Száz éve született a „Kárpátok géniusza”, Nicolae Ceausescu
Ceausescu mint a Román Szocialista Köztársaság elnöke, kezében az uralkodói szimbólumnak számító elhíresült jogarral
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Száz éve, 1918. január 26-án született Nicolae Ceausescu román kommunista diktátor, akit a körülötte kialakult személyi kultusz csúcspontján Conducatorként azaz Vezérként és a "Kárpátok géniuszaként" magasztalt a hivatalos sajtó. A közép-kelet-európai kommunista rendszerek 1989-90-es összeomlása egyedül Romániában járt fegyveres harccal, és súlyos véráldozattal, Ceausescu és felesége pályafutására katonai kivégzőosztag tett pontot.
Részeges pásztor gyermeke, és fejedelmi leszármazott egy személyben
Nicolae Ceausescu, a legújabb kori román történelem egyik legellentmondásosabb figurája az Olt megyei Scornicestiben látta meg a napvilágot, 1918. január 25-én. Apja, Andruță Ceaușescu, Vrancea megyéből származó pásztor volt, aki rendszeresen alkoholizált és verte a családját.
Szemben az 1989-es forradalom után elterjedt népszerű közvélekedéssel édesanyja, Alexandrina nem tatár, hanem Tudor Vladimirescu havasalföldi fejedelem egyenesági leszármazottja volt.
Az alig tízezer lakosú városkát a román diktátor 1965-ben történt hatalomra jutása után "szocialista mintatelepüléssé" akarta változtatni, 1988-ban várossá nyilváníttatta, a ledózerolt parasztházak helyébe pedig kockaházakat építtetett, egyedül szülőházát hagyták épen.
Egyszer majd én leszek Románia Sztálinja!
Tizenegy évesen, cipészinasként került Bukarestbe, ahol 1932-ben belépett az illegális kommunista pártba.
A kommunista ifjúsági szervezet egyik vezetőjeként 1936-ban, majd 1940-ben is bebörtönözték.
A második világháború kitörése után a földalatti kommunista párt ifjúsági szervezete, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (UTC) elnökévé választották.
Részt vett az Antonescu-rezsim elleni harcban,
és fiatalkorában nagy csodálója volt a szélsőségesen nacionalista Vasgárdának.
A fiatal Ceausescu többször is hangoztatta, hogy egyszer majd ő lesz Románia Sztálinja.
Először 15 éves korában került összeütközésbe a törvénnyel, de nem illegális politikai munkája, hanem egy utcai verekedés miatt. Paradox módon a rács mögött kezdődött felívelni a politikai karrierje.
Amikor 1943-ban átszállították a zsilvásárhelyi börtönbe, Gheorghe Gheorghiu-Dej, a második világháború utáni Románia első teljhatalmú kommunista vezetője lett a cellatársa, aki szárnyai alá vette, és megismertette a marxista-leninista eszmékkel, valamint a párt ugyancsak bebörtönzött vezetőivel.
A suszterinasságtól az uralkodói allűröket megtestesítő jogarig
Ceausescu 1944 után a szokásos pártkarriert futotta be.1947-ben először mezőgazdasági, majd 1950 és 1954 között honvédelmi miniszterhelyettes lett, ekkor kapott tábornoki rangot is. Ugyancsak 1947-ben vette feleségül Elena Petrescut, akitől három gyermeke származott.
Egykori zsilvásárhelyi mentorának, Gheorghe Gheorghiu-Dej-nek köszönhetően rövid idő alatt fényes karriert futott be a pártapparátuson belül is. Gheorghiu-Dej 1952-ben a rivális frakciókkal, főként a moszkovitákkal való leszámolás után juttatta be a Központi Bizottságba pártfogoltját, aki két évvel később a Politikai Bizottság tagja, majd a Központi Bizottság titkára, a rendszer második embere lett.
Ceausescu 1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után a Román Kommunista Párt első titkára (később: főtitkára) lett,
megszerezve ezzel a párt és az államapparátus feletti kizárólagos hatalmat.
1967-től az Államtanács elnökévé, 1969-től pedig a hadsereg főparancsnokává is megválasztották. Moszkva kívánságaival nem egyszer szembeszálló független nacionalista politikájának köszönhetően kezdetben roppant népszerűségnek örvendett Romániában, sőt, Nyugaton is úgy tekintettek rá, mint a Varsói Szerződés "Titójára".
Hatalmát 1974-ben tovább erősítette a személyére szabott államfői tisztséggel. Ekkortól már nem mint a formálisan kollektív prezidenciális szerv, az Államtanács elnöke, hanem a Román Szocialista Köztársaság egyszemélyi elnökeként gyakorolta egyre nagyobb és gyakorlatilag ellenőrizetlen hatalmát.
A hivatalos fotók ezután mint egy uralkodót, jogarral a kezében ábrázolták.
