Az európai szemeszter valójában egy politikai eszköz növekvő hatáskörökkel

Alapjogokért Központ új könyvének bemutatója

Az Európai Bizottság elmúlt években tapasztalt tevékenysége azt mutatja, hogy nem csupán a testület saját hatásköreinek bővítése a cél, de új eszközeihez szankciós mechanizmusokat vagy pénzügyi forrásokat próbál kapcsolni. Az Alapjogokért Központ európai uniós műhelyének kutatása arra a megállapításra jutott, hogy ennek a folyamatnak kiemelt példája a 2010-ben életbe léptetett európai szemeszter - hangzott el az Alapjogokért Központ „Az Európai Szemeszter: politikai eszköz növekvő hatáskörökkel" címmel rendezett online sajtótájékoztatóján.

Az induláskor pragmatikus alapokon nyugvó európai szemeszter - amely eredeti küldetése szerint lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy éves ciklusokban összehangolják gazdaság - és szociálpolitikáikat, és együtt kezeljék az EU előtt álló kihívásokat - időközben politikai eszközzé vált, és a gazdaságpolitikai kérdéseket ma már egészen más területekkel és szakpolitikákkal is összekötik.

Noha az európai szemeszter eredetileg a 2008-as pénzügyi és gazdasági válságból való gazdasági kilábalást támogató eszközként indult, mindenfajta jogi kötőerő nélkül, mára azonban az európai helyreállítási alap forrásai is ebbe a folyamatba integrálódtak.

Az Európai Tanács és az Európai Parlament 2020. december 18-án megállapodásra jutott a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről. Ez a 672,5 milliárd euró összegű eszköz alkotja az EU rendkívüli helyreállítási erőfeszítése, vagyis az uniós vezetők által 2020. júliusban elfogadott 750 milliárd eurós terv, a Next Generation EU (NGEU) gerincét. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tagállamok kezelni tudják a Covid-19-világjárvány gazdasági és társadalmi hatásait, biztosítva egyúttal azt, hogy a tagállami gazdaságokban megvalósuljon a zöld és digitális átállás, amelynek következtében ezek a gazdaságok fenntarthatóbbá és reziliensebbé válnak majd. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből való támogatáshoz jutás érdekében a tagállamoknak nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket kell készíteniük, amelyekben meghatározzák a 2026-ig tartó reform- és beruházási menetrendjüket.

Ez pedig azt eredményezheti, hogy a szemeszter keretében kiadott ajánlásoktól való eltérés anyagi következményekkel járhat a tagállamok számára. Ráadásul sok esetben az ajánlásokat követő években az is bizonyosságot nyert, hogy azok be nem tartása jobb eredményekhez vezetett, mint az uniós reformjavaslatok átültetése.

Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója kifejtette: az európai szemeszter alapgondolata jó volt, a magyar kormány is támogatta az eszközt. Hiszen üdvözölhető volt, hogy az Európai Bizottság rendszeresen világítsa át a tagállamok pénzügyi helyzetét, és fogalmazzon meg országspecifikus ajánlásokat, hogy ne "szálljon el" az államháztartás hiánya, ne kerüljön fenntarthatatlan pályára az államadósság.

A bizottság azonban fokozatosan felismerte, hogy olyan "fegyvert" kapott a kezébe, amellyel nem csupán a gazdaságról tud véleményt nyilvánítani - pusztán szakmai alapon -, és egyre többször "csempészett bele" ajánlásaiba politikai feltételeket.

Magyarországon például a bírósági rendszert bírálta - hangoztatta a stratégiai igazgató.

Kovács István úgy értékelt, hogy szakmai-gazdasági eszközből politikaivá vált az európai szemeszter.
Szerinte az Európai Bizottság azon "munkálkodik", hogy a koronavírus-járvány hatásainak kezelésére létrehozott helyreállítási alapot összekösse az európai szemeszterrel.

"Visszamászott az ablakon" európai szemeszter formájában az a veszély, amelyet "kidobtak az ajtón", amely miatt a magyar kormány a vétóig is hajlandó volt elmenni

- fogalmazott.

Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója Fotó: Polyák Attila - Origo

További kérdés az európai szemeszter hatékonysága, amivel kapcsolatban a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy annak keretében iránymutatásokat fogalmaznak meg, amelyek végrehajtása nem kötelező erejű - ez máris sokat elárul a hatékonyságáról. Ráadásul sokszor nem uniós szintű, hanem tagállami hatáskörű kérdéseket vetnek fel. Kurucz Orsolya, az Alapjogokért Központ projektvezető-helyettese azt mondta:

az ajánlások gyakran gyenge minőségűek, nem feltétlenül szolgálják egy adott ország valódi érdekeit.

Példaként említette, hogy Ausztriának néhány éve azt írták: ne költsön olyan sokat a kórházakra, az egészségügyre. Ha ezt az osztrákok betartották volna, akkor kevésbé felkészülten érte volna őket a koronavírus-járvány - tette hozzá. Magyarországnak 2012 környékén megszorításokat javasoltak, mert alábecsülték a gazdasági növekedést. Utóbbi egyébként tízből hétszer történt meg - jegyezte meg Kurucz Orsolya.

Az ajánlások tehát nem olyan minőségűek, hogy a tagállamok követni akarnák azokat. A gazdasági iránytűnek tekintett Németország például 2017-ben csupán a javaslatok 29 százalékát fogadta meg - közölte. Hozzátette: 2013 és 2017 között folyamatosan csökkent az átültetett ajánlások aránya.

Vagyis az európai szemeszter gazdasági oldalról nem igazán működőképes, mivel pedig politikai ajánlásokat is beépítenek a rendszerbe, ez még tovább csökkenti a működőképességét.

Az Alapjogokért Központ összegző megállapítása mindezzel kapcsolatban tehát az, hogy megkérdőjelezhető, mennyire áll érdekünkben az uniós tagállamok gazdasági helyreállítását egy korlátozott hatékonysággal működő, politikai célból megerősített uniós eszközhöz kapcsolni.