Vállalkoznék, szólok a haveroknak – vagy ne?

Vágólapra másolva!
Mi történik, ha egy induló céget család és barátok löknek pályára? Megkerüljük a rideg és embertelen banki hitelezést, minden feltétel emberi és alakítható, ha pedig gond van, joggal számíthatunk megértésre. Ideális a menyasszony, nemde? A reconcept.blog mai bejegyzése a friends, family, fools-támogatás veszélyeit veszi sorra.
Vágólapra másolva!

Hiába nevezzük angyalbefektetőnek azt, aki az első tőkeinjekciót vállalja, arra is meg kell érni, ahhoz is fel kell mutatni valamit. A FFF-jellegű abszolút nulladik fázishoz semmi más nem kell, mint egy életképes, vagy a fantáziát beindító elképzelés. A kezdőtőke alapja csupa olyan fogalom, amelyet a bankszektorban senki nem keresne: tetszik az ötlet, ismerem a gazdáját, kedvelem, támogatom, bízom benne. Üzleti szempontból a lépés amatőrnek számít, puszta összeget, és semmi mást, a professzionális finanszírozással együtt járó szakértelem, tudás nélkül. Az „okos pénz” a tőke mellett piacismeretet, kapcsolatokat, know-how-t is hoz. A kockázati tőkések tapasztalt üzletemberek, akik megtérülést várnak a cégtől és cserébe tudásukat is latba vetik e profit érdekében.

Mivel az FFF-típusú befektetőkre abban a fázisban van szükség, amelyben egy hitelintézet még nem állna szóba az éppen megalakuló céggel, evidens módon soha nem fognak úgy viselkedni, mint egy bank. A zsebből társuló ismerősök nem fogják könyörtelenül átvilágítani és atomjaira elemezni a vállalkozást, biztosan alacsonyabb kamatokban gondolkoznak, és megtehetik, hogy rugalmasan álljanak az előre nem látott változásokhoz. A csecsemőkorú bizniszben azonban minden oldalon kulcsszó a kockázat: rokonok, barátok és fanatikus rokonszenvezők például az emberi kapcsolat épségét reszkírozzák, ha mégsem jön be az ötlet. Mint a bejegyzés írja, „…ha nem jön be az üzleti terv – amelynek racionalitását a személyes kapcsolat amúgy is elhomályosította –, örökre összeveszhet a két fél. Csalódás lehet abból, hogy az elképzelt hozam késik vagy teljesen elmarad, mert a kockázatokat senki sem mérte fel megfelelően. Könnyen lehet, hogy üzleti terv sem készült, hiszen nem volt ott egy profi, aki ezt megkövetelte volna.”

A tanulság valójában nem túl bonyolult: a családi, baráti befektető esetében túl kell lépni magán a családi, baráti kapcsolaton, és úgy kell kezelni, mint egy üzleti angyalt. Az üzleti terv, a piac felmérése, az átláthatóság garanciája, a módszeres dokumentáció, a megállapodás kidolgozása és rögzítése nem maradhat el azért, mert a befektetőnek annak idején négy évig súgtunk kémia órán, vagy mert apáink vezetékneve azonos. „A pénzügyi jelentések rendszerét fel kell építeni, és az üzlettársi kapcsolat alatt a befektetőnek meg kell kapni a beszámolókat. A cég kialakításánál gyakorlatilag ugyanarra kell törekedni, mint ha bankhitelt szeretne felvenni a tulajdonos (http://reconcept.blog.hu/2013/11/05/aki_kapja_felkeszultek-e_a_cegek_a_hitelaradatra). […] Sok tanácsadótól lehet hallani, hogy barátnak, rokonnak akkor adjunk csak pénzt, ha az összeg elvesztése nem jelent gondot. Bizony, ebben is van valami.”