A Conducator (Vezér), a "Kárpátok géniuszának" alakja köré erős személyi kultusz fonódott, versek, képek, filmek magasztalták.
A hivatalos kultusznak felesége, Elena is a részévé vált, aki a hierarchiában közvetlenül férje után következett, és jóllehet, csak laboratóriumi asszisztens volt, akadémikusnak, és a kémiai tudományok kandidátusának, valamint a Román Tudományos Akadémia elnökének is megtették.
Nem először nézett be valamit nagyon alaposan a Nyugat
A Szovjetunió a két ország egyezsége alapján már 1958-ban kivonta csapatait, ami után Románia igyekezett megnövelni az ország nemzetközi súlyát és mozgásterét. A nyugati politikai körökben először a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai agressziójának éles elítélése hozott elismerést Ceausescu számára.
1968. augusztus 21-én Bukarestben százezres, a csehszlovákiai intervenció ellen tiltakozó tömeg előtt elmondott beszédében ítélte el a belügyekbe való beavatkozást.
Ugyancsak a hatvanas években, szinte névlegessé csökkentette országa katonai szerepvállalását a Varsói Szerződésben.
Ceausescu elítélte Afganisztán 1979. decemberi szovjet katonai megszállását is, 1984-ben pedig elküldte sportolóit a Los Angeles-i olimpiára, amelyet a többi szocialista ország bojkottált.
A Nyugat hosszú ideig hamis illúziókat táplált Ceausescu politikájával kapcsolatban.
A román diktátort Nyugaton a keleti blokk kevés „jó kommunistája" között tartották nyilván. Az Európai Közösség a szocialista tábor országai közül egyedül csak Romániával kötött kereskedelmi megállapodást 1974-ben, és a hidegháború viszonyai között példátlan módon több amerikai elnök is fogadta Románia első emberét, illetve tett hivatalos látogatást az országban.
Ceausescu számos nyugati elismerésben részesült
így többek között a Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztjévé avatták a román diktátort.
Az időközben előkerült történelmi dokumentumok azonban jelentősen árnyalják ezt a nyugaton sűrűn tömjénezett külpolitikai önállóságot.
A látszat ellenre, Ceausescu minden lépést előzetesen egyeztette a Kremllel.
A szovjet pártvezetés taktikai okokból nézte el a nem egyszer Moszkva akaratával látszólag szemben álló román külpolitikát.
Azzal, hogy a Nyugat több külpolitikai kérdésben is a bizalmába avatta a „renitens" román pártvezetőt, Moszkva hasznos információkhoz juthatott.
Ceausescu pedig igazából sohasem vonta kétségbe a Kreml szocialista táboron belüli primátusát.
Az „aranykor” csak a Kárpátok géniuszának volt aranyból
A román nép számára azonban az újságokban emlegetett "aranykor" valódi rémálomnak bizonyult. A Ceausescu-éra ugyan politikai és kulturális enyhüléssel kezdődött, de a végletekig központosított hatalom néhány év múlva már az emberek életének teljes ellenőrzésére törekedett.
Még szocialista viszonylatban is erőteljesen korlátozták a szólás- és sajtószabadságot,
a rettegett titkosrendőrség, a Securitate pedig minden ellenzéki megnyilvánulást a csírájában elfojtott.
A megalomániás vezér az 1960-70-es években, a sztálini voluntarista gazdaságpolitikát felújítva idejétmúlt nagyipari beruházásokra tékozolta el a román gazdaság erőforrásait.
A hatalmas hitelek törlesztése a nyolcvanas években komoly élelmiszer-, üzemanyag-, energia- és gyógyszerhiányhoz vezetett,
Románia az éhínség, a gazdaság pedig az összeomlás szélére sodródott.
A nehézségek az 1980-as évek elején érték el a csúcspontjukat annak köszönhetően, hogy a diktátor elhatározta, az utolsó centig visszafizeti a nyugati hiteleket.
Miközben az elhibázott gazdaságpolitika és a kíméletlenül felgyorsított adósságtörlesztés nyomorba döntötte a lakosságot, a Conducator, valamint a neje hihetetlen vagyont halmozott fel, és irritálóan fényűző életmódot folytatott.
Éhező tömegek nyomorán tobzódott a megalomán ízléstelenség
A hetvenes években külön luxusvonatot csináltatott sajátmagának, villákat valamint palotákat rendeztetett be a családtagjainak, és a Ceausescu család mérhetetlen személyes vagyont halmozott fel, miközben az ország népe nyomorgott.
Mindeközben még a sztálinit is túlszárnyaló személyi kultusz épült ki a „Kárpátok géniusza" valamint az akadémikus asszony körül.
A házaspár saját születésnapjából nemzeti ünnepet csinált,
és nem telt el úgy nap, hogy a televízió és a sajtó ne zengett volna dicshimnuszokat a „haza felvirágoztatásáért végzett áldozatos munkájukról”.
