Végképp a sírba szállt a hermafroditának csúfolt szovjet atlétanők titka

2021. április 26-án, 83 éves korában meghalt Tamara Pressz, aki a Szovjetunió színeiben háromszor nyert olimpiai aranyérmet atlétikában. Testvére, Irina pedig kétszeres olimpiai bajnok volt. A Pressz-nővéreket annak idején az egész világ hüledezve figyelte, sokan a mai napig nem tudják eldönteni, hogy csaltak-e, hogy valóban férfihormonokat fecskendeztek-e beléjük. A hermafroditáknak csúfolt Pressz-nővérek titkai - ha voltak ilyenek - most végképp a sírba szálltak.

A Pressz-nővérek ketten együtt öt olimpiai aranyérmet szereztek és hét év alatt összesen 26 világcsúcsot állítottak fel atlétikában. Tamara, az idősebb súlylökésben 1960-ban és 1964-ben, míg diszkoszvetésben 1964-ben lett olimpiai bajnok. Húga, Irina 1960-ban 80 méteres gátfutásban, 1964-ben ötpróbában. Sikeres család.

Ám viták és támadások kereszttüzében álltak már a pályafutásuk során, majd azt követően is.

Erre még visszatérünk, de előtte nézzük a két hölgy izgalmas életét.

Tamara 1937-ben, Irina 1939- ben született a mai Ukrajna területén található Harkovban. Hamar félárvák lettek, ugyanis a Szovjetunió számára győztes háború számukra hatalmas tragédiával járt: édesapjuk a fronton meghalt a 1942-ben. Özvegyen maradt édesanyjuk a lányokkal a ma Üzbegisztánhoz tartozó Szamarkandba költözött. Akkor mindkét város a Szovjetunió része volt, vagyis ez a váltás nem volt akkora, mint lenne manapság.

Tamara Pressz és leningrádi edzője, Vitalij Alekszejev Forrás: Sputnik via AFP/RIA Novosti/Leonid Dorenskiy

A háború után a világuralomra törő ország a sportpályákon is a legjobb akart lenni, ezért a sportolókat különösen támogatta. Ennek, és a hamar kibontakozó tehetségüknek köszönhetően a lányok hamar az ország legjobbjai közé emelkedtek. Ám a további fejlődésük érdekében ismét költözniük kellett. A szamarkandi edzőjük, Vlagyimír Besszekernij, aki szinte pótapjuk is volt, beajánlotta őket a világhírű leningrádi trénerhez, Viktor Alekszejevhez. Tamara 18, Irina 16 volt, amikor a hatalmas ország egy újabb részébe költöztek.

Alekszejev nagyon tudott valamit, mert sorra kerültek ki kezei közül a világklasszis atléták.

Ő maga gerelyhajító volt, de a sporton kívüli tetteivel is a szovjet népmesei hősök közé emelkedett, amikor a három éves leningrádi blokád idején, közelharcra, és sífutásra tanította az éhező város lakóit. A Pressz lányok neki is köszönhetően oktatták a világot a sportágaikban. A 100 kg feletti versenysúllyal rendelkező Tamara természetesen dobóatléta lett, a mindössze 168 centi magas és 62 kg-os Irina pedig ötpróbázó. Bár Alekszejev eleinte nehezen találta meg velük a hangot, erre így emlékezett később:

Nem mondanám, hogy könnyű dolgom volt velük. Főleg Irina tanult nehezen. Minden feladatot villámgyorsan hajtott végre, de mindig rosszul. Majdnem két évig kellett vele dolgoznom, míg a sok munka, a kitartás és a sportszeretet meghozta a gyümölcsét."

Alekszejev a szovjet edzők többségéhez hasonlóan a szakmai felkészítésen túl a lelki ráhangolásra is nagy hangsúlyt fektetett. Tanítványai pszichikai hadviselésnek beillő módszereket is alkalmaztak. Tamara igyekezett minden vetélytársával elbeszélgetni a versenyek előtt, minél jobban meg akarta ismerni őket.

