A dabasi Mária Mennybemenetele templomnál találkoztunk az újságíró kollégákkal, ahonnan konvojba rendeződve vezettek be minket a közeli erdőbe. Egy vadászháznál aztán elmondták, mire számíthatunk ma, ahova tulajdonképpen túrafelszerelésben hívtak minket, még a kullancsírtóra is külön felhívták a figyelmünket. A robbantás helyszínéhez tűzszerészek buszaival vittek.
Három hatalmas gödört láttunk, mindegyik le volt zárva katonai szalaggal és minegyiket két katona őrizte.
A három gödörben összesen négy bombát helyeztek el.
Az elsőben volt a Vörösmarty téren talált 100 kilogrammos szovjet rombolóbomba, és a szintén100 kilós szovjet betonromboló, amire a BAH csomópontnál akadtak rá idén áprilisban. A másodikba a 250 kilogrammos angol rombolóbombát tették, amit a Bozsik Stadionnál hatástalanítottak és emeltek ki áprilisban.
A harmadikban volt a legnagyobb mindközül, az az 1 tonnás amerikai rombolóbomba, amit a Dunából emeltek ki Budafoknál március 23-án.
Miután mindenki jól megnézte a bombákat, tovább vittek minket arra helyre, ahonnan a robbantásokat biztonságos távolból láthattuk. Egy puszta közepén állították fel egy sátort. A tűzszerészek itt egy sajtótájékoztatót tartottak, amelyen mindent elmondtak a bombákról és arról is beszéltek, milyen a veszélyekkel kellett szembenézniük, mennyi embernek kellett elhagynia az otthonát, és pontosan hogyan készítenek elő egy hatástalanítási műveletet.
Ezek után következett a nap fénypontja, maga a robbantás.
A helyszínre hívtak egy katonai mentőautó, ha esetleg valami balul sülne el.
A robbantást feszült várakozás előzte meg. Mindenki a nagy bummot várta.
Aztán elhangzott a vezető tűzszerész szájából a vezényszó, „gyújtás!", majd a következő pillanatban már robbant is az első árok.
Először a két 100 kilós bombát semmisítették meg. Mivel egészen távol álltunk, ennek nem is hallottuk hangját, és a porfelhő sem volt túl nagy.
Másodszorra jött a 250 kilogrammos angol bomba. Ennél már távolról is látni lehetett a robbanás pusztító erejét.
A végére hagyták a legnagyobb, 1 tonnás amerikai bombát. Amikor elhangzott a vezényszó és felrobbant,
a homok úgy emelkedett a magasba, mintha egy vulkán tört volna ki, majd egy valóságos porfelhő alakult ki a levegőben.
Nagyjából egy kilométerre álltunk tőle, de még így megremegett a lábunk alatt a talaj.
A hatalmas robbanás okozta sokk után a szakemberek visszavittek minket a bombákhoz.
Egészen elképesztő látvány volt, egy nagyjából 9 méter mély, tölcsér alakú kráter keletkezett az 1 tonnás bomba felrobbantása után.
A környék pedig tele volt a felrobbantott szerkezet darabjaival, amik szinte izzottak a forróságtól.
A tűzszerészek vezetője megjegyezte a helyszínen, érdemes lenne elképzelni, hogy
egy ekkora bomba mekkora pusztítást végezhetne lakott területen belül.
De aztán elhessegettem magamtól a gondolatot.
Az Origónak Markovics Zita, a tűzszerészek szóvivője elárulta, több ilyen telephelye is van a tűzszerészeknek és nagyjából 2-3 hetente végeznek ilyen, ehhez hasonló robbantásokat, amelyek persze nem nyilvánosak.