Palánkrengetés Jordantől és Shaqtől - az NBA történetének 10 legnagyobb zsákolása videón

Mint minden sportnak, úgy a kosárlabdának is megvannak azok a jellegzetességei, amelyekbe a rajongó egyszer beleszeretett. Sokan úgy tartják, hogy a kosárlabda legszebb és leglátványosabb eleme a zsákolás. Egy-egy nagyobb húzás nemcsak két pontot ér, de óriási energiákat szabadít fel abban, aki végrehajtja, valamint a csapattársaiban és adott esetben a közönségben is. És annak is örök emlék marad, aki az „áldozata" lesz, azaz poszterre kerül. Az is tény, hogy a legnagyobb tömések a hihetetlen látvány mellett a mérkőzés lélektanát is befolyásolhatják. Az észak-amerikai profiliga (NBA) történetének 10 legemlékezetesebb zsákolását gyűjtöttük össze alább, kiegészítve egy extrával. A lista teljesen szubjektív.

Egy ilyen listáról (is) szentségtörés lenne kihagyni minden idők legjobbját, Michael Jordant. Nem véletlenül kapta az „Air Jordan", vagy a „His Airness", azaz „Ő Légiessége" beceneveket, ugyanis páratlan rugókkal rendelkezett, ami óriási zsákolásokban is megmutatkozott. A legemlékezetesebb rántását az 1991-es rájátszás első körének harmadik mérkőzésén mutatta be, amikor az első félidő utolsó percében, négypontos hátránynál a pálya sarkánál átverte Charles Oakley-t, majd a blokkolni igyekező Patrick Ewing fölött a gyűrűbe húzta a labdát. Amellett, hogy Ewing elszenvedte a megalázó zsákot, egy személyi hibát is begyűjtött, azaz Jordan még egy büntetőt is dobhatott.

Szegény Ewingnak nem ez volt az utolsó poszterre kerülése. Három évvel később, 1994-ben Jordan épp a baseballal próbálkozott, így a Bulls vezére Scottie Pippen lett. A két csapat a keleti főcsoport elődöntőjében találkozott, a hatodik mérkőzésen pedig Pippen Jordan nyomdokaiba lépett, amikor elementáris erővel zsákolta át a Knicks legendás centerét. Ezek után még át is lépte őt, majd odament szövegelni a híres filmrendezőhöz, Spike Lee-hez, így Jordannel ellentétben ő nem plusz egy büntető dobást, hanem egy technikai faultot kapott.

Több legendás zsákmester is felkerült a tízes listánkra. Dominique Wilkins, az 1980-as évek ugrógépe és az Atlanta Hawks ikonja több epikus csatát vívott Jordannel az All-Star hétvégék zsákolóversenyein, ő is rászolgált a „Human Highlight Reel" névre. Csak az ő húzásaiból egy rendkívül színvonalas top 10-et lehetne összerakni, áldozatai között megtalálhatjuk Larry Birdöt, valamint Bob Laniert is. Utóbbi átrántása viszont jóval látványosabb az úgynevezett „double clutch" mozdulat miatt, sokaknak ez a mutatvány jut eszébe, ha Wilkinsről van szó.

Julius Erving sem hiányozhat egy ilyen felsorolásból. Dr. J olyan atletikus képességekkel rendelkezett a 70-es és 80-as évek mezőnyében, amikkel szinte senki nem tudta felvenni a versenyt, ezt pedig ő maximálisan kihasználta. Az 1983-as NBA-döntőben a Philadelphia 76ers sztárja Michael Cooper mellett „ringatta álomba" az alkarjához szorítva a labdát, mielőtt legendás mozdulattal a gyűrűbe vágta volna. Erving számára nem csak emiatt maradt emlékezetes ez a finálé: ekkor szerezte pályafutása egyetlen bajnoki címét.

Shawn Kemp neve is ismerősen csenghet azoknak, akik már a 90-es években is követték az NBA-t. A robusztus erőcsatár a seattle-i évei alatt folyamatosan terrorban tartotta ellenfeleit hihetetlen fizikumával, ebbe beletartoztak a palánkrengető zsákolások is. Az 1992-es rájátszás első fordulójában a SuperSonics a Golden State Warriorsszal találkozott, a párharc második mérkőzésén Kempet egy bizonyos Alton Lister fogta, a két úriember össze is verekedett a meccsen. A csata ötödik, mindent eldöntő összecsapásán aztán Kemp lecsapott, zsákolásával gyakorlatilag megsemmisítette Listert, majd tudtára is adta, hogy ki az úr.

Ha már palánkrengetés: a néhai Darryl Dawkins zúzásai miatt az NBA egy idő után sokkal masszívabb és törésbiztosabb palánkokat vezetett be, amelyek állták a sarat. Aztán megérkezett a ligába Shaquille O'Neal. A 216 centis, 140 kilós kolosszus bárkit elpusztított, aki az útjába állt, ráadásul első, orlandói évei alatt még a testzsírszázaléka is a határ alatt mozgott, így a brutális tömeghez és erőhöz robbanékonyság is társult. Csoda, hogy a modern palánkok is feladták a harcot? Mintha csak papírból lettek volna.

A 2010-es évek legnagyobb légtornászai között előkelő helyet foglal el Blake Griffin. A sérülései előtt hiperatletikus erőcsatár már újoncként is állandó szereplője volt a napi/heti összefoglalóknak, másodévesként pedig egy olyan elementáris erejű zsákolással jelentkezett Kendrick Perkins kárára, hogy azóta is visszhangzik.

Griffin egykori csapattársa, DeAndre Jordan sem féltette a gyűrűt vagy az ellenfél testi épségét. Legemlékezetesebb megmozdulásának kárvallottja az exdetroiti Brandon Knight volt, akire akkoriban sokszor rájárt a rúd. Jordan zsákolása a listán is különleges, ugyanis ez az egyetlen úgynevezett alley-oop, amikor a játékos a levegőben kap el egy passzt és úgy juttatja a labdát a gyűrűbe. És igen, itt Knight volt a szabálytalan.

Griffinnel most együtt kosarazik Detroitban az egykoron szebb napokat látott Derrick Rose is. A súlyos sérülései előtt hihetetlenül ruganyos irányítóról sokan elfelejtik, micsoda dolgokra volt képes, persze ezt mondjuk Goran Dragic, a Miami Heat jelenlegi és a Phoenix Suns korábbi játékosa aligha bánja. Ő volt az, aki fölött szinte katapultált az akkor másodéves szupertehetség még 2010-ben, ráadásul Dragic is kapott egy személyi hibát.

Az idén visszavonult Vince Carterrel zárjuk a sort, akit minden idők legjobb zsákolójának tartanak, nem érdemtelenül. Szinte lehetetlen egyetlenegyet kiválasztani az ő légiparádéi közül, Torontóban minden szezonra jutott 3-4 őrült mutatvány, a legnagyobb poszterét viszont a New Jersey Nets színeiben produkálta, amikor az NBA történetének egyik legjobb dobásblokkolóját, Alonzo Mourningot húzta át úgy, mintha egy pillanatra megállt volna a levegőben.

És akkor az extra. Vince Carter munkássága megér annyit, hogy még egy zsákolással tisztelegjünk előtte. És hogy miért kell +1-ként a listához adni ahelyett, hogy valamelyiket kihagynánk? Mert ezt nem az NBA-ben, hanem a 2000-es olimpián követte el az amerikai válogatott színeiben a franciák, pontosabban Frédéric Weis ellen. Ez vitán felül minden idők legnagyobb zsákolása.