Tamara Pressz új világrekordot dob súlylökésben 1965-ben Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide/Roland Witschel

Barátkozás vagy lelki terror volt ez? Nehéz eldönteni, de az biztos, hogy több ellenfele elmondta, hogy demoralizáló hatásúak voltak ezek a beszélgetések, szinte minimumra csökkentette az esélyeiket.

Alekszejev új becenevet is adott Tamarának, TTT-nek nevezte. Ez három fontos tulajdonság orosz kifejezésének (talant-trud-terpényije) kezdőbetűiből ered, ami magyarul: tehetség, munka, türelem. Erről a filozófiának is beillő becenévről ezt mondta a dobóatléta:

A tehetség fontos, de nem minden. A tehetséggel jól kell sáfárkodni, sok munkával a lényegre kell koncentrálni, hogy az ember ne aprózza el a tehetségét."

Az 1960-as, római olimpia idején Tamara 23 éves volt, és abszolút esélyesként utazott, mind súlylökésben, mind diszkoszvetésben. Húga, 21 évesen ötpróbában volt a világ legjobbja, ám az akkor nem szerepelt az olimpia műsorán. Ám ő elhatározta, hogy mindenképp' a helyszínen akar tapsolni imádott nővére első olimpiai aranyának.

Akkoriban a Szovjetunióból az űrbe könnyebb volt eljutni, mint Rómába,

így a fiatalabb Pressz-lány a leglogikusabb lépést hozta meg a római út érdekében: megpróbálta kvalifikálni magát ő is az olimpiára. Ez olyan jól sikerült neki, hogy ő sem vakációzni ment Rómába, hanem versenyezni. 80 méteres gátfutásban harcolta ki az indulás jogát, és már az elődöntőben világcsúcsot futott. Ekkor nevezték el Szputnyiknak. A fináléban a rossz rajtja ellenére elsőként ért célba, így olimpiai bajnok lett. Ráadásul hamarabb, mint nővére. Aztán valóban tapsolhatott Tamarának a súlylökés döntője után.

Tamara Pressz az 1960-as római olimpia súlylökő versenyén Forrás: Sputnik via AFP/RIA Novosti/Yuriy Somov

Pedig egy rossz pillanat miatt úgy tűnt, hogy nővére nem lesz aranyérmes. Ugyanis a bemelegítés során az amerikai Erlene Brown Tamara csípőjére dobta a sportszert. Nem derült ki, hogy véletlenül, vagy szándékosan. Tamara mégis elindult, és megnyerte a versenyt. A család mindkét tagja aranyéremmel tért haza.

Ezt követően hat éven keresztül, ha egy atlétika verseny nevezési listáján szerepelt a Pressz név, akkor az olvasható volt az aranyérmesek között is. Az atlétika világa a nővérek lába előtt hevert.

Bennük volt minden reményük a szovjet atlétika vezetőinek az 1964-es olimpián is. A közvélemény az atlétikai stadionban óriási rivalizálást várt az Egyesült Államok és a Szovjetunió versenyzői között, de ez elmaradt. Ugyanis az amerikaiak lesöpörték a szovjeteket. Az előbbiek 14 aranyat szereztek, az utóbbiak csak ötöt. Az ötböl hármat a Pressz-nővérek. Tamara mindkét sportágában bajnok lett, míg Irina az akkor bemutatkozó kedvenc számában, az ötpróbában bizonyult a legjobbnak. Méghozzá elképesztő eredménnyel, ugyanis első nőként szerzett 5000 pontnál többet. Kis túlzással a szovjet atléták közül csak ők voltak a „gáton".

A rosszindulatúak pedig úgy fogalmaztak, hogy ők voltak a „legények" a gáton. Ugyanis egyre inkább elterjedt nemzetközi berkekben az a vélekedés, hogy a két nővér nem is nő.

