Hernádi Judit leveszi a parókáját

Szeptember végétől az Orlai Produkció nyári sikerdarabja, a Happy Ending a Belvárosi Színházban látható. Főszereplője a daganatos betegek közé csöppent díva, akinek a rivaldafény és a műtőlámpa között kell választania. A sors iróniája, hogy a darab szerzője, Anat Gov is rákban halt meg – alig egy évvel a prózai revü első sikere után.

A rák mindenkit érint. Ha közvetlenül nem is, családtagjaink, barátaink, ismerőseink körében egyre nagyobb eséllyel akad olyan, akinél valamilyen daganatot találtak, a rák ennek ellenére még mindig tabunak számít. A Happy Endinget tehát a kényes téma már önmagában véve fontos előadássá tenné, de Gergye Krisztián rendezése humorral, öniróniával és abszurd látásmóddal járja körül a betegséget és rajzolja meg a négy rákos nő portréját.

A színpad Hernádi Judit érkezésére vár Forrás: Takács Attila

Ha a rákról kizárólag a részvét hangján lehet beszélni, akkor a Happy Endingről sem volna szabad másként írni, a kísérletező kedvű előadás őszintesége azonban őszinteséget kíván: a Happy Ending nem az emlékezetes színházi pillanatok miatt egyedülálló. Lehet rajta nevetni, de a nézőnek kifejezetten keresnie kell a poénokat, helyet kapott egy-két hangulatos dalbetét, de a többségük jellegtelen és erőltetett, a jelképes-képzeletbeli sík pedig nem hozzáad, inkább elvesz az előadásból.

A rák igazi arca

A Happy Ending valóságtól elemelt, szürreális jeleneteit a szereplők valósághoz fűződő viszonya tartja féken. Közülük is kiváltképp Hernádi Judité, akinek a színpadi jelenléte a lehető legtermészetesebb. Az előadás látszólag egy öncélú geggel indul, de Hernádi Judit azért veszi le a parókáját, hogy egyértelműen jelezze: ezúttal sem játszik a színpadon, és a lehetőségeihez mérten kiveszi a részét a rák elleni küzdelemben.

Egyrészt „ez nem úgy működik, hogy van egy színésznő énem meg egy hétköznapi énem. Én civilként megyek föl a színpadra” – meséli a Happy Ending kapcsán Hernádi Judit, másrészt mégiscsak egy színésznőt alakít, aki ugyanolyan bánásmódban részesül a kórházban, mint bárki más.

Hernádi Juditt itt még inkognitóban Forrás: Takács Attila

A színésznő persze megpróbálja elhitetni a többiekkel, hogy csak egy szerep kedvéért veti alá magát a kezelésnek, de a betegek átlátnak rajta: kemoterápiára jelentkezni még a magát halálra dolgozó színésznőtől is erős túlzás volna. Hernádi Judit folyamatosan vetkőzi le magáról a díva allűrjeit és kerül egyre közelebb a valósághoz, miközben a többiek, akik elfogadták a sorsukat, ezzel párhuzamosan egyre teátrálisabbá válnak.

Bánfalvi Eszter ortodox vallású nő alakít Forrás: Takács Attila

A kopaszra maszkírozott Bánfalvi Eszter, Hegyi Barbara és Margitai Ági ugyanis nem azért váltogatja a nyílt színen a parókáit, hogy sokkolja a közönséget, hanem azért, hogy leleplezze a színházi illúziót és közelebb hozza az előadást a valósághoz.

Sohase mondd

A kiszólások, kikacsintások ezzel együtt is csupán gesztusértékűek a színésznőhöz képest, aki tényleg két lábbal áll a földön – nem véletlen, hogy ő az egyetlen, aki nem énekel a színpadon. „Próbáltunk belerakni egy számot, de a darab kivetette magából. Az általam alakított figura az egyetlen, aki olyan szinten áll a realitás talaján, hogy egyszerűen nem énekelhet” – fejtegeti Hernádi Judit.

Hegyi Barbara az életigenlő anya szerepében Forrás: Takács Attila

Ráadásul nemcsak Hernádi Judit szerepe, hanem a színésznő saját bevallása szerint sem volna szerencsés, ha dalra fakadna. „Én olykor énekelek, de valójában nem tudok. Annyira nem, hogy énekből föl voltam mentve a főiskolán” – ismeri el Hernádi Judit. A Sohase mondd című sláger dallamát is kifejezetten elegánsan idézi meg az előadás, ahogyan Margitai Ági is ízlésesen utal a szövegre: „megmaradok, bár túl vagyok mindenen.”

Happy Ending

A Margitai Ági által énekelt sorok azért annyira hatásosak, mert akár saját magára is vonatkozhatnak: egy rendkívüli színésznő kivételes pályafutására. Érezni is a meghatottságot a játékában, ahogyan Bánfalvi Eszter és Hegyi Barbara alakításában is. Előbbi egy hatgyermekes, mélyen vallásos családanyát alakít, utóbbi pedig egy felelőtlen szülőt, aki a betegségének köszönheti, hogy a lánya újra szóba áll vele.

Bertalan Ágnes telefonon keresztül nyugtatja páciense lányát Forrás: Takács Attila

Fájdalmasan valóságos élettörténetek bontakoznak ki telefonbeszélgetéseken, óvatlanul elejtett félszavakon keresztül, miközben a darab igen komoly kérdéseket feszeget. Mert mégis milyen isten az, aki hagyná megtörténni, hogy a hat testvér anya nélkül nőjön fel, és vajon megérdemli-e a családja támogatását egy olyan anya, aki eldobta magától a lányát.

Fekete Ernő főorvosa mindent megtesz a betegeiért Forrás: Takács Attila

Direkt válaszokkal persze nem szolgál, nem is szolgálhat az előadás, hiszen sorra váltják egymást a zenés-táncos és a prózai, a kabaré- és a drámai súlyú jelenetek, a díszletezést végző tánckar egyúttal az abszurd hangulatért is felel, Asztalos Dóra és Bertalan Ágnes pedig szinte kiragyog az előadásból. Eklektikus az összhatás, de az előadás markáns választ ad arra, hogy miféle boldog vég vár a főszereplőre.