Ceausescu az 1980-as évek elején az ország gazdasági helyzetét teljesen figyelmen kívül hagyó megalomán építkezésekbe fogott Bukarestben.
Az új kormányzati negyed felépítésére kiszemelt területen egy egész városrészt dózeroltatott el,
hogy megépíthessék a diktátor számára oly kedves szocialista realista stílusú, az egyiptomi fáraók korát idéző hatalmas és ízléstelen köztársasági palotát.
Falurombolási terv és Grósz Károly megszégyenülése
Az 1970-es években megindított homogenizálási program a nemzetiségek elrománosítását célozta, az 1988. április 29-én bejelentett úgynevezett „településrendezési” terv pedig több ezer, zömében magyarok lakta falu felszámolását tűzte ki célul.
1988. június 27-én a budapesti Hősök terén 40-50 ezer fős tömeg tiltakozott a román falurombolási terv ellen.
1956 óta ez volt a legnagyobb ellenzéki megmozdulás Magyarországon. Erre válaszként Ceausescu a tüntetés másnapján bezáratta az aradi magyar konzulátust. A diktátor és Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának augusztus 28-i aradi találkozója nem hozott semmilyen eredményt, Grósz és az MSZMP küldöttsége dolgavégezetlenül és megszégyenülten volt kénytelen távozni Aradról.
Az 1980-as évek végére az elnyomás, a nyomor, és a nepotizmus (a nyolcvanas években a Conducator 400 rokona volt magas párt- és állami tisztségekben), odahaza egyre jobban erősödő belső ellenállást, nemzetközi téren pedig fokozódó felháborodást váltott ki.
A feszültségek sokáig a könyörtelenül elfojtott sztrájkok formájában jelentkeztek.
Az 1989-re bel - és külpolitikai értelemben is teljesen elszigetelődött Ceausescu minden erővel igyekezett elejét venni, hogy a szocialista országokban Gorbacsov peresztrojkája nyomán megindult erjedés Romániára is átterjedjen.
A Conducator a párt novemberi kongresszusán éles hangnemben a demokratizálás és a reformok ellen foglalt állást. 1989. december 16-án pedig, amikor a temesváriak meg akarták akadályozni Tőkés László református lelkész eltávolítását parókiájáról, sortűz dördült:
az ezt követő összecsapásokban száznál is többen vesztették életüket.
A temesvári incidenssel vette kezdetét az 1989-es romániai forradalom.
Kivégzőosztag előtt fejezte be pályafutását a diktátor és felesége
A tüntetések futótűzként terjedtek és országos méretűre dagadtak, ezért Ceausescu december 21-én támogatottságának demonstrálására nagygyűlést hívott össze Bukarestben.
Az elnöki palota erkélyén megjelenő diktátorba azonban a tömeg belefojtotta a szót,
és a Ceausescu mellettinek remélt demonstráció rendszerellenes megmozdulássá vált. Aznap már a bukaresti utcákon is elkezdődtek a lövöldözések, a tömeg pedig elfoglalta a televízió székházát; a diktátor hatalma órák alatt semmivé foszlott.
Másnap a hadsereg átállt a felkelők oldalára,
az elnöki pár pedig helikopterrel próbált meg egérutat nyerni. Mivel a vezérkar utasítására lezárták az ország légterét, a pilóta kénytelen volt Tirgoviste közelében leszállni, ahonnan autóval majd gyalog menekültek tovább, de hamarosan elfogták őket.
Ion Iliescu, a Bukarestben felállított Nemzeti Megmentési Front elnöke december 24-én kiadott rendeletével rögtönítélő katonai bíróság felállítására adott utasítást, amely már másnap, december 25-én megkezdte a fogságba esett házaspár ügyének gyorsított eljárásban való tárgyalását.
Ceausescut és feleségét a sebtében felállított rögtönítélő bíróság népirtásért, közjavak, városok és falvak tönkretételéért, a nemzetgazdaságban okozott súlyos károkért, szökési kísérletért és egyéb bűnökért halálra ítélte.
Az ítéletet a statáriális véghatározat kihirdetése után nyomban, a tirgovistei laktanya udvarán egy katonai kivégzőosztag végre is hajtotta.
A perről és a holttestekről készült felvételeket másnap mutatták be a román televízióban,
ezután a harcok megszűntek, győzött a forradalom.
Az 1989-es forradalom megítélése máig vitatott: sokan vélik úgy, hogy előre megtervezett hatalomátvétel történt, a polgárháború látszatával.
Az események után húsz évvel később készített felmérésben viszont a többség Ceausescut már a román történelem egyik legsikeresebb politikusaként nevezte meg. A közép-kelet-európai kommunista rendszerek 1989-90-es összeomlása egyedül Romániában járt fegyveres harccal, és súlyos véráldozattal.