Úgy fest, ezzel az egyliteres motorral jelenti az arany középutat a Fabia, de lássuk a sarokszámait: 95 lóerős teljesítmény és 160 Nm-es nyomaték. Nem egy aszkéta, inkább lappangó atléta vele a Skoda Fabia:
sosem fogjuk RS-nek érezni, de csenevésznek sem,
mint a turbó és direktbefecskendezés nélküli belépőmodellt (itt olvashat róla tesztet). Persze ne a gépházban, hanem a külsőnél kezdjük az ismerkedést, ám szemtől szemben sem tűnik túl lelkesítő összeállításnak a második legkisebb Skoda.
Hiába az élénk metálkék fényezés, a látványos könnyűfém keréktárcsák és a teljes méretű üvegtető, ez csak egy felcicomázott sajtóautó, kötelező gyakorlat a tesztelő számára. Hiszen amint előkerül a bicskakulcs, elsőre az történik, ami várható volt: messziről morajló diszkrét, tompa zajfoszlányok, vibrációmentes járáskultúra.
Belül helyenként tetszetős, összességében pedig könnyen kiismerhető a környezet,
itt minden elsősorban a célszerűségről szól.
Ülés-, kormány-, tükörigazítás már nyúlnék is a gyújtáskapcsolóhoz, csak azért nem indítok rá egyből, mert gyanús, hogy a telefonnal is összeköthető érintőképernyős fedélzeti multimédia láthatóan és hallhatóan életre kelt. Ja, hogy a fordulatszámmérő is felugrott a 900/perc körüli tartományba. Akkor már jár!
A hengerelrendezésében a klasszikus ezres Suzukira hajazó, ám annál fényévekkel korszerűbb, háromhengeres erőforrás már alapjáraton szimpatikus, és menet közben is csendes marad, s zavaró vibrációk sem kísérik. Hihetetlenül elasztikus,
az ereje pedig akár egy régi vágású 1,8-as szívómotoré
– holott ez csak az alapváltozat, 110 lóerős, csupa nagybetűs TSI-ként is rendelhető.
A baj, hogy a fogyasztása is inkább a nagyobb négyhengeresekéhez, semmint a meztelenül 50-70 lóerőt kiizzadó, de legalább 5-6 literrel elketyegő old school sorhármasokhoz hasonló. Párnapos tapasztalatgyűjtést követően enyhülnek a vádak a kifogásolt étvággyal kapcsolatban. Lehet, hogy nem is a mini izomcsomagban, hanem valamelyik perifériában van a hiba?
Nos, a váltóáttételezésben biztosan nem: a fokozatok olyan hosszúak, hogy
a Fabia egyesben egészen a városi forgalom tempójáig felgyorsítható,
majd kettesbe felváltva el is lehetne felejteni az amúgy öt fokozatra osztott (csak az erősebb változat kap hatodikat), pontosan és könnyedén kapcsolható kart. Talán nehéz a kocsi? Nem igazán, na meg az elektromos szervokormány és a klíma sem jelent az átlagosnál nagyobb veszteséget, ahogy ez ma már megszokott.
A downsizing-divat fonákja, hogy hiába kisebb az istálló, a lovakat etetni kell. Ráadásul a dugattyúk csekély tehetetlenségének és a feltöltő késlekedésmentes működésének köszönhetően azonnali gázreakció intenzívebb gázpedálhasználatra bátorítja a vezetőt.
Mondjuk a duhajkodás is csalóka,
a rövid tengelytáv és az egyszerű zajszűrés fokozott sebességérzetet eredményez, a kilométerórára pillantva rendszerint meglepően alacsony értéket karcol a mutató.
Mindazonáltal a Fabia Clever alkalmas egy kis örömautózásra is. A közepesen kemény rugók, a precízen megtervezett lengőkarok kitolják az abroncsok tapadáshatárait, az autó anélkül is kontrollálható marad, hogy az elektronika állandóan felülbírálná a vezető túlkapásait. Persze nem egy RS adrenalinlöketét adja, de kisautóhoz mérten remek móka a Tsi is.
Kezelőszerveit a „mindenkinek megfelelni" elv szerint tervezték: a kormánya nem túl direkt, de pontos, könnyű, átmérője megfelelő, az áttételezése is rendben van. A kuplungja is könnyen jár,
a váltókart finoman lehet tologatni a fokozatok között,
csak ugyebár felesleges állandóan kapcsolni, a 3., 4. vagy 5. egyaránt jól használható a Hungária körúti zöldhullámban. A fék is a vezető barátja, kiszámíthatóan, ha kell, nagy erővel lassítja a pehelysúlyú Fabiát.
Olykor magától vészfékez is, ami elsőre ijesztő,
hiszen utoljára akkor élt át az ember ilyet, amikor az oktatója rátaposott a saját fékjére. Ráadásul a hátulról érkezők ráfutásos koccanásának esélyét is növeli, amikor túlreagál bizonyos helyzeteket, de a reflexe csodás, ez nem vitás. Automataváltóval, aktív sávtartóval, adaptív tempomattal lenne az igazi, de azok a csúcsmodellek kiváltságai.
Ingatlanos hasonlattal élve a Fabia Clever nem egy luxusapartmann, hanem egy kulcsrakész garzon. Ennek megfelelően minden benne van, ami nem hiányozhat egy 2018-ban ráncfelvarrott kommersz kisautóból, ugyanakkor néhány dolgot nélkülöz, amit egy 2014-ben bemutatott tömegmodell a technika akkori állása szerint nem kaphatott meg.
Amikor az első grafikát belengette a gyártó a frissítésről, még meglepően vagány autónak tűnt a Fabia, de
a sorozatgyártásnál már biztonsági játékra hajtottak a németek, akarom mondani csehek.
Jelképesek a változások a hűtőrács és a lökhárító környékén, a különleges megjelenést adó opciókat (18 colos felnik, elöl-hátul LED-es lámpák) mind külön meg kell fizetni. Ugyanakkor azon kevés kisautók közé tartozik, amiből még létezik praktikus kombi.
Ha kell, a ferdehátúban is elfér négy normál alkatú felnőtt, ráadásul jól mozog városban és autópályán is. Klímával, okostelefon-kompatibilis fedélzeti rendszerével és aktív vészfékkel azoknak lehet ideális, akik igénylik a jót, de elfogadják, hogy jóból keveset adnak. De legalább ebben az összeállításban alig 4 millió 098 ezer forint az 1.0 Tsi Clever ára, ami nem rossz ajánlat.