A saját fegyverüket, a pszichikai hadviselést fordították ellenük. Méghozzá a világ minden részéből lőttek rájuk. Egyesek hermafroditáknak nevezték őket, mások azzal vádolták, hogy férfihormonokat juttattak a szervezetükbe. Nem biztos, hogy ezek alaptalanok voltak, ám Pressz-fivéreknek nevezni őket minimum gusztustalan volt.

Akkoriban még a nemiség vizsgálata egyszerűbb módon zajlott, mint manapság. Mondjuk így: vizuálisan. Ezen a szűrön nem akadtak fenn a Pressz-testvérek. Majd kezdték kidolgozni a részletekre is jobban kiterjedő vizsgálat módszereit.

Tamara Pressz (balra) és Irina Pressz Forrás: Sputnik via AFP/Dorenskiy Leonid

Két évvel a tokiói olimpia után ezt be is vezették.

Ám az soha nem derült ki, hogy Tamara és Irina mennyire voltak nők. Ugyanis egyiküket sem vizsgálták meg.

Az 1966-os budapesti Európa-bajnokság előtt néhány nappal mindketten bejelentették a visszavonulásukat. Sérülésekre hivatkoztak, megromlott egészségi állapotra. Bár elmondták, hogy nem akarnak panaszkodni, nem akarják azt mondani, hogy az intenzív sport tette tönkre az egészségüket. Inkább így fogalmaztak: „Csak azok panaszkodnak, akik nem készültek becsületesen."

Ők nem panaszkodtak, hanem a sportáguk csúcsán eltöltött hat év után visszavonultak.

A világ természetesen megvádolta őket, hogy a szigorú nemvizsgálatok elől menekülnek.

Tamara 29, Irina 27 éves volt akkor. Az őket támadók bizonyítva látták vádjaikat. Budapesten a női súlylökést a szovjet Nagyezsda Csizova, a diszkoszvetést a keletnémet Christine Spielberg, míg a női ötpróbát Valentyina Tyihomirova nyerte. Utóbbi 4713 ponttal, ennyit Irina álmából felkeltve is tudott volna. Ahogy a két dobószám győztesének teljesítménye is messze elmaradt Tamara tokiói eredményétől.

A Pressz-testvéreknek nem volt nehéz elhelyezkedni a civil életben. Még pályafutásuk alatt mindketten megszerezték első diplomájukat.

Irina Pressz (balra) és Tamara Pressz - a férfinak csúfolt szovjet atlétanők Forrás: Sputnik via AFP/RIA "Novosti"/Svetlanov B.

Tamara építészmérnök lett, Irina vasút- és közlekedésmérnök. Majd edzői diplomát is szereztek, és Moszkvában nevelték a jövő atlétáit. Sőt, különböző vezetői funkciókat is elláttak a sportvezetésben, már a Szovjetunió felbomlása utáni időkben is. Irina a KGB tisztjeként a határőrségnél dolgozott.

Nehéz eldönteni, hogy nagyon tehetségesek voltak sportvezetőként is, örökre hálás volt nekik az utókor a '60-as években aratott nagy sikerekért, vagy csak be akarták fogni a szájukat ezekkel az állásokkal.

Az biztos, hogy egyikük sem lett celeb, egyikük sem tett világrengető leleplezéseket jó pénzért. Az is biztos, hogy sehol nincs utalás arra, hogy bármelyikük férjhez ment volna, vagy gyereke született.

Tamara két könyvet is írt pályafutásáról „A győzelem ára" és „Nem könnyű atlétika ez" címmel, de egyik sem tartozik a botrányirodalom műfajába. 2012-ben (vagyis több mint 20 évvel a Szovjetunió széthullása után) Tamaráról készült egy dokumentumfilm, melyben ezt mondja:

A mai modern világban a sportban az anyagi érdekek felülkerekednek az erkölcs alapelvein. Az én időmben ez nem így volt."

Irina 2004-ben halt meg, Tamara 2021. április 26-án. Ha volt titkuk, az most, Tamara Pressz halálával végképp a sírba szállt.