Valóra váltak azok a jóslatok, melyek szerint a Red Bullnak feküdhet a legjobban a monacói pálya. Itt minden az autók maximális leszorítóerején múlik, eltompulnak a bennük lévő motorok közötti különbségek – nem véletlen, hogy az új turbókorszakban a Red Bull ezen a pályán szerezte eddigi egyetlen pole pozícióját még 2016-ban. Daniel Ricciardo akkor csak azért nem nyert, mert egy zavar folytán a szerelők nem készítették elő a kerekeket a sorsdöntő boxkiállásánál.
Most lehetősége nyílhat, hogy kozmetikázza azt a sötét foltot a múltból.
A csütörtöki edzésnapon mindkét tréningen ő végzett az élen, bár csapattársa, Max Verstappen szintén bivalyerős formát mutatott. A Monacóban gyakorlatilag lehetetlen előzés miatt ezúttal az átlagosnál nagyobb a jelentősége az egy mért körös, „időmérős” tempónak, és ebben akkora fölényt élvezett a Red Bull, mint amilyet néhány éve általában a Mercedes a legtöbb helyszínen.
Úgy látszik, nagyon beváltak a bikások Barcelonában bevetett fejlesztései, többek között az új első és oldalsó légterelők és légbeömlő. Ricciardót csütörtökön 194 ezred lemaradással követte Verstappen, Sebastian Vettelé azonban már 572, Lewis Hamiltoné 695 volt. Szombatig van lehetősége összekapnia magát a Ferrarinak és a Mercedesnek, jelen állás szerint még abban sem bízhatnak a versenyszimulációk alapján, hogy a Red Bull ne tudna megfelelően bánni a gumikkal; legfeljebb ellenfelük öngóljaira építhetnek.
Az említett két évvel ezelőtti bakiig nem kell visszamenni az időben ilyenért: az április végi Azeri Nagydíjon ütközött Ricciardo és Verstappen, és
kérdés, fegyelmezni tudják-e magukat ilyen helyzetben, amikor végre ekkora lehetőségük adódik csillapítani győzelmi étvágyukat.
Christian Horner csapatfőnök lassan kezdhet készülni a fejfájás megelőzésére, és adagolhatja az utasításokat a pilótáinak a futamra.
A hosszú etapokból az alábbi tanulságokat lehet levonni:
Néhány helyen jól ment az autó, máshol viszont rossznak éreztem
A Red Bullok a teljes második edzésen a hiperlágy abroncsot nyüstölték, (a Renault-val és a Williamsszel holtversenyben ők rendelték belőle a legtöbbet, 11-11 szettet), a Ferrarik az ultralágy típuson teljesítették a második etapot. Vettel utalt rá, hogy gyakran került forgalomba, ez a köridőin is érződik,
de az ugyanilyen keveréken haladó Valtteri Bottasnál körönként általában 3-7 tizeddel gyorsabb volt
(Hamilton a szuperlágy gumira váltott a kerékcsere után). A német azt mondta, a második és a harmadik szektorban még nem elégedett az autó viselkedésével.
de a versenyszimulációja a másik renault-snak, Carlos Sainznak volt a legjobb.
Őt Sergio Pérez követte ezen a fronton, de neki nagyon rövid volt az etapja a hiperlágy gumin, majd Hülkenberg következett a rangsorban. A McLaren nem ment olyan bíztatóan feltankolt autóval, Stoffel Vandoorne meglepetésre jobb tempót diktált Fernando Alonsónál, ám Brendon Hartley Toro Rossójától és Szergej Szirotkin Williamsétől egyaránt kikapott.