A kajakozást még gyakorolnia kell az olajos testű tongai sztárnak

Horizontal
Tonga's Pita Taufatofua attends the closing ceremony of the Pyeongchang 2018 Winter Olympic Games at the Pyeongchang Stadium on February 25, 2018. (Photo by Jonathan NACKSTRAND / AFP)
Vágólapra másolva!
Emlékeznek a tongai Pita Taufatofuára? Senkit nem hibáztatunk, ha nem. Pedig ő volt a 2016-os riói nyári, és a 2018-as phjongcshangi téli olimpia egyik nagy sztárja. Három éve azzal keltette fel az emberek figyelmét, hogy félmeztelenül vonult hazája zászlójával a nyitóünnepségen, hogy aztán taekwondóban megméresse magát. Két évvel később sífutóként képviselte az óceániai országot, és ugyanúgy félpucéron vitte a lobogót, a zord mínuszok ellenére is. Tokióba már kajakosként is szeretne kijutni, és ehhez a szegedi világbajnokságon próbál kvótát szerezni. Elmesélte, mi a célja, milyennek látja az esélyeit, és hogy ki segíti a nem éppen hétköznapi, alig egy hete tartó felkészülését.

Amikor a Maty-éri versenypálya vegyes zónájában odamentem a segítőkhöz, akiknél le lehetett adni a nevet, kivel szeretnénk beszélni, egyáltalán nem lepődtek meg azon, hogy egy tongai kajakos nevét mondtam nekik. Azt válaszolták, szinte mindenki Pita Taufatofuára kíváncsi. A sportpolihisztor férfi kajak egyes 200 méteren szállt vízre először az olimpiai kvalifikáció reményében, és komoly érdeklődés övezte az erőfeszítéseit.

Először nem tudott rendesen beállni a rajtgépbe, újra meg kellett próbálnia, és amikor másodjára épphogy sikerült, a zsűri azonnal elindította a futamot, ő pedig már a startnál hatalmas hátrányba került. A 200 métert végül 58.18 másodperc alatt tette meg, ami 24.22-vel rosszabb idő, mint a futamgyőztes szerb Sztrahinja Sztefanovicsé. Fáradtan, félig mosolyogva, de talán ugyanannyira csalódottan szállt ki a kajakjából, ami a legkevésbé sem hasonlított egy versenykajakra.

Pita Taufatofua először versenyzett kajakban Fotó: Csudai Sándor - Origo

"Nagy nap volt a mai, bár rosszabbul nem sikerülhetett volna. Már a rajtnál is meggyűlt a bajom azzal, hogy beálljak a gépbe, utána már nem is tudtam másra koncentrálni. Szóval életem legrosszabb 200 métere volt, de sajnos nem irányíthatok mindent.

Afelől viszont semmi kétségem, hogy ott leszek a tokiói olimpián,

sokat kell még edzenem. Februárban is lesz egy verseny, ahol szerezhetek kvótát, az még fél év, szóval innen már csak jobb lehetek.

A tongai Pita Taufatofua a 2018-as téli olimpia megnyitó ünnepségén Forrás: AFP/Jonathan Nackstrand

Egész életemben alábecsültek, de én mindig az álmaimat követtem, két olimpiára már kijutottam, meglesz a harmadik is" - kezdte a 35 éves versenyző.

Ez persze azzal jár, hogy gyakorlatilag nem lesz életem, mindent ennek rendelek alá, aztán meglátjuk, hogy megy. Sokat segítene a helyzetemen, ha lenne egy versenykajakom, mert egyelőre egy túrakajakkal kell edzenem és versenyeznem is. Mindent magamnak finanszírozok, mert továbbra sem hisznek bennem, de ugyanez volt a phjongcshangi téli olimpia előtt is: először volt az „úgysem jut ki sífutóként", aztán jött a „szent ég, mégis megcsinálta." Ha látják, hogy fejlődök, talán mögém állnak páran.

Az elszántsággal nincs baj Fotó: Csudai Sándor - Origo

Hogy mi motiválja?

"Mindig is szerettem a vizet és a vizes sportokat, nálunk, polinézeknél ennek hagyománya van. Viszont Tongában a gyerekek egyáltalán nem kajakoznak, én pedig szeretnék jó példa lenni számukra, hátha miattam kezdik el néhányan ezt a gyönyörű sportot. A nemzetközi szövetség és a többi versenyző folyamatosan támogat, én pedig élvezem, hogy egy ilyen csodás napon varázslatos környezetben versenyezhetek" - mondta végül egy félmosollyal a harcművész-sífutó-kajakos.