Vágólapra másolva!
Az NSO-n jelent meg egy alapos elemzés a magyar válogatott 2020-as évéről, illetve a teljes Marco Rossi éráról, a csapat és az egész NB I által bejárt szakmai útról.

A nemzeti tizenegy kiváló évet zárt idén, egyrészt kvalifikálkta magát a 2021-es, részben Budapesten rendezendő Európa-bajnokságra, másrészt utoljára 1998-ban mondhatta el magáról, hogy ilyen jó mérleggel zárta az évet.

A magyar csapat idén nyolc tétmeccsen lépett pályára, melyből ötöt megnyert, kettőt döntetlennel hozott le és mindössze csak egyszer kapott ki. A 22 évvel ezelőtti hasonlóan jó mérleghez képest azonban 2020. változást hozott két dologban is.

Egyrészt csak és kizárólag tétmeccse volt a válogatottnak idén, másrészt Bulgária kivételével csak papíron a magyarnál erősebb együttesek ellen lépett pályára.

A sikerekben elévülhetetlen érdemei vannak Marco Rossi szövetségi kapitánynak, aki 2018 nyarán egy rendkívül mélyen levő válogatottat vett át és kezdte meg a tudatos építkezést a csapatnál. Az olasz szakember 15 újoncot avatott a válogatottban, köztük például az alapemberré lett Willi Orbánt vagy a szintén magyar állampolgárságot kapott Loic Negót is.

Emellett Rossinak sikerült levezényelni egy generációváltást is a csapatnál, ahol már olyan fiatal játékosok is alapembernek számítanak, mint például Szoboszlai Dominik.

Az új labadrúgók mellett az együttes által képviselt játékrendszert is megváltoztatta a kapitány a három belső védős szisztémára.

Marco Rossi munkáját az is segítette a válogatottnál, hogy az elmúlt években az NB I nemzetközi megítélése sokat javult, köszönhetően a magyar klubcsapatok európai kupasorozatokban való szereplésének. Ráadásul a magyarok mellett 13 ország 19 válogatott labdarúgója is játszik a 12 csapatos NB I-ben.

A teljes cikk ITT olvasható.