Tovább nehezítette a helyzetet a baloldali ellenzéknél az Együtt legújabb bejelentése, miszerint önálló listával vágnak neki a 2018-as parlamenti választásnak. A Szigetvári Viktor vezette alakulat ezzel a lépésével, elsőre úgy tűnik, már most megásta a későbbi baloldali összefogás sírját, de
a kérdés ennél lényegesen bonyolultabb.
Egyrészt a párt a későbbiekben megváltoztathatja az álláspontját, másrészt az egyéni jelöltekről nem esett szó, pedig az indulás legfőbb kulcsa ez.
A jelenlegi választási szabályok szerint a 106 egyéni körzetben
27 jelöltet kell állítani annak a pártnak, aki önálló listát szeretne.
Ennek a 27 jelöltnek úgy kell országosan eloszlania, hogy legalább kilenc megyében és Budapesten kell lenniük. Tehát abban az esetben, ha a 18 fővárosi és a 12 Pest megyei körzet mindegyikében van egy pártnak jelölje, akkor nem lehet országos listája, mert a kilencmegyés feltételnek nem felelt meg.
Azonban egy pártnak hiába sikerül 27 jelöltet állítania és önálló listával elindulnia a választáson, ez még messze nem garancia a sikerre. Bár így az ország összes településén szavazhatnak rájuk, de 79 egyéni választókerületben a pártnak úgymond nincsen helyi arca.
Ez több szempontból is probléma.
Egyrészt általában egy párt akkor tud a legjobban szerepelni, ha lehetőleg az összes választókerületben van jelöltje. Ennek az oka, hogy a választók sokkal könnyebben szavaznak egy alakulatra, ha helyben van egy ismertebb ember, akivel azonosítani tudják a pártot.
Másrészt, ha egy pártnak csak 27 jelöltje van, akkor 76 választókerületben az egyéni jelöltek nem tudnak töredékszavazatokat gyűjteni. Ez azért lehet óriási hátrány, mivel hiába érné el az Együtt az öt százalékot a maga 27 jelöltjével, könnyen lehet, hogy ez csak 2-3 mandátumra lenne elegendő. Főleg, ha mások is az önálló lista állítása mellett döntenek, és nekik is sikerül bejutniuk a parlamentbe.
A rendszerváltás óta egyébként csak a Fidesz és a KDNP tudott úgy a parlamentbe kerülni, hogy
a választókerületek jelentős részében nem volt jelöltje.
Ez persze ahhoz vezetett, hogy a Fidesz hiába szerzett 1990-ben az országos listán majdnem kilenc százalékot, mégis csak 21 képviselője lett. Ezzel szemben 1994-ben a Fidesz két százalékponttal rosszabbul szerepelt, de mivel majdnem az összes körzetben volt jelöltje, ezért a gyengébb szereplés ellenére 20 mandátumuk lett.
Az önálló Együtt-lista, feltéve, ha létrejön, még nem jelenti azt, hogy nem lesz baloldali összefogás. Megállapodhatnak úgy a jelenleg nagyobbnak tekinthető baloldali pártok (MSZP, DK, Együtt), hogy úgy osztják föl az országot egymás között, hogy ahol az egyik pártnak van jelöltje, a másiknak nincsen. Így mindegyiküknek lesz országos listája, de mindegyik körzetben csak egy baloldali jelölt lesz.
Ennek a megoldásnak az egyik legnagyobb hátulütője, hogy azoknak a pártoknak kellene a közös jelölt mellett kampányolniuk, akiknek országosan
éppen egymás rovására is kellene szavazatot gyűjteniük
a minél jobb listás szereplés érdekében. Ráadásul mindezt úgy kellene végrehajtaniuk, hogy a választókkal el kellene hitetniük a kormányváltás lehetőségét, valamint hogy a váltás után képesek is lennének a kormányzásra.
A következő probléma egy ilyen koordinált indulással, hogy
kiket is vegyenek bele.
Az elmúlt hónapok politikai mozgása alapján biztosra lehetne venni, hogy a Bokros Lajos vezette Modern Magyarország Mozgalom, a Fodor Gábor vezette Liberálisok és a Párbeszéd Magyarországért is helyet kérne egy ilyen koordinált indulásban. Mindez csak tovább bonyolítaná a körzetek leosztását és az indulás mikéntjét.
Mindezeket mérlegre téve azt lehet mondani, hogy lehet, hogy az Együtt bejelentése csupán egy politikai szlogen volt. A pártban nagy felzúdulást okozott Pápa Levente alelnök távozása, valamint a Juhász Péter körüli zavaros ügyek sem jöttek jókor. Minden bizonnyal az önálló indulás meglebegtetése arra szolgált, hogy ezekről elterelje a figyelmet. Másrészt arra is jó volt az önálló indulás bejelentése, hogy a párt megkezdje a helyezkedést a baloldalon, és esetleg így harcoljon ki több biztos bejutó mandátumot a közös listán.
Inkább a hírérték és a kényszer, mintsem a politikai racionalitás késztette az Együtt küldöttgyűlését az önálló indulás bejelentésére – mondta a Népszabadságnak Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezető elemzője. Valójában az önállóság hangos bejelentése a túlélésre tett utolsó, csöndes kísérlet. Az egyedüli indulás tehát az Együtt B terve, amelyhez a párthatározat szerint is „új szavazókra”, helyesebben saját szavazótáborra volna szükség – mondta az elemző.