi idős hegedűt, ki végzi a javítását?
- Az interneten 1697-es Stradivari hegedűként csak a Molitor szerepel. Az önéről miért nem írnak sehol?
- Úgy tudjuk, korábban három értékes hegedűn is játszott, egyik a magyar állam birtokában van, egy másik egy svájci alapítványé, egy harmadik egy angol hangszerkészítő cégé volt, és ezek között is volt Stradivari, de már visszavette a tulajdonos. Igaz ez? 

A válasz:
A szóban forgó hangszert - amely megegyezik a koncert plakátján látható hegedűvel - annak tulajdonosától egyes fellépéseimre kapom használatra. A hangszer tulajdonosa nem kíván a sajtónyilvánosság elé lépni, kifejezett kérése volt inkognitójának megőrzése. A hangszer tudomásom szerint nem szorult javításra, amióta én is használom. Valóban több értékes hegedűn is játszom, nem kizárólag ezen, így például korábban a Magyar Államtól egy Testore hegedűt kaptam